Carlos Marchena portréja

Carlos Marchena López
nemzetisége:
spanyol
50/2
születési hely:
Las Cabezas
születési dátum:
1979.07.31.
pozíció:
középhátvéd
magassága:
183 cm
súlya:
78 kg
jelenlegi klubja:
Valencia
korábbi klubjai:
Sevilla, Benfica
sikerei:
spanyol bajnok (2002, 2004), UEFA-kupa-győztes (2004), európai Szuperkupa-győztes (2004), U-21-es világbajnok (1999), U-21-es Európa-bajnoki bronzérmes (2000), olimpiai ezüstérmes (2000), Eb-résztvevő (2004), vb-résztvevő (2006), Európa-bajnok (2008), az Év csapatának tagja Spanyolországban (2004), Konföderációs Kupa-résztvevő (2009)

Carlos Marchena napjaink egyik legjobb középhátvédje, bár stílusát és eszközeit gyakran kritizálják: nem ismer kíméletet és technikai trükköket, acélkemény belépőit ázsiai karate-filmekben kamatoztathatná és még a nagy(on durva) Marco Materazzi is megirigyelhetné. Marchena lehetne a 2001-2004 közötti Valencia emblémája: unalmas, szürke, néha nem sok köze van a futballhoz – ám borzasztóan hatékony!

Hősünk Andalúziában, egy Sevilla melletti kis faluban, Las Cabezasban született, és hamar a környék legnagyobbjához, az FC Sevillához került. A piros-fehérek akkoriban csak a második osztályban vitézkedtek, így Carlos már 18 esztendősen stabil tagja lehetett a csapatnak, majd két idény múlva már a Primera Divisiónban alapembere a „bikáknak”. A Sociedad elleni 2:2 alkalmával esett át a tűzkeresztségen, majd az U-21-es válogatottba is beverekedte magát, sőt, 1999-ben világbajnok lett a Valerón-Míchel Salgado-Raúl-féle vonulattal, majd Xaviékkal ezüstérmes a 2000-es olimpián. Csapata viszont kiesett az élvonalból, szerencséjére lecsapott rá a „szomszédból”, Portugáliából a Benfica.

Csak egy szezont töltött el a Sasoknál, és nem játszott rosszul, 20 bajnokiján két gólt is lőtt, ám nem volt alapember Fernando Meira és a világbajnok brazil Ronaldo mögött. Rosszul is érezte magát Lisszabonban, szerencséjére a Valencia kimenekítette: Jaime Ortí Ruiz elnök elcserélte a szlovén Zlatko Zahovicsot Marchenára, sőt, még 850 millió forintnyi összeget is fizetett rá. De nem ráfizetett: a védő első idényében ugyan csak kiegészítő embernek számított Maurício Pellegrino miatt, de 2002 augusztusában a nemzeti tizenegyben is bemutatkozhatott, éppen a magyarok ellen. Ekkoriban lett ugyanis szövetségi kapitány az az Inaqui Sáez, aki egykoron edzője volt az U-válogatottakban.

Marchena azóta gyakorlatilag állandó csapattagnak számít, ahogyan Sáez megfogalmazta, ő lett a nemzeti csapat új Fernando Hierrója. Ott is volt a valenciai hátvéd egy kivételével az összes 2002-2003-as Eb-selejtezőn, végigjátszotta a 2004-es kontinenstorna csoportmérkőzéseit is. „A BL-döntővel neki sem volt szerencséje, de a szakértők szerint a Valencia két bajnoki címében, UEFA- és európai Szuperkupájában a legnagyobb szerepe a Marchena-Ayala-Albelda-Baraja-tengelynek volt. Még jó pár évig láthatjuk a spanyol triót a válogatottban is, hiszen most vannak az optimális korban – nagy kár, hogy nemzeti színekbe öltözve messze nem olyan eredményesek a hispánok, mint klubszinten!” – írtuk róla akkoriban.

Ennek szép példája volt a németországi világbajnokság, ahol Marchena „szerencséjére” csak egyetlen egyszer lépett pályára. Hazatérve sem volt jobb sorsa, hiszen szeptemberben súlyos sérülést szenvedett, ami miatt fél évet ki kellett hagynia. Visszatérése után gyorsan meggyőződhettünk arról, hogy a kényszerpauza alatt sem állt be buddhistának, ugyanis az Inter elleni BL-mérkőzésen „szólózott” egy kellemeset, ami után el is tiltotta őt az UEFA két mérkőzésre. Nem hatotta meg túlságosan: pár hét múlva lekevert egy maflást a Depor elleni mérkőzésen Angel Arizmendinek, amit egy újabb eltiltás követett, ezúttal a spanyol szövetségtől.

A válogatottnak viszont alaptagja maradt – annak ellenére is, hogy a Valencia a 2007-08-as idényben végig a kiesés ellen küzdött –, ennek megfelelően nyolc Eb-selejtezőn szerepelt. A tornán ötször, és kérlelhetetlen védőmunkával járult hozzá az aranyéremhez, levette a pályáról Luca Tinit, Miroslav Klosét és Andrij Arsavint is. Mint rendesen, most is megsérült a nagy nyári nemzetközi versengésről hazatérve, pedig megkapta a csapatkapitányi karszalagot is. Úgy tért vissza, ahogyan vártuk: kéthónapnyi pihenő után belelendült és három pirosat, valamint 11 sárgát gyűjtött össze. Bár csak egyetlen vb-selejtezőn szerepelt, az új kapitány, Vicente Del Bosque magával vitte a 2009-es Konföderációs Kupára.

Egyébként egyvalamiben biztosan csúcstartó a „szürke eminenciás”: 2003-ban az Osasuna ellen mindössze 35 másodpercet töltött a pályán és máris kiállították!