Nyíregyházán jobb volt a meccs, mint Torinóban?

Békés nyugalom honolt Torinóban szerda délután. A tavaszi nap sugarai melegen sütöttek a város főterén sziesztázó helyiekre, és a szomszédos sétálóutcára - nem kevés aggodalmat okozva a 2006-os téli olimpia reklámfilmjét forgató stábnak, amelynek tagjai előzőleg - a hatás kedvéért - rengeteg jeges havat mázoltak szét a kövezeten.

Igencsak melege lehetett az olimpiai lánggal pózoló főhős mögött zászlókat lobogtató, az ünneplő tömeget alakító statisztáknak is, akik ugye mégsem vetkőzhettek ingujjra a jeges világesemény apropóján.

Odio Liverpool!, azaz: Utálunk Liverpool!

Magukon tartották a kabátot a városban itt-ott felbukkanó angol drukkerek is: csak egy-két dzseki alól villant ki a vörös Liverpool-mez, a vendégszurkolók nagy része azonban "inkognitóban" járta Torino utcáit.

Legtöbbjüket a Juve belvárosi ajándékboltjában lehetett elcsípni szuvenírvásárlás közben. Elővigyázatosságuk némileg érthető volt, mert az olasz ultrák között nem aratott osztatlan sikert az angolok múlt heti, bocsánatkérésnek is felfogható gesztusa. Sokan még mindig gyűlölettel viseltetnek a Pool szimpatizánsai iránt a húsz évvel ezelőtti Heysel-tragédia miatt.

Kedd este például egyszerű járókelőnek álcázott Juventus-szurkolók támadtak békésen vacsorázó angolokra. A három órával a találkozó előtt már a Delle Alpi előtt gyülekező tifosók közül ennek megfelelően nem kevesen Odio Liverpool (Utálom a Liverpoolt) feliratú pólóban várakoztak. Az is igencsak gyanús volt, hogy az ultráknak valamiért eszükbe sem jutott a nyitott kapukon befáradni a stadionba. Sőt, pár százan mintha téli kirándulók lettek volna a Bakonyban, botokat ragadtak magukhoz, arcuk elé kötötték sálaikat, és az aréna déli oldaláról feltűnés nélkül, kis csoportokban az északi kanyar melletti vendégszektor felé szivárogtak.

Persze, a fejük fölött köröző rendőrhelikopterben ülőknek azért csak feltűnt az a pár száz osonó fekete kabátos, és a földi egység is "levette", mire megy ki a játék, úgyhogy a sisakos-pajzsos rohamrendőrök fel is sorakoztak, és elállták az utat az angolok érkezési pontja felől.

Ettől az ultrák úgy kezdtek tenni, mint akik tényleg csak őgyelegnek arrafelé, és vagy ötven méterre a kordontól kedélyes beszélgetésbe, zászlóégetésbe, és "Utálom a Liverpoolt" éneklésbe fogtak.

Aztán amikor úgy sejtették, hogy érkezik az első angol busz, úgy ötszázan sörös dobozokkal, ásványvizes palackokkal és petárdákkal kezdték el dobálni a rendőrök sorfalát, majd meg is indultak feléjük.

Az nem volt teljesen világos, mi volt a céljuk mindezzel, mivel nagyjából négy másodperc múlva - mire az első könnygázgránát földet ért közöttük - már az ellenkező irányba nyargaltak. Aztán ugyanezt még vagy háromszor megismételték, miközben a rendfenntartók a stadion északi oldaláról a déli felé szorították őket, egyre távolabb tartva az olaszokat az angoloktól.

A sikertől azonban maguk a rohamosztagosok is vérszemet kaptam, és valami megfoghatatlan okból bekergették az ultrákat a parkoló autók és a keleti kapuknál sorban állók közé. Ráadásul oda is könnygázt lőttek utánuk, úgyhogy közösen fuldokolhatott a tolószékes Juve-drukker a legvadabb torinói huligán és a Nyíregyházáról érkezett magyar Juventus-szurkoló is.

A csatának nem nevezhető erőszakos kergetőzés ezután sem maradt abba, néhány szerencsés szurkolót a rendezők még be tudtak rántani a kerítésen belülre a menekülő rendbontók elől, de többen kénytelenek voltak együtt futni azokkal, mivel a kapukat becsukták előttük.

A megvadult és még a korábbinál is ostobábban viselkedő ultrák - akik addigra már csak körülbelül százan maradtak - betörtek egy használaton kívüli kaput, és azon át berohantak a Delle Alpi területére, majd az ott rájuk váró rendőröktől visszahőkölve egy másik zárt kapun át Zrínyi-módra kitörtek, a biztonságiak pedig behajtották őket a saját szektoruk elé.

Egy kigyulladt és pár összetört autó maradt utánuk, valamint könnyebben megsérült ártatlanok, közöttük a Sky tévétársaság filmező operatőre.

Folytatás a következő fejezetben, a lap alján>> ---- & ---- B