Claude Makélélé portréja

Makélélé a Kongói DK fővárosában, Kinshasában született, s ott is nőtt fel. Apja Zairében válogatott labdarúgó volt (Zairéből vált ki később a Kongói DK), így volt kitől örökölnie tehetségét. Később családja a Franciaországban profiskodó papa után költözött, így Claude itt tanulta meg a játék alapjait, egy kölyökklubban Lilian Thurammal. Később a Stade Brest-hez igazolt, de a felnőttek között majd csak a Nantes gárdájában mutatkozott be, 1992 augusztusában. A Kanárikkal bejutottak a kupadöntőbe, majd megnyerték a bajnokságot, 1995-ben Aimé Jacquet szövetségi kapitány pedig beválogatta a norvégok elleni csapatába.

A védekező szakember ezzel ki is nőtte a Nantes-ot, s a Marseille-be igazolt, majd miután lemaradt a világbajnokságról, tízmillió euróért a Celta Vigóhoz távozott. Hispániában is hamar népszerű lett dinamikus, kemény, lelkes és megbízható játékának köszönhetően, s a Kékeknél remek középpályássort alkotott Karpinnal, Vágnerrel, Mosztovojjal és Celadesszel. 2000-ben, amikor a Real eladta Fernando Redondót a Milannak, a franciával pótolták, s 14 millió eurót fizettek érte. A 2000-es Eb-ről ennek ellenére is lemaradt, kárpótlásként kihagyhatatlan lett a Realból, nyert két BL-t, egy Világkupát és egy spanyol Szuperkupát.

2002-ben pályára léphetett a világbajnokságon a gallokkal, pechére csak egyszer, a dánok ellen játszhatott. Miközben posztja világklasszisává vált, jó néhány bekapott gólnál lemaradt emberéről, de úgy érezte, jóval több (főleg anyagi természetű) megbecsülést érdemelne a kapottnál. 2003. szeptember 1-jén váratlanul aláírt annak a Roman Abramovicsnak a világválogatottjához, aki gondolkodás nélkül ráígért Makélélé madridi kétmilliós fizetésére. Cserébe emberünk Angliában is hatalmasakat dolgozott, akárcsak a portugáliai Eb-n, ám ott minden különösebb látszat nélkül.

A torna után Lilian Thurammal, Fabian Barthezzel és Zinedine Zidane-nal egyetemben ő is visszavonult a válogatottságtól, hogy csak a Chelsea-re koncentrálhasson. Londonban sorra kiszorította az érkező vetélytársakat (Alekszej Szmertyint, Jiri Jarosikot, Lassana Diarrát, Maniche-t), hiszen José Mourinho sokra becsülte a francia gyepre vitt tízkilométernyi futómennyiségét. 2005-ben remek formában volt: hat kivételével az összes bajnokin kezdőként lépett pályára, átlaga 6.7 volt, ami kiválónak számít egy vízhordótól, ráadásul az utolsó három fordulóban lőtt egy (győztes) gólt és adott két gólpasszt. Előtte bajnokin 1999-ben talált be, még a Celta színeiben!

Mourinho egy új, hároméves kontraktust kötött vele. "Karrierem végéig a Chelsea-nél maradok" - nyilatkozta büszkén a futógép. 2005 szeptemberében a FIFPro, azaz a profi futballisták szövetsége beszavazta az Év álomcsapatába, s a bajnoki címvédéshez 31 mérkőzésen járult hozzá, pedig bombaerős konkurenciát kapott a ghánai Michael Essien személyében, akit 38 millió euróért vásároltak meg. Raymond Domenech kapitány - és a népakarat - kívánságára Zidane-nal és Thurammal oldalán visszatért a nemzeti csapatba, s sikerült is kiharcolni a részvételt a németországi világbajnokságra.

Makélélé is jól járt a reaktiválással, hiszen egészen a döntőig meneteltek, nem kis részben az ő kimagasló mezőnymunkájának köszönhetően. A szűrő a franciák összes játékpercét végigjátszotta, önmagához képest szokatlanul kevés szabálytalansággal. A németországi 660 percet búcsúnak szánta, a döntő után be is jelentette visszavonulását, ám augusztusban Domenech mégis behívta az Eb-selejtezőket vívó csapatba - a FIFA előírásai szerint ilyenkor a labdarúgó köteles pályára lépni a válogatott mezben, különben eltiltás elé néz klubcsapatában. Mourinho élesen kirohant a szövetségi kapitány ellen, mondván, az rabszolgaként bánik középpályásával...

Mivel 1973-as születésű, minden napnyi pihenőidő sokat jelenthet számára. Igaz, előrehaladott kora ellenére nem lehet panasz játékára, egy alkalommal a Chelsea-ben a csapatkapitányi karszalagot is viselhette, ki is tolták visszavonulását 2009 nyarára. Tizenegy Eb-selejtezőn szerepelt, s rápihenhetett a kontinenstornára, mert klubjában Obi Mikel és Michael Ballack miatt csak a bajnokik felén léphetett pályára, de rekordot írt azzal, hogy tavasszal lejátszhatta 8. BL-elődöntőjét.

"Láttam már holdfogyatkozást, de Makélélé-gólt még nem" - mondta róla gúnyosan egy riporter a Barcelona-Chelsea-BL-rangadón. A szűrő talán ezt vette annyira lelkére, hogy pár nap múlva bevette a Hotspur hálóját, mégpedig kapásból! Gólja azért is nagy szó, mert egy statisztika szerint az angol bajnokságban 2004-2007 között összesen ötször (!) lőtt kapura.