Fernando Morientes Sánchez

nemzetisége:
spanyol
47/27
születési hely:
Cilleos (Cáceres)
ideje:
1976.04.05.
pozíció:
csatár
magassága:
186 cm
súlya:
79 kg
korábbi klubjai:
C.D. Sonseca, Albacete (-1.000.000 dollár), Real Zaragoza (-6.600.000 euró), Real Madrid (9.250.000 euró), Monaco (kölcsönben), Liverpool (-5.000.000), Valencia, Olympique Marseille
sikerei:
Bajnokok Ligája-győztes (1998, 2000, 2002), BL-döntős (2004), Világkupa-győztes (1998, 2002), európai Szuperkupa-győztes (2002, 2005), spanyol bajnok (2001, 2003), Spanyol Szuperkupa-győztes (1997, 2001, 2003), a Klubvilágbajnokság ezüstérmese (2005), FA-Kupa-győztes (2006), Spanyol Kupa-győztes (2008), francia bajnok (2010), francia Ligakupa-győztes (2010), U20-as Európa-bajnok (1996), vb-résztvevő (1998, 2002), Eb-résztvevő (2004), az Év fiatalja Spanyolországban (1996), spanyol ezüstcipős (2002), a BL gólkirálya (2004), az év legjobb csatára az UEFA szerint (2004), a BL ezüstlabdása (2004), a BL ezüstcipőse (2007)

Bár spanyolországi sikerei összeforrtak a Real Madriddal, egykori állandó éktársától, Raúltól eltérően ő nem tősgyökeres madridi, hiszen az Albacetében kezdte pályafutását, majd két évet játszott a Zaragozában is. Az itt szerzett 13, illetve 15 gólja keltette fel a "királyiak" érdeklődését, és átigazolása után 1997-től öt idényen át vele fejeződött be a Real Madrid összeállítása.

A válogatottban játszott első és második mérkőzésén is kétszer köszönt be az aktuális ellenfélnek, Svédországnak, illetve Észak-Írországnak. Különösen a svédek elleni, 1998. március 25-én bemutatott produkciója volt szenzációs: a debütáló támadó az első és az ötödik percben is gólt szerzett. Még egyszer hangsúlyozzuk: újoncként! Javier Clemente természetesen elvitte magával az 1998-as világbajnokságra, és ha már Morientes ott járt, tüsténkedett is. Tudják mit csinált, ugye? Duplázott. A Bulgária elleni 6-1 ugyan semmit sem ért - Paraguay és Nigéria közös erővel kiejtette a Clemente-társulatot -, de a lexikonokban örökké ott lesz, hogy egy spanyol ifjú kettőt vágott az előző világbajnokság negyedik helyezettjének. Az 1997-98-as idény egyébként sem sikerült rosszul neki, a Real Madriddal megnyerte a Bajnokok Ligáját, ráadásul tizenkét találatával ő lett a csapat házi gólkirálya a Primera Divisiónban, és mint már említettük, bemutatkozhatott a nemzeti tizenegyben is. És ha már a klubsikereknél tartunk, említsük meg, hogy az első spanyol bajnoki címét akkor szerezte meg (2001), amikor már kétszeres BL-győztesnek vallhatta magát. Ma már 3-2 a BL-sikerek javára, de a Monacónak köszönhetően könnyen lehetett volna 4-2 is. Élete legnagyobb válogatottal kapcsolatos csalódása is egy Bajnokok Ligája -diadalt követett.

2000-ben egy jó idényre tette fel a koronát a Valencia elleni BL-fináléban szerzett góljával, majd várta az Európa-bajnokságra szóló meghívót. Minden bizonnyal meg is kapta volna, ha egy súlyos sérülés miatt nem kellett volna saját magának lemondania a részvételt. Azóta persze bőven kárpótolta magát. Az első spanyol bajnoki címéről már szóltunk, 2002-ben megszerezte a harmadik BL-serlegét, mindemellett beállított egy klubcsúcsot is a Realban. A Las Palmas elleni bajnokin mesterötöst ért el, és ezzel belépett egy nagyon szűk elitbe, amelyben többek között Puskás Ferenc is ott van. Érdemeire való tekintettel belefoglalták a szerződésébe, hogy amíg a királyi gárda kötelékébe tartozik, csakis ő viselheti a kilences számú mezt. Királyi gesztus egy gólkirály felé, mondtuk akkor. A 2002-es vébén az Eb-vel ellentétben már ott volt a spanyol tizenegyben, két gólt lőtt Paraguaynak, egyet Írországnak. S ami még fontosabb: ő fejelte azt a teljesen szabályos gólt Dél-Koreának, amely a négy közé juttathatta volna Spanyolországot - de a bíró a partjelző téves intése nyomán nem adta meg. Nemzeti hős lehetett volna, ha az asszisztens kicsit jobban figyel! A 2002-es világbajnokságon azonban egy számára roppant kellemetlen dolog is történt.

Gólkirályi címmel tért vissza a nemzetközi futballélet vérkeringésébe bizonyos Ronaldo Luiz Nazario da Lima, vagyis Ronaldo, akit nyár végén hossza huzavona után a Real megvásárolt az Internazionalétől. Úgy volt, hogy Florentino Pérez klubelnök azonnal eladja Morientest (még a Barcelona is szóba került), de végül maradt, viszont alig-alig játszott, még Portillo is elé került a házi ranglistán. Vicente del Bosque mester rendszerint csak percekre cserélte be a meccsek végén - jellemző, hogy néha még így is ő mentette meg a királyi gárda egy-egy mérkőzését az utolsó pillanatokban. Ekkor már nem részesült királyi bánásmódban, így 2003 nyarán aztán úgy döntött, hogy mindenképpen távozik, s bár felmerült, hogy a Schalkéhoz távozik, végül a Monaco ajánlatát fogadta el, ezzel kispadra szorította a kiváló Shabani Nondát. Valójában José Pierre-Fanfan tehet mindenről. Ha tavaly nyáron a párizsi hátvéd egy térdszalagszaggató belépővel nem vonja ki a forgalomból Shabani Nondát, akkor a Monacónak nincs égetően szüksége egy márkás támadóra, nem köttetik meg az utóbbi évek legjobb kölcsönszerződése, nincs gólkirályi cím a Bajnokok Ligájában - következésképp Fernando Morientes oly nagyon nem érdekelne most senkit. De Pierre-Fanfan takarított. Hazudnánk, ha azt mondanánk: a Nando és Moro becenévre egyformán hallgató támadónak korábban nem fordult meg a fejében, hogy elhagyja Spanyolországot. Megfordult. Éppen azért, mert annyira imádja a Madridot. Aki egyszer magára öltötte a mitikus fehér mezt, annak más spanyol csapat nem létezhet többé - véli. A cáceresi születésű ifjú is kinézte magának a Bernabéut, lépésről lépésre közelített hozzá, és a Zaragozában 66 mérkőzésen szerzett 28 gólja megfelelő ajánlólevélnek bizonyult. Addigra persze már mindent tudtak róla a fővárosban: amit a statisztikák nem árultak el, arról jelentett egy bizonyos Raúl, akivel az 1995-ös U20-as világbajnokságon állították először párba.

Kettejük barátsága azóta is szent, dacára annak, hogy egyiküket feltétel nélkül befogadta a Real, a másik viszont száznál több madridi gólja ellenére sem vált ünnepelt családtaggá. Pontosabban: Raúl megfelelt a Madridot újult erővel hatalmába kerítő sztárkultusznak, Morientes nem. Őt például az utolsó pillanatban ki lehetett tenni a 2002-es Európai Szuperkupa-meccsre készülő csapatból. Válaszul Raúl úgy lépett pályára, hogy a meze alatt megbújt barátja 9-es trikója - fájdalom, az érinthetetlen csatár sem talált a kapuba, nem ajánlhatta gólját látványosan Morientesnek. Azonban számára is nyilvánvalóvá vált, hogy Morientesnek az lesz a legjobb, ha elválnak útjaik. Nando nem kapkodta el: csak olyan csapatba volt hajlandó igazolni, amely ugyanúgy fellép a Bajnokok Ligája színpadán, mint a Real, és ugyanúgy esélyese hazája bajnokságának is. Tavaly nyáron az utolsó pillanatban futott be a Monaco ajánlata. A Real kölcsönadta. A hercegségben csodájára jártak, hogy az utóbbi években epizódszerepre kárhoztatott támadó milyen gyorsan alkalmazkodik a rivaldafényhez. Tehetségén túl segítségére volt a megfelelő szemlélet is, a fegyelem, amelyet a fegyveres testületekben dolgozó édesapa mellett nem volt nehéz elsajátítania. Az pedig egyenesen tündérmesébe illő, ahogyan a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében megfizethetett a Realnak az őt ért méltánytalanságért. Neki persze eszébe sem jutott így értelmezni a történteket. Ő csak tette a dolgát. Gólt fejelt a Realnak Madridban (régi szurkolói vastapssal jutalmazták), majd gólt lőtt neki Monacóban is. Ő nyerte meg a párharcot. Az igazi persze a BL-győzelem lett volna - többre értékelte volna, mint az előző hármat, amelyet a Reallal nyert -, meg a francia bajnoki cím, de egyikből sem lett semmi. Mint ahogyan a válogatottal sem váltotta meg a világot az Európa-bajnokságon. A kölcsönidény letelt, ám Madridban Ronaldo, Owen és Raul miatt ismét csak a tartalékok keserű kenyerét ette. Januárban végre elhagyhatta a királyiak kispadját: a Cissé lábtörése miatt nagy bajban lévő Liverpool 8 millió eurót sem sajnált érte!

Morientes szerda délután utazott Liverpoolba, hogy csütörtökön átessen a rutinszerű orvosi vizsgálaton. Azután alá is írhatja új szerződését, és a hét végén akár pályára is léphet a Manchester United elleni bajnoki rangadón. Benítez már a nyáron szerette volna megszerezni Morientest, s a csatár sem kapkodta el: "A döntés nem egy perc alatt született meg. A következő nap nagyon zsúfolt lesz, de igyekeznem is kell, hiszen nagyon várom, hogy olyan csapat ellen debütáljak, mint a Manchester United. Tudom, más klubok többet ajánlottak értem a Realnak, mint a Liverpool, de Madridban az én óhajomat figyelemben tartva döntöttek. A Lyon túl későn jelentkezett, már eldöntöttem, hogy Angliába megyek" - mondta madridi sajtótájékoztatóján Morientes. Első albioni szezonja nem sikerült éppen fényesre: a BL-ben már nem játszhatott, a bajnokságban pedig igencsak gólszegény játékot mutatott, ezt vb-szereplése is bánta.

Később sem remekelt, el is adták a Valenciának ötmillió euróért, ahol összekapta magát, a válogatottba is visszakerült. Később azonban sokat volt sérült, el is engedték 2010 nyarán a Marseille-be, ahol csak ősszel számoltak vele komolyan. Egy idény múlva vonult vissza, bár még neves csapatok keresték meg, például a  Sporting.