Ronaldo életrajza

Ronaldo napjaink egyik legvitatottabb futballistája: istenáldotta tehetségét még most, "leszállóágában" is botorság lenne elvitatni, kövéren, lustán és sántikálva is elképesztő cseleket és lövéseket láthatunk tőle - de hol van ez a Ronnie az 1997-es Ronnie-tól!

A kis Ronaldo Rio de Janeiro egyik külvárosában és hatalmas nyomorban, Bento Ribeiróban nőtt fel, s "Dadado" legszívesebben egész nap az utcán focizott, az iskolát pedig szerette messze-messze, megnyugtatóan nagy ívben elkerülni. Családi és szociális hátterére jellemző, hogy édesanyja, Sonia, aki egyébként a fiát világra segítő orvosról nevezte el Ronaldót, szeptember 18-án született gyermekét csak 22.-re tudta anyakönyveztetni, ugyanis csak akkorra sikerült összeszednie a hivatalnoknak járó pénzt! Az apa nélkül felnövő gyermeket óriási kulturális hiányosságai és szegénységük rengetegszer hozta kellemetlen helyzetbe, ám az ő igazi világa a futballpálya volt, s ebben a birodalomban mindenki az ő alattvalójának számított! Kedvencének és példaképének Zicót választotta, s hamarosan ő is a zseniális fehér varázsló nyomdokaiba léphetett, ugyanis tagja lett a brazil serdülőválogatottnak (a Valqueire Tenis Clube (1988-89) és a Social Clube de Ramos (1989-1990) nevű klubok után) a Sao Cristovao tagjaként. A legenda szerint azért igazolt át a Cristovaóba, mert ugyan járt próbajátékon a Flamengónál, ám annak egyik sasszemű edzője szerint nem ért annyit a csatárkezdemény játéka, hogy megvegyék számára naponta a buszjegyeket (miközben a kissrác egy környékbeli gyorsétterem előtt vadászott a maradékokra.). Új egyesületében viszont megmutatta oroszlánkörmeit: kettesével-hármasával-nyolcasával kezdte szórni a gólokat, így nem meglepő, hogy a 17 éves tehetségre - aki előtte a Sao Paolónak és a Botafogónak sem kellett - végre egy igazi nagycsapat, a Cruzeiro csapott le! Első "keresztes" évében máris berobbant a brazil futballba: debütáló szezonjában 58 gólt rúgott az állami és országos bajnokságban valamint a különböző kupákban, a bajnokikon 14 fellépésén 12-szer volt eredményes; a Bahiának 90 perc alatt ötször talált be, pedig akkoriban egy bizonyos Dida védte az ellen hálóját! Jutalomképpen Ronaldo a válogatottban is pályára léphetett, természetesen már a felnőttek között, ráadásul az örök rivális Argentína ellen. Íme az összeállítások a fiatalabbak és a régmúltra felhős szemmel visszaemlékező veteránok kedvéért: Zetti - Cafu, Ricardo Rocha, Ricardo Gomes, Branco - Mauro Silva, Dunga, Rái, Zinho - Bebeto, Müller (később beállt csereként Mozer, Leonardo, Rivaldo, Mazinho és természetesen hősünk, Ronaldo is; a 80. percben, Bebeto helyére). A kék-fehérek a Goycoechea - Diaz, Vasquez, Caceres, Chamot - Redondo, Simeone, Cagna, Rodriguez, Garcia - Batistuta, Ortega (Rodriguez), Montserrat (Cagna)-féle, erősen tartalékos felállásban lehettek a nagy esemény szemtanúi.

Remeklései hatására Carlos Alberto Parreira szövetségi kapitány benevezte ugyan a még kiskorú támadót az 1994-es világbajnokságra, de Ronnie egyetlen percet sem játszhatott Amerikában, hiszen Romario, Bebeto sokkal jobb volt még akkoriban nála, de még a kispadon is megelőzte őt a fiatal Viola és a tapasztalt Müller. Pedig nem kisebb személyiség szólalt fel az ifjú titán érdekében, mint Parreira kapitány édesanyja! Meglehet, a mester rájött arra, hogy nem lenne jó egy lelkileg igencsak labilisan viselkedő, fogszabályzós és néha még a kispadon is kedélyesen fényképezhető ifjoncot rögtön a mélyvízbe dobni - Ronaldo akkoriban többször is olyan dolgot tett nyomott álmai közben, amit mi felnőttek csak páréves korukig veszünk jó néven a gyerekektől. Sőt, egy bajnokin egyenesen a kezdőkörben leguggolva könnyített magán, de a kezdő sípszó előtti hányásrohamok mindennaposak voltak akkoriban számára! Érdekes módon Ronaldao (Ronaldócska) néven ismerte meg a pelyhes állú éket USA-ban a nagyvilág, hiszen a Ronaldo nevet már lefoglalta a Sao Paolo akkori emberfogója - a mai Ronaldinho meg éppen a fenomén Ronaldo miatt vette fel a szintén kicsinyítő képző -inho végződést! Az első fizetéséből egy Volkswagen Golfot (jogosítványa sem volt) és édesanyjának új lakást vásárló tinisztár, mi sem természetesebb, hamarosan Európában találta magát, ugyanis a PSV Eindhoven benne látta a Barcelonába igazolt gólkirály, az akkoriban csúcson lévő Romario megfelelő örökösét. A hatmillió dolláros transzfer keretében Európába kerülő Ronaldo minden tekintetben a r(l)obbanékony "Romáriú" nyomdokaiba lépett: első évében Luc Nilis és Eric Meijer csatártársaként holland gólkirály lett 30 treffeléssel, majd második szezonja végén ő is Katalóniába költözött... Egyébként utolsó eindhoveni félévét egy súlyos térdsérülés miatt teljes egészében kihagyta, de a Barcelona így is 15 millió eurót fizetett a friss Copa America-győztes csatárért, hogy pótolja az előző évben a Flamengóba hazamenekült Romariót. Innentől két teljes éven át egyértelműen az akkor még roppant szerény és szimpatikus, lelkes Fenomeno dominálta a világ labdarúgását: lett spanyol gólkirály elképesztő átlaggal; rúgott gólokat a félpályáról indulva, amikor hárman is csüngtek a nyakán, de velük együtt ügetett be a hálóig; lett aranylabdás és a FIFA legjobbja, lőtt győztes találatot a KEK döntőjében - talán csak az atlantai olimpiai bronzérem okozott számára némi csalódást. Bár egy rendkívüli gárdában (Zubizarreta - Abelardo, Blanc, Couto, Popescu, Nadal, Ferrer, Sergi - de la Pena, Bakero, Amor, Guardiola, Luis Enrique, Figo - Szoicskov, Geovanni) játszhatott, a Pénz hívó szavának (akárcsak a katalánok elnöke, Núnez) nem tudott ellenállni: óriási meglepetésre 1997 nyarán elfogadta az Inter és Moratti elnök Pazar, 28 millió eurós ajánlatát!

Ronaldo az arrafelé is nagy becsben tartott tízes mezt kapta meg a kék-feketéknél, ugyanis az éppen a Real Madridtól érkezett Zamorano már korábban lefoglalta a kilencest, s a brazil - szerencseszám ide, babona oda - a remeknek mondható 25 találattal zárta az évet. Azonban a kilencvenes évek végének első igazán idegenlégiósok dominálta, százmilliókba kerülő hada a fényes nevek ellenére sem uralta nemhogy az európai, de még az olasz futballt sem, pedig olyan játékosokkal léphetett pályára hétről hétre Ronaldo Milánóban, mint Pagliuca, Frey, Silvestre, Bergomi, West, Galante, J. Zanetti, Paolo Sousa, Aaron Winter, Diego Simeone, Pirlo, Zé Elias, Moriero, Djorkaeff, Kanu, Recoba, Zamorano és Roberto Baggio! S micsoda csatárduót alkothatott volna később jó barátjával, Vierivel, ha nem folymatosan sérült valamelyikük! Időközben médiasztárrá vált a kopasz csatár: tűzpiros Ferrarival járt, csüngtek rajta a nők, megtiltotta hogy felhasználják védettnek vélt nevét egy futballjátéknál és találkozhatott a pápával is. Az 1998-as azonban fekete éve lett: eleve úgy készült a várva várt világbajnokságra, hogy a Serie A-ban szinte végig sérülésekkel küszködött, ám Franciaországban így is gyakran egymaga vitte hátán góljaival a selacaót - azonban a döntő előtt a sérülése miatt lidokain-koktélokon élő ék kis híján meghalt egy máig nem tisztázott roham alkalmával! Ha jó barátja és szobatársa, Roberto Carlos nem hívja gyorsan a lélekjelenlétét szerencsére megőrző César Sampaiót, aki kihúzza Ronaldo hátracsúszott nyelvét, akkor... A kis híján a túlvilágra költözött (talán egy epilepsziás roham miatt?) Ronaldónak viszont a fináléban mindenképpen játszania kellett, természetesen a mindenható és lélektelen szponzor, a **** nyomására. Jellemző módon pár perccel a döntő előtt még az egész világ úgy tudta, hogy az Állat (Edmundo) kezd majd Ronaldo helyén, aki a kispadon csücsül majd, de Teixera elnök tolmácsolta a szponzor kifejezett kérését a kapitánynak, Zagallónak, így a 9-esnek pályára kellett lépnie. A finálé előtt a brazil játékosok és vezetők annyit vitatkoztak az eseten, hogy a mérkőzés előtt be sem melegítettek rendesen, még a hagyományos közös ima is elmaradt! Igazából soha nem tisztázódott, hogy mi is zajlott le pontosan a döntő előtt, de az egész csapatot mélyen megviselték a történtek, különösképpen az érte aggódó, fél szemmel mindig barátját leső Roberto Carlos játszott mélyen tudása alatt; maga az agyonnyugtatózott, álmosnak tűnő Ronaldo is úgy futballozott a franciák ellen, mintha csak egy magyar NB I-es csatárt látnánk lézengeni. A következő szezont viszont mindezek ellenére jól kezdte, de 19 bajnoki fellépés és 14 gól után olyan súlyos térdszalag-szakadást szenvedett, hogy egyéves kényszerpihenőt kellett tartania. Visszatérése után ismét elszakadtak térdszalagjai (egyszerűen futás közben), s csak 2000 decemberében léphetett újra pályára, tíz mérkőzés és hét hálórezgetés erejéig.

Egy újabb sérülés után már csak tavasz végén, a Lazio elleni kupadöntőben játszhatott újra - végül hordágyon kell levinni őt a pályáról... Ismét a térde sérült meg, de ezúttal nem a szalagok húzódtak meg, hanem egyszerűen eltörött a fáradt csont! Újabb hosszú kihagyás után 2001 szeptemberében húzhatott újra mezt tétmérkőzésen az FC Brasóv ellen, de ezután decemberig csak edzéseken vehetett részt - életének azon időszakáról mindennél beszédesebben szólnak a számok: Ronaldo 1999 és 2001 ősze között, azaz 22 hónap alatt kerek 6 percet játszhatott nem barátságos fellépéseken! Moratti elnök ezen idő alatt fizette a csatár teljes bérét, sőt, egy külön szakembert vett fel, akinek egyetlen dolga Ronnie istápolása volt; a játékos többször is azt nyilatkozta, hogy elnökét tekinti második édesapjának. 2000-ben már teljesen leírták a brazilt a futball világában, amikor például az egykoron körülrajongott klasszis sokadik műtétjére készült, csupán egyvalaki látogatta meg őt családtagjain kívül: Zinedine Zidane. Hősünk csak 2002 elejére épült fel, hogy a nyári világbajnokságra óriási szenvedések árán összeszedje magát, rengeteget edzve a felgyógyulásáért és a formába lendülésért. A sok sérülés oka egy francia orvos szerint az volt, hogy a csatár igencsak elhanyagolta fogait - mindenesetre néhány kezelés és kisebb műtét után tényleg rohamosan javult a labdarúgó izomzatának állapota is! A tavaszi hajrában már újra gólerősen játszott (10 mérkőzés/7gól), de a scudettót, a bajnoki aranyat nem tudták hazavinni a fekete-kékek. Amikor utolsó bajnokijukon a Lazio ellen az őt soha nem kedvelő argentin Héctor Cúper lecserélte, Ronnie a kispadon könnyezve, sírva búcsúzott el az Intertől. Az ázsiai vb-n aztán hatalmas meglepetésre újra a figyelem központjába került a sántikálva sprintelő támadó: a torna gólkirályaként óriási szerepet vállalt a brazilok aranyából, folyamatosan régen látott agresszivitással és lelkesedéssel támadta az ellen kapuját. Egy pár pillanatra újra a régi, 1996-98-as gólvágót láthattuk, amikor a döntőben kétszer is betalált a torna legjobbjának választott Kahn hálójába! Bár a német portás címét a brazil csatár érdemelte volna meg, az aranyon kívül az is vigasztalhatta Ronaldót, hogy az 1998-as világbajnokság legjobbjának is azt választották meg, aki a finálé nagy vesztese volt: őt! A vb után a vele nagyon rossz viszonyt ápoló Héctor Cúper miatt nem akart visszatérni Milánóba, s bejelentette, hogy mindenképpen távozik az Intertől - attól a klubtól, amely kitartott mellette sérülései idején, folyósították fizetését, műttették, rehabilitáltatták.

Egy idő után a milánói szurkolók is ellene fordultak, s bár Ronaldo sokáig tagadta, a Real elnöke, Florentino Perez tárgyalt jachtján Morettivel, aki végül eladta a spanyoloknak a híres 9-est. Az újra megsérült futballista ára körülbelül 45 millió euró volt, ebből 10 fejében az Interé lett egy általa kiválasztott ekkora értékű madridi játékos (csak éppen sem Solari, sem Morientes nem akart Itáliába szerződni). A Realt Ronaldo érkeztekor kezdték galacticosnak nevezni, s a támadó egyhónapos pihenő után decemberre felvette a spanyolországi ritmust: Világkupa-döntőbeli remeklése után belelendülve első évében 23, a következőben 24 gólt szerzett, ami fantasztikus teljesítmény az egy szem csatártól - ráadásul eredményességéért cserébe még azt is megbocsájtották neki, hogy miatta szorult hátrább a helyi ikon, Raúl; Morientest pedig a kispadról is száműzték Monacóba majd Liverpoolba. Egyébként Ronaldo legjobb mérkőzését a fehér mezben talán Manchesterben vívta, amikor is egy mesterhármast helyezett el Fabian Barthez hálójába! Spanyol bajnoki címét elnyerve Fenomén 2003-ban lezárt egy különös sorozatot - bármilyen fura is, ez volt első országos bajnoki aranya pályafutása során. A 2004-es szezonban talán egyedül ő hozta formáját a madridi sztárok közül, hiszen gólkirály lett - bár csoda módon góljairól mindenki azt mondta, hogy "Onnan könnyű ám berúgni!", de Ronnie volt akkoriban talán az egyetlen olyan csatár a világon, aki ugyanazzal a mozdulattal leveszi a lasztit, cselez és szökteti magát - hatalmas adottság számára ez Istentől! Viszont a túlsúlyos, a gonosz emberek által szimplán csak Zsírfejnek becézgetett Ronaldo futása kissé Csoszogira, az öreg suszterre emlékeztetett, s a nagy fellángolás után 2004 végére mintha Madridban is kiteltek volna napjai: zűrös magánéletével, zsíros reklámszerződéseivel jóval többet foglalkozott, mint az egykoron annyira imádott Játékkal, s ez bizony teljesítményén is meglátszott. A madridi drukkerek is ellene fordultak, volt, hogy megtapsolták Luxemburgót, amikor végre lecserélte csatárát. 2005 nyarán kihagyta a Konföderációs Kupát, mondván, inkább pihenni szeretne, erre Carlos Alberto Parreira azzal fenyegette meg, hogy ha lemondja a barátságos mérkőzéseket, akkor kirakja a világbajnokságra utazó keretből is. Németországban kiválóan helyettesítették Ronaldót a Robinho-Adriano kettős tagjai, talán ezért is jelentette be óriási meglepetésre a realos sztár, hogy a 2006-os világbajnokság után visszavonul a válogatottól. "Ez lesz a negyedik világbajnokságom, ideje hogy lelépjek a színről és más játékosoknak is esélyt adjak" - nyilatkozta, majd hogy megcáfolja közeledését az Interhez, hozzátette: "28 éves vagyok és még négy évig a Realhoz köt a szerződésem. Innen akarok visszavonulni". A következő szezonban újra nagyon sokat bajlódott térdsérüléseivel, de ami ennél is rosszabb, több mérkőzésen is finoman szólva alulmotiváltan futballozott (akarom mondani lézengett), bár még így is magasan házi gólkirály volt. Tél végén így nem is lepődtünk meg, csak illedelemből, amikor egy sajtótájékoztatón mérgesen kifakadt. "Soha nem sikerült igazi otthonra lelnem a Bernabeu-ban - kezdte Ronaldo. - A szurkolók nagyobbik része sohasem fogadott el, s én mindig mondtam: nem akarok olyan helyen maradni, ahol nem szeretnek. A szurkolók reakciója (a hétvégi, Alaves elleni bajnoki mérkőzésen kifütyülték) elgondolkodtatott a jövőmről. Még nem biztos, hogy távozom, majd a szezon végén, a világbajnokság után hozom meg a döntésemet a folytatásról." Pedig Ronaldo annak idején éppen az Alavés ellen mutatkozott be a királyi klub közönségének, természetesen gólokkal!

Zűrös magánéletét és házasságait nem tisztem boncolgatni, elég legyen csak annyit megjegyeznem, hogy amikor a madridi klubvezetők megtiltották neki, hogy a spanyol diszkókat látogassa, dafkéból építtetett magának egyet, ahol hatalmas bulikat szervez kizárólag félmeztelenül táncoló lányok számára. Igaz, volt anyósa szerint Ronaldo már régen nem a futballpálya, hanem az örömlányok királya! A pletykák szerint az olasz AC Milan azonnal bejelentkezett a Fenoménért, aki nem sokkal ominózus nyilatkozata után mindkét Arsenal elleni BL-mérkőzésen gólképtelen maradt, ki is estek szépen a fehérek; majd a Valencia elleni szuperrangadón idegenben, 0:0-s állásnál az utolsó minutumban kihagyott egy büntetőt, amivel nyilvánvalóvá vált hogy nem tudják visszahódítani a bajnoki címet a Barcelonától. Mindemellett a válogatottban alapember maradt, noha egyre többen a jóval erőszakosabb Adrianót szerették volna látni helyén. Igaz, Ronaldo a Selecaóban jóval nagyobb hatékonysággal játszik, mint a Real Madridban - Parreira szövetségi kapitány soha nem titkolta, hogy számít az utolsó világbajnokságára készülődő 9-esre, aki nagyon szépen szeretett volna Németországban búcsúzni, ami számára egyértelműen a gólkirályi címet és Pelé háromgyőzelmes és 12 vb-gólos rekordjának beállítását jelentette volna. Hősünk 15 világbajnoki selejtezőn tízszer volt eredményes, s góljai közül több is a győzelmet jelentette a sárgáknak. A válogatottban még a szerencse is rendre mellé áll: az oroszok elleni felkészülési mérkőzésen még kezéről is a kapuba pattant a labda, ráadásul ezzel a találattal győztek! Az önmagához képest szürke idénye idénye után vb-je sem volt sokkal jobb: a horvátok ellen csak meglötyögtette kackiás pocakját, az ausztrálok ellen legalább egy gólpasszt adott (éppen Adrianónak), majd a japánok ellen duplázni tudott, s ezzel megdöntötte Pelé 12 gólos csúcsát s befogta Gerd Müllert. Ghána ellen egy csodálatos góllal (úgy ültette le az afrikai kapust, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne) ő lett a vb-k összesített aranycipőse, nem mellékesen Klismann után a második játékos, aki három világbajnokságon is rúgott legalább három gólt! A franciák elleni kieséskor hajtott ugyan, de még a 34 esztendős Thuram is lefutotta Ronaldót. Nem véletlenül: a torna alatt Brazília elnöke, Lula da Silva is Ronnie súlyával foglalkozott, alkalmasint többet, mint maga a futballcsillag - aki egyébként még így is a torna bronzcipőse lett.. Nem lehet mentség, de a franciák elleni vereség után azonnal megműtötték jobb térdét, amivel már nyolc hónapja szenvedett, ugyanis egy csontdarab állandóan meszesedett, egy korábbi rúgás következtében.

Augusztusban újra felizzott a Milan-vonal, ám Ronaldo több hűségnyilatkozatot tett a királyi klub mellett, s az új edző, Fabio Capello többször is a világ legjobbjának nevezte a brazilt. A támadó ősz végére vissza is tért, ám van Nistelrooy miatt nem fért be a kezdőbe, ráadásul Capello többször is megszégyenítő módon bánt vele - Ronaldo megérezte, hogy nem véletlenül nem áll ki mellette a vezetőség az amúgy igencsak bukásra álló edzővel szemben, így vette a lapot s kalapját, azaz a Milanhoz igazolt. 2007. január 30-án hozták nyilvánosságra a transzfert, aminek értelmében a spanyolok mindössze 7.5 millió eurót kapnak (nyáron 22-ért sem adták), a csatár szerződése 2008 júniusáig szól, ezalatt a reklámbevételekkel együtt évi 12 millió eurót kap Silvio Berlusconitól, azaz a Milantól. A Livorno ellen mutatkozott be, a következő fordulóban a Siena ellen már duplázni tudott, majd betalált egykori csapatának, az Internek is, ezzel ő lett az egyetlen a Serie A-ban, aki Inter-Milan-viszonylatban oda és vissza is betalált (1999-ben és 2007-ben). Az Inter drukkerei igen kedvesen fogadták (l. fentebb az okokat): "Úgy szaladtál el, mint egy nyúl, és úgy tértél vissza, mint egy disznó", utalva arra, hogy 99-es mezszáma akár súlyát is jelölhetné. Ronaldo sem maradt adós: "Rengetegen szidtak meccs közben, sokan az édesanyámat és a családomat is bántották. De hülye emberektől mit lehet várni?".
Legnagyobb bánatára egykori játékostársa, Dunga, akivel pedig két világbajnokságon is együtt szerepelt, frissiben kinevezett szövetségi kapitányként már nem bízik Ronaldóban, így az hiába rúgott 62 gólt 97 válogatott fellépésén, egyetlen egyszer sem került be keretébe.

Egyébként - ha felmenteni nem is lehet lélektelen játéka és elzsírosodása miatt, de valahol a lelkünk mélyén megértjük, hogy már nem róla mintázzák a motiváltság szobrát, hiszen az egykoron nyomorgó utcagyerek jelenleg 17 millió eurót keres egyetlen esztendő alatt!