Alan Smith

Alan Smith - Manchester United

nemzetisége:
angol
16/1
születési hely:
Rothwell
ideje:
1980.10.20.
pozíció:
csatár, középső középpályás
magassága:
178 cm
súlya:
69 kg
korábbi klubjai:
Leeds United
sikerei:
ifjúsági FA-győztes (1997) , angol Ligakupa-győztes (2006), az Év legjobb fiatal játékosa a Premiershipben (2002)

A hirtelenszőke csatár egyike napjaink legjobb támadóinak, ráadásul középpályásnak is remek - s mintha lenyugodni látszana a korábban gyakran fegyelmezetlen játékos. Nem véletlen, hogy éppen ő lett a legjobb unitedes játékos a 2005-ös bajnokság első két hónapjában!

A Yorkshire-i Alan Smith 10 évesen került a Leeds utánpótlás-nevelő iskolájához, a Centre of Excellence-hez - előtte az angol szövetségi iskolában, Lilleshallban tett egy sikertelen próbát. Ennek ellenére már fiatalon nagy tehetségnek számított, bekerült az angol U-16-os válogatottba is, majd 1997-ben az ifjúsági FA-döntőben két gólt rúgott a Southamptonnak! Gyerekkori kedvence jellemző módon a blackburni David Batty volt, korának egyik legdurvább középpályása, aki egy BL-meccsen még saját csapattársával, Le Saux-val is összeverekedett. Amikor Smith betöltötte 18. évét, a Leeds természetesen profiszerződést kínált neki, de maradt a tarcsiban - szerencséjére októberben az ír O'Leary érkezett a klubhoz, akinek megtetszett játéka s felvezényelte őt a nagyok keretéhez.

Bemutatkozása parádés volt: első labdaérintéséből gólt szerzett a Liverpool ellen, a következőn a Charlton ellen ismét eredményes volt - innentől kezdve ő számított Jaime Hasselbaink első számú partnerének a Leedsben, bekerült az angol U-21-es válogatottba is, ahol a dánok ellen szintén góllal debütált. Még a kőkemény angol fociban is kitűnt kíméletlenségével, ráadásul finoman szólva is individualista mentalitása sokakban visszatetszést keltett - Tony Adamsszal és Walter Samuellel némi nézeteltérése is akadt, ahol komolyabban összezördültek a felek... Még abban az évben egy új, ötéves szerződést kötöttek vele, de következő szezon előtt egy edzőmeccsen súlyos sérülést szenvedett, így néhány hónapot ki kellett hagynia s csak nehezen lendült egészségesen is formába.

Még abban az évben egy új, ötéves szerződést kötöttek vele, de következő szezon előtt egy edzőmeccsen súlyos sérülést szenvedett, így néhány hónapot ki kellett hagynia s csak nehezen lendült egészségesen is formába. 2000-ben komoly konkurenciája érkezett a BL-re megerősített csapathoz Viduka és Robbie Keane személyében, ennek ellenére Alan alapember maradt, amit 11 bajnoki és 7 BL-góllal hálált meg David O'Leary mesternek - a BL-ben pedig egészen az elődöntőig meneteltek! Mivel a következő évben érkezett még Robbie Fowler is a Viduka-Keane-duóhoz, Smitht visszavezényelték középpályára, ahol igencsak kamatoztatta keménységét és harcosságát - nem is véletlen, hogy ő volt a leedsi közönségkedvenc. 2001 májusában Mexikó ellen a válogatottban is bemutatkozhatott, s Eriksson listáján sokáig előkelő helyet foglalt el a neve, ám a 2002-es világbajnokságra még nem vitte ki magával a tapasztalatlannak tartott ifjút, sőt, 2001 augusztusától 13 hónapon keresztül formahanyatlása és hozzáállása miatt még a keretébe sem nevezte.

Meg is volt rá minden oka: a szőke csatár 2002-ben mindössze négy, egy év múlva három gólt termelt - ami még egy támadó középpályástól is kevés, nemhogy egy válogatott csatártól! Kárpótlásul részt vehetett az U-21-es Európa-bajnokságon, ám az angolok a csoportból sem jutottak tovább, igaz, David Platt mester külön kiemelte hősünk remek játékát. 2002 végén még kapott három meghívót (és egy vacsorameghívást az énekesnő Didótól is:)), s Portugália ellen Bowyer beadásából fejjel eredményes is tudott lenni, de ezután egy kétéves válogatottbeli szünet következett. Pedig összeszedte magát: 2003-ban, amikor nyilvánvaló lett a Leeds anyagi csődje, nem hagyta el a klubot, hanem összeszorított fogakkal küzdött (12 sárgája és három pirosa azóta is rekord... ) a bennmaradásért, ami kilenc gólja ellenére sem sikerült.

Összezördült az FA-vel is: mivel a Manchester elleni kupameccsen egy flakont visszadobott a vörösök szurkolói közé, három meccsről eltiltották (s mint ilyen, nemzetközi meccsen sem játszhatott, így amikor Smith megjelent a válogatott edzőtáborában, a hotelben már az ajtóban visszafordították a szövetség hírével (s mehetett Isten hírével) - majd amikor októberben a makedónok ellen újra lehetőséget kapott, a hosszabbításban második sárgája miatt kiállították. Bár 2004-ben már egyetlen sárgát sem kapott, mégsem vitte magával őt Eriksson a portugáliai kontinenstornára, igaz, a tartalék-listán rajta volt. Mivel a Leeds kiesett, nyilvánvalóvá vált hogy el kell hagynia a klubot: az Evertont és a Borót visszautasítva végül mindössze hétmillió euróért négy évre a Manchester Unitednek írt alá. A sárgák között 228 mérkőzésen összesen 56 gólt szerzett.

Bár nem ígérkezett könnyűnek manchesteri karrierje (Saha, Rooney, Nistelrooij, Solksjaer ellenfelei a csapatba kerülésért), 2004 őszén két legnagyobb vetélytársa sérülése idején szinte a hátán cipelte a vörös ördögöket s nagy szerepe volt abban, hogy nem lett még tragikusabb a klub szezonkezdete. Bemutatkozó tétmérkőzésén betalált az Arsenal ellen a Charity Shields-kupán, de Rooney felépülésével kiszorult a kezdőből, ráadásul januárban olyan súlyosan megsérült, hogy több mint egy hónapot ki kellett hagynia. Bár gólerősségét érheti néhány kellemetlen jelző, akaratára nem lehet panasz, pályára lépése mindig magában hordozza a gólveszélyt - érdekes módon azonban Fergusonnál így is csak harmadik számú csatárnak számít, bár immáron a válogatottban is biztos kerettag: 2004 augusztusától az összes világbajnoki selejtezőn pályára lépett!

Érdekes, hogy a pályán gyakran fúriaként viselkedő Smith soha egy korty alkoholt nem fogyasztott, s amikor már milliomos focista volt, akkor is sokáig szüleivel élt. Nem szeret kocsikázni, pedig nagykorúsága elérésekor vett egy BMW-t is, ám igazából a sportmotorokat kedveli - de szerződésében szerepel, hogy tilos hódolnia eme élvezetnek!