Sajátos vb volt a sorban a nyolcadik, az edmontoni. Az első napokban az angol újságírók Deadmontonnak nevezték át a helyszínt, utalva a nézői érdektelenségre. Kezdetben valóban félig üresen tátongott a hatalmas Commonwealth Stadion, a versenyek második részében azonban már csak elvétve akadt üres ülőhely. A rendezők azonban maximálisan elégedettek voltak, hiszen az előzetesen tervezettnél lényegesen több belépőt értékesítettek, az ebből fakadó bevételük meghaladta a 12.5 millió dollárt. Az észak kapujának számító, a fejlődését előbb a klondike-i aranyláznak, majd az olajnak köszönő, majdnem egymillió lelket számláló városban abban a periódusban valóban minden a világbajnokság körül forgott.
Több szempontból is kétarcú vb volt: például miközben sokan tiltakoztak az amatörizmus jelensége ellen – Trevor Misipeka, az amerikai szamoai „teknős” 14.28 másodperc alatt ért célba a 100 méter előfutamai során –, a 400 méteres síkfutás győztese, a szenegáli Amy Mbacké Thiam feltűnését éppen az IAAF az atlétika globalizálását célzó programja nyomán működtetett edzőközpontok egyike tette lehetővé.
Maurice Greene sérülten is érvényesítette a papírformát, megnyerte a 100 méteres síkfutás döntőjét, és ezzel negyedik egyéni, összesítésben ötödik vb-aranyát szerezte. A finálét csak negyedszerre sikerült elindítani, Greene először még a nézőknek integetve sétált vissza, másodszor már komorabb volt, ám igazából semmi sem tudta kihozni a sodrából. Fél távnál egy méterrel vezetett a trónkövetelő Tim Montgomery előtt, és bár az utolsó métereket lazábban tette meg, így is a világ második legjobb idejével, 9.82 másodperccel győzött. A folytatástól vissza is lépett, megkönnyítve Konsztadinosz Kederisz dolgát, illetve nem kockáztatta a váltó sikerét.
A 2000-es olimpia görög meglepetésgyőztese ezúttal a várakozásnak megfelelően magabiztosan szállította Görögországnak a 200 méter aranyát. Pedig a világ még azt sem tudta megjegyezni, hogyan is írják pontosan a nevét, és a 2001-es világranglistára is csak két említésre méltó eredménnyel tudott felkerülni: június 11-én Athénban 20.10 másodpercet, június 24-én Brémában 20.31-et futott. A világcsúcstartó Michael Johnson mindenesetre csúnyán beégett vele. A sydney-i olimpiát követően kissé gúnyosan úgy nyilatkozott ugyanis, hogy Kederisz rövidesen eltűnik a süllyesztőben, soha többet nem nyer jelentős versenyt, világversenyt pláne nem. Ehhez képest a görög Edmontonban először 20.03 másodpercre javította az egyéni csúcsát, a döntőben pedig nagy fölénnyel, 20.04-gyel nyert.
Marion Jonesnak viszont nem sikerült az ismétlés a királyszámban. Az amerikai sprinter az első perctől sokat méltatlankodott a rajtbírók gyakorlatán, a szokatlanul hosszú kivárás, mi tagadás, sok atlétát hozott nehéz helyzetbe. „Térdeltem és hallottam, amint a rajtbíró számol: 1001, 1002, 1003...” – ironizált az amerikai. A 100-es döntőben elveszített aranyérmét persze aligha lehet csak ennek a számlájára írni, az ukrán Zsanna Pintuszevics-Blok (10.82) egyszerűen rávert három századmásodpercet. A blamázsra amúgy higgadtan reagált: „Bárki bármit is mond, nem azért gyengébbek az eredményeim, mert túlzottan felzaklatott volna a válásom – mondta. – Van úgy, hogy nem jön ki a lépés, nem sikerül tökéletesen a felkészülés, no és hogy a kelleténél fáradtabb az ember.” A 200 méteren aztán vigasztalódott. (Doppingügye 2005-ös lezárulta után aztán ettől a címétől is megfosztották.)
A világbajnokság egyik legnagyobb szenzációja, a szenegáli Amy Mbacké Thiam sikere részben a nemzetközi szövetségé, a 24 éves atléta ugyanis az IAAF egyik fejlesztési centrumában edzett. Öt évvel korábban kezdett el futni, akkor 55 másodperc alatt tette meg a 400 métert. A tehetséges lány a dakari központba került, mestere Hervé Stéphan lett, aki korábban a francia válogatott vezetőedzője volt. „Köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, akik támogattak abban, hogy idáig jussak – nyilatkozta Szenegál első világbajnoka, aki nemcsak felgyorsult, de jó modort is tanult. – Tudtam, hogy jó formában vagyok, de csak arra mertem gondolni, hogy érmet nyerhetek.” Csak a kezdet volt nehéz...
(Fotók: AFP, Getty Images, Imago Images)
(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2023. június 17-i lapszámában jelent meg.)