Philip Neville

Phil Neville, a Neville-brothers ifjabb tagja sokoldalúságával a Manu egyik legmarkánsabb tagja, akit az angol válogatott háromoroszlános szerelésében is sokszor láthattunk már. Túllépett félszázadik fellépésén is címeres mezben, noha gyakran klubcsapatában is csak a kispadon jut neki hely!

A Neville-testvérek fiatalabb (s a lányok szerint jóképűbb) tagja 1993-ban lépett előre az inasstátuszból s kötött profiszerződést a Manchester Uniteddel. Akkoriban olyan sztárok alkottak keretet a vörösöknél, mint McClair, Parker, Ince, Cantona, Mark Huhges, Brian Robson, Kancselszkisz, Lee Sharpe, Dion Dublin, Gillespie és Schmeichel, így nem csoda, ha hősünk első ligameccsét csak 1995 februárjában vívhatta. Igaz, akkor a helyi örök rivális, a ManCity ellen debütálhatott az angol ifiválogatottakban már rendszeresen helyet kapó 19 éves ifjonc. Abban az évben a fiatalokkal elhódította az ifjúsági FA-Kupát is, 1997-ben pedig már a felnőttek között is stabil helye volt, aminek jutalmául hétéves szerződést kötöttek vele - sőt, 19 évesen a nagyválogatottban is bemutatkozhatott, azaz két fronton is együtt játszhatott a szülők nagy örömére testvérével, Garyvel. A családi vállalat öt bajnoki aranyat, két FA-Kupát és egy BL-trófeát termelt a Unitednek! Bár a mindenkori szövetségi kapitányok Philt jó néhány nagy tornára, így a '96-os hazai EB-re, a '98-as és 2002-es világbajnokságra nem vitték ki, azért sokszor szerepelhetett a válogatottban - pechjére ott más poszton számítottak rá, mint klubjában, s ez a más poszt a bátyja által már elfoglalt jobbhátvédé lett volna...

2000-ben már ott lehetett az EB-n, de ahogyan honfitársainak, neki sem lehet sok szép emléke erről a kontinensbajnokságról, ráadásul a románok ellen sikerült összehoznia egy tizenegyest is. 2001-ben a MU vezetői hat évvel meghosszabbították szerződését, ami így 30 éves koráig a vörösökhöz köti őt. Időközben a válogatott keretben is stabilizálta helyét: az EB-selejtezőket végigjátszotta, sőt, 2003 nyarán a szerbek elleni barátságos mérkőzésen ő volt az angol válogatott csapatkapitánya! Élete nagy mérkőzését egyébként 2003-ban játszotta az Arsenal ellen, amikor a csúcsformában lévő francia Vieirát valósággal leradírozta a pályáról. Bár a kezdőbe hol be-, hol kikerül, túllépett 50. fellépésén s Eriksson számolt vele a 2004-es portugáliai Európa-bajnokságon is. Luzitániában jó szokása szerint csak csereként lépett pályára, így például a hazaiak elleni kiesésékor is a második félidőben állt be, de a 96. percben Nuno Gomes csúsztatott fejesét ő vágta ki a gólvonalról.


2005-ös szezonja nem sikeredett fényesre, hiszen utoljára 1997-ben játszott ilyen kevés mérkőzést vörös mezben (Giggs és Ronaldo mellett esélye sem volt bekerülni a középpályára), formája sem a régi (átlaga bőven hatos alatt), ennek ellenére időről-időre felbukkan a neve a válogatott keretben is. Akárcsak bátyja, ő is szerződést hosszabbított 2005 nyarán: Phil egészen 2010-ig kötelezte el magát szeretett klubjához, majd nem sokkal ezután Ferguson 5.3 millió euró ellenében elengedte őt az Everton FC-hez...

Phil állítólag nagyon jól zongorázik, Beckham esküvőjén is billentyűre fakadt, de kiemelkedő nagysága a földrajztudománynak is, mint egy nyilatkozatából kiderült: "A brazilok dél-amerikaiak voltak, az ukránoknak azonban inkább európai csapatuk van."
Bár főleg a válogatottal nem volt szerencséje, de azért nem hiszem hogy megbánta, amiért a kilencvenes évek elején a lanchesteri krikettegyüttest otthagyta a Manchester United kedvéért...