Javier Portillo

Javier Portillót nemrég még a legnagyobb spanyol tehetségként emlegették, de mostanában egyre több kritikát kap, miszerint csak egy kifutott éve volt s többre nem képes. Mindenesetre pályáíve megtörni látszik, sajnos olaszországi vendégjátéka alkalmával sem írtak róla eposzokat a talján szakírók.

A ballábas Portillo már 10 éves kora óta a Realban játszik s az utánpótláscsapatokban eredményesebb volt mint Butragueno és Raul! Ha a nagyok között is folytatta volna... Szülőhelye, Aranjuez 50 km-re van Madridtól s maga Del Bosque fedezte fel őt, mondván, látott játszani egy fiút a kölyökcsapatban aki a góllövésre született. A papa, Julián kénytelen volt felfogadni egy külön sofőrt, aki napi 3-4 órát is kocsikáztatta a kis Javiert az edzésekre! Édesapja, akinek egy kávézója van Madridban (Pokhara) és a helyi klub egyik vezetője, maga is lelkes amatőr futballista volt fiatal korában, minden pénzt megadott hogy teljesüljön nagy álmuk. S nem is hiába: a csatárka 400 mérkőzésen 398 gólt lőtt, barátságos és kupameccseken még 300-at!!! 2000-2001-ben a C csapatban 18 meccsen 29 alkalommal bosszantotta az ellen kapusait, a B csapatban pedig 9 mérkőzésen 14-et. De mindez semmi, mert abban a szezonban még egy különös rekordot is felállított: egyszerre két ligában is gólkirály lett fél-fél évet játszva (Real C 30, Real B 15)!

Erre már a felnőtteknél is felfigyeltek, s a felfedezőből időközben a felnőttek edzőjévé lett Del Bosque elvitte a Panathinaikosz elleni BL-csoportmeccsre, be is vetette őt csereként. Javier nem ijedt meg: 30-ról egy hatalmas bombagólt lőtt! Külön érdekesség, hogy ez volt a születésnapi ajándéka. 2002 nyarán végleg felkerül a nagyok közé Real B-s csapattársaival és barátaival, Rubénnel, Minambressel, Raul Bravóval együtt. Óriási meglepetésre ő lett a nyári felkészülési meccsek gólkirálya több mint 10 góllal - még egyetlen bajnokin sem lépett pályára, a Barcelona és Valencia már le szerette volna igazolni az akkor még csak havi pár ezer eurót kereső fiút, de ő kijelentette, hogy még csak tárgyalni sem hajlandó senkivel. 2007-ig meghosszabbította szerződését s kivásárlási ára 15 millió euró lett. Első profiszezonjában Raul és főleg Ronnie bombaformája végig a kispadon tartotta, de óriási meglepetésre Morientest azért megelőzte a cserék között!

Kilenc alkalommal állt be a kispadról, ezeken öt gólt szerzett, ráadásul arra már egész Európa felkapta fejét, amikor a Borussia Dortmund ellen a 85. percben betalált: ez a gól juttatta tovább a Madridot a BL-ben. 2003-ban kölcsön is adták miatta Morientest, mondván, a kissrác máris jobb (és főleg olcsóbb) nála, de Javiert messze nem volt olyan gólerős mint előző évében. Egyedül szülei kávézója, a Pokhara jár jól, ugyanis édesapja minden alkalommal, amikor a nagyok között betalált a szeme fénye, fizetett egy kört a tözsgárdatagoknak! Nagy szerencse hogy eme ígéret a tartalék- és utánpótláscsapatokra még nem vonatkozott, bár 2004-ben így sem kellett sokszor apasztania a cég nyereségét... Nyáron Morientes visszatért Madridba (egy fantasztikus tavasz után BL-gólkirályként!), őt pedig - érdemei el nem ismerése mellett - kölcsönadták a Fiorentinának, hogy ne a tartalékoknál kallódjon. Olaszországban a tervek szerint ő és Miccoli alkotta volna a lilák támadósorát, ám Porti góltalansága miatt ott is hamar a kispadra szorult. Szerencséjére "kollegája", Morientes megunta a fehérek kispadját s a Liverpoolhoz igazolt, így Javier hazatérhetett Owen mögé - második számú csatárcserének. Féléves mellőzés után nyáron - kissé váratlanul, hiszen az angol aranylabdás is elhagyta a klubot - a belga Bruges-be került kölcsönbe.