Marcelo Danubio Zalayeta nemzetisége: uruguayi 24/7 születési hely: Montevideo ideje: 1978.12.5. pozíció: csatár magassága: 186 cm súlya: 84 kg korábbi klubjai: Danubio, Penarol, Empoli, Sevilla, Perugia, Juventus sikerei: olasz bajnok (2002, 2003, 2005) olasz Szuperkupa-győztes (1997) olasz kupagyőztes (1999) 95-95 Danubio 0 0 - - 96-96 Danubio 32 12 - - 97-97 Penarol 32 13 - - 97-98 Juventus 5 1 - - 98-99 (dec) Juventus 1 0 BL 1 0 98-99 Empoli (Serie B) (kölcsönbe) 17 2 - - 99-00 FC Sevilla (kölcsönbe) 28 5 - - 00-01 FC Sevilla (D2) (kölcsönbe) 22 5 - - 01-02 Juventus 11 0 BL 4 1 02-03 Juventus 23 4 BL 9 2 03-04 (jan) Juventus 1 0 BL 3 1 03-04 Perugia (kölcsönbe) 4 0 - - 04-05 Juventus 28 6 BL 8 2 05-06 Sevilla FC 0 0 BL 0 0 A táblázatban szereplő adatok sorrendben: év, csapat, mérkőzések száma, szerzett gólok száma, nemzetközi kuparészvétel, nemzetközi kupameccsek száma, nemzetközi kupameccsen szerzett gólok száma.
Marcelo Danubio Zalayeta, a tehetséges uru csatár tulajdonképpen a vadűző kutya szerepét tölti be a Juvében: nem ő a frontember, de vele ijesztgetik a többi csatárt, hogy jobban mozogjanak a fiatal konkurrencia láttán... Bár amikor szerepet kapott, nem igazán tudott élni vele, igaz, egy roppant fontos gólt összehozott a BL-ben a Barca ellen 2003-ban.
A montevideói születésű srác a Danubióban kezdett el futballozni, s csapattársa volt jelenlegi klubtársa, Oliveira is. 19 évesen első szezonjában 12 gólig jutott, így nem meglepő, ha a két nagy uru klub egyike, a Penarol csapott le rá, s vitte el a fiatal tehetséget a rivális Nacional orra elől. A Penarolban megismételte remek teljesítményét, jutalmul bemutatkozhatott a felnőttválogatottban is, s erre már az óceánon túl is felfigyeltek: 1997 novemberében a Juve igazolta le a 19 éves csatárt. Első idényét góllal ünnepelte, de ezután esélye sem volt a csapatba kerülésre, így először az Empolinak (kevesebb) majd a spanyol FC Sevillának (több sikerrel) adták kölcsön. 2001 nyarán tért vissza, s ezután több-kevesebb rendszerességgel kapott szerepet. 2003-ban már sokkal jobban ment neki, a bajnokságban a meccsek kétharmadán játszott, s a 13 BL-fellépés közül 10-en pályára léphetett, ráadásul a Barca elleni negyeddöntőn ő lőtte a továbbjutást jelentő olasz gólt. A döntőben is szerepet kapott a második félidőben - jóval szerényebb eredménnyel.
A 2003-2004-es szezont a kispadon kezdete Miccoli érkeztével és Trezeguet gyógyultával, így télen kölcsönadták az AC Perugiának erősödi és játékban maradni. A 2004-es szezonban Trezeguet fizikai és (szellemi) sérüléseit kihasználva végre sikerült neki a nagy áttörés: a Bajnokok Ligájában két, a Serie A-ban már hat alkalommal volt eredményes az Il Panerone, azaz Nagy Párduc becenévre hallgató csatár! Különösen a Real Madrid elleni találata volt fontos, hiszen a hosszabbításban ezzel ütötték ki a BL-ből a királyi klubot. Úgy látszik, nem csak a Barcának, de a Realnak is tartogatott meglepetéseket az uru fiú... Mivel Capello leigazolta Mutut és visszarendelte Miccolit is 2005 nyarán, azaz Zalayeta a hatodik helyre csúszott vissza a zebrák csatárranglistáján, a játékos maga fordult Luciano Moggi klubvezetőhöz hogy adják el őt egy másik klubnak. A vezetők is így látták a helyzetet, így Zala kis híján követte Sevillába Marescát, ahol a Realba távozott Julio Baptista pótlása lett volna feladata, de a transzfer végül is kútba esett.
