Thomas Linke

Thomas Linke az utóbbi évek egyik legmegbízhatóbb germán hátvédje, akinek nagy szerepe volt abban, hogy a német válogatott 2002-ben egészen a döntőig menetelt. Kahnnal együtt, ha jó formát fogtak ki, a világ legáthatolhatatlanabb falát alkották, akikkel csak a Casillas-Helguera vagy a Dida-Nesta párosok vehették fel a versenyt.

A nyugodtságáról és remek helyezkedéséről közismert játékos a BSG Robotron Sömmerda amatőrcsapatban ismerkedett meg az alapokkal, majd első profiklubja másodosztályú SC Rot-Weiss Erfurt volt, ahol együtt játszott 1991-ben a magyar Disztl Péterrel, egykori zseniális kapusunkkal, aki ma a magyar válogatott kapusedzője. A marcona védő egészen 1992-ig itt játszott a német újraegyesítést megérve, ekkor az első osztályú FC Schalke 04 csábította át a Parkstadionba. Itt megbízható, kemény hátvéd vált belőle, s majd 200 Bundesliga-mérkőzésen szolgálta a kék-fehéreket. A fénypont kétségkívül az Inter elleni 1997-es UEFA-kupa-győzelem volt, aminek jutalmául még abban az évben, november 15-én a válogatottban is bemutatkozhatott Dél-Afrika ellen.

Az 1998-as VB-keretben még nem volt helye remek szezonja ellenére sem, de a Bayern München így is lecsapott rá - legalább nem verte fel az árát a VB-remeklés. Linke a tanulóév után, amikor emberfogóként szerepelt, átvette az USA-ba igazolt Matthaeus örökét a középhátvédi szerepkörben, s hamar a csapat alapembere és a hagyományos német erényeket istenítő szurkolók egyik kedvence, afféle új Berti Vogts lett. A 2000-res EB-n együtt játszott utódjával a Nationalelfben, s a két védő együtt remekelt az amúgy szégyenletes teljesítményt nyújtó címvédő gárdában. A kontinensbajnokság után viszont felért klubjával a csúcsra: megnyerte a Bajnokok Ligáját, majd a Világkupát is a tokiói légtérbe emelhette. Japán szerencsét hoz neki: 2002-ben egyenesen Németország hőseként térhetett vissza a világbajnokságról, miután tökéletesen, hiba nélkül játszotta végig a torna összes percét! Ráadásul Szaúd-Arábia ellen gólt is lőtt - igaz, akkor azok voltak kisebbségben a németeknél, akik nem találtak be az ázsiaiaknak...

Ekkor már 33 éves volt, de így is nagy meglepetést keltett, hogy a csúcson visszavonult a válogatottságtól, pedig mind a média, mind Völler kapitány sokat győzködte döntése helytelenségéről. (Még a VB előtt megfogadta, hogy ha a német válogatott világbajnoki címet szerez, még legalább két évig a nemzeti tizenegy rendelkezésére áll, ha nem, letészi a lantot.) Annak ellenére kitartott elhatározása mellett, hogy az EURO2004 selejtezőin sérüléshullám sújtotta a germán válogatottat - így nem láthattuk a portugáliai EB-n, de sajnos már a német pályákon sem sokáig csodálhatjuk kemény, szigorú, de szimpatikus arcélét (bár erről az általa sanyargatott csatároknak más véleményük lehet), hiszen 69-es születésű... Magath is megerősítette ebbéli aggályainkat: 2004 nyarán egy évvel meghosszabbította szerződését, s bár az első kilenc bajnokin a kezdő tagja volt, átlaga és mutatott teljesítménye csapnivaló volt, kisebb sérülésekkel is bajlódott, s szép lassan kikopott a kezdőből. A tizenegyedik fordulóban csereként még szerepet kapott, de legközelebb már csak márciusban játszhatott a Schalke ellen, három egész percet!


2004 elején még hívta Mark Hughes a Blackburn Rovershez; s a városi kistestvér, az 1860 is lát még benne fantáziát: Roland Kneissl menedzser elárulta, hogy nyáron szeretnének kétéves szerződést kötni a veterán hátvéddel. A veterán hátvéd végül úgy döntött, hogy Ausztriában, a Salzburgban vezeti le roppant eredményes pályafutását, ahol "az abszolúte profi körülmények között a nemzetközi szereplés kivívása a cél", mint első ottani sajtótájékoztatóján elmondta. A 36 éves játékos egy plusz egy éves szerződést írt alá a piros-sárga-fehérekhez, s olyan remek, egykor kiválónak számító játékosokkal léphet hétről-hétre pályára, mint Alex Zickler, a cseh Vratislav Lokvenc vagy az oszták Manninger és Schupp.