Éric Abidal portréja

nemzetisége:
francia
43/0
születési hely:
Lyon
ideje:
1979.07.11.
pozíció:
balhátvéd, középhátvéd
magassága:
180 cm
súlya:
75 kg
klubja:
Barcelona
korábbi klubjai:
Lyon-la-Duchere, Monaco, Lille, Lyon
sikerei:
francia bajnok (2005, 2006), francia Szuperkupa-győztes (2002, 2003, 2004, 2005, 2006), spanyol bajnok (2009), Spanyol Kupa-győztes (2009), BL-győztes (2009), a Klubvilágbajnokság győztese (2009), európai Szuperkupa-győztes (2009), vb-ezüstérmes (2006), Eb-résztvevő (2008), az Év csapatának tagja a Ligue 1-ben (2004), az Év csapatának tagja az Onze Mondial szerint (2006, 2007), az Év csapatának tagja az UEFA szerint (2007)




Nem is csoda, ha alaposan megnőtt ázsiója, a PSG és a Milan is szerette volna őt leigazolni, ám ő inkább a Lyonhoz írt alá négy évre, ötmillió euróért. Novemberben megszerezte első bajnoki gólját is, amelynek számára óriási jelentősége van: édesapja és édesanyja már 25 éve együtt élnek, de nem házasodtak össze - ám megígérték, hogy mihelyst fiacskájuk gólt szerez, irány a házasságkötő-terem! Sajnos hősünknek volt ideje rákészülni az ünnepségekre, lévén nem sokkal utána súlyos térdsérülést szenvedett, s legközelebb csak tavasszal léphetett pályára. A 2005-06-os idényben szokása szerint térdével szenvedett, egyetlen vb-selejtezőn sem léphetett pályára, ám Domenech így is magával vitte a balhátvédet a tornára.

„Éric Abidal ideális Lizarazu-utód lehetne (melleslegközéphátvédként is láttuk őt a Lyonban szerepelni), hiszen technikás, bátor, erőnléte napjaink futballjának megfelelő. Ugyanakkor roppant sérülékeny: 2005-ben szinte az egész idény alatt a kórházakat járta, majd mire ősszel meggyógyult és formába lendült, a Costa Rica elleni barátságos mérkőzésen lábtörést szenvedett, így újabb negyedévre kidőlt a sorból. Emiatt aztán klubja, a Lyon azt fontolgatja, hogy bíróság elé idézi a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséget (FIFA) játékosa válogatottbeli sérülése miatt, hiszen edzője, Gerard Houllier korábban felemelte szavát a játékosok túlterheltsége ellen” – írtuk róla a vb előtt.

Abidal a manchesteri Mikaël Silvestrét kiszorítva a Togo elleni kivételével az összes francia mérkőzést végigjátszotta, az első másodperctől az utolsóig (az afrikaiak ellen is csak két sárgája miatt nem léphetett pályára). Egy dél-koreai góltól eltekintve végig hibátlanul futballozott, a döntőben higgadtan értékesítette tizenegyesét. Lyonban utolsó évét is jó formában játszotta végig, az sem zavarta meg, hogy fél Európa bejelentkezett érte ügynökénél. Kedvét a tavasztól csak a korai BL-kiesés és a világbajnok Daniele de Rossi rasszista megjegyzései vették el.

2007 nyarán 15 millió euróért a Barcelona nyerte az érte folytatott licitet, kivásárlási ára 90 millió euró lett. A francia első spanyolországi idénye szörnyűre sikeredett, hiszen klubja egyetlen trófeát sem nyert, ő maga pedig erősen közepesen futballozott. A nemzeti csapatból kiszoríthatatlan, igaz, nincs is igazi vetélytársa. Tizenegy Eb-selejtezőn vetette be őt Raymond Domenech kapitány, a bekk a második mérkőzésén a tornán viszont pirosat kapott, az olaszok ellen. 2009-ben, amikor a Barcelona mindent megnyert, amit csak lehetett, éppen a BL-fináléban nem játszhatott, mert kiállították a Chelsea elleni elődöntőben (válogatottbeli társa, Nicolás Anelka ellen szabálytalankodott).

Szerződését meghosszabbították az év végén, 2012-ig. A válogatottból időközben kiszorult Patrice Evra miatt, szerencséjére középen kidőltek vetélytársai, így egy sorral beljebb húzódott, többnyire William Gallas mellé. Öt világbajnoki selejtezőn vetette be őt Domenech kapitány.