PSV (holland)

---- 2006 nyarán véget ért egy korszak a PSV Eindhoven történelmében, de nem csak a legendás edző, Guus Hiddink távozása miatt – aki stílusosan megvédett bajnoki címmel búcsúzott a klubtól -, hanem mert ekkora zárult le az a folyamat, aminek során szinte a teljes 2005-ös kezdőcsapat lecseréltetett. A Zoetebier – Ooijer, Lucius, Bouma, Wilson – Ferreyra, Hoogstrate, Beasley, Vonlanthen - Robert, Vennegoor of Hesselink (Sibon)-féle „dreamteam” alkotná a szezon közben és végén távozottak krémjét, s ha ehhez még hozzátesszük az egy esztendeje eligazolt van Bommel-Park-Lee-Bögelund-kvartettet, akkor mindenki számára nyilvánvaló, hogy a Hiddink-utód Ronald Koeman egy teljesen új csapatot építhetett a 2006-07-es szezonra.


Hiddink után, szabadon

A klub vezetősége egyébként már kora tavasszal tudomást szerzett Hiddink költözködési szándékairól, így alaposan meggondolhatták és megfontolhatták, hogy ki legyen az új vezetőedző. Bár Henk Ten Cate neve is felmerült, végül az elnökség a klub egykori hátvédjét, Ronald Koemant csábította haza a Benficától – az igazsághoz hozzátartozik persze, hogy a portugálok nem ragaszkodtak éppen foggal-körömmel a bajnokságban csak bronzérmet kiharcoló szakemberhez. Mellette visszatért a klubhoz a Glasgow Rangerstől az ott pályaedzői funkcióban dolgozó Jan Wouters, az egykori csupaszív középpályás is, akinek eindhoveni kollégája egyébként az a Tonny Bruins Slot lesz, aki a Benficánál is együtt dolgozott Koemannal. Sőt, ha már belterjesség: az egykori „pulykatojás” bekk 1989-ben egy szezont lehúzott a PSV-ben annak a Valckxnak az oldalán, aki most a klub sportigazgatója!


Kegyvesztett sztárok

Ronald Koeman nem sok időt töltött az akklimatizálódással, hamar hozzálátott a létszámfelettinek ítélt játékosok leépítéséhez: először 800 000 euróért eladta az egykori csodagyereket, a svájci Vonlanthent az osztrák Red Bull Salzburgnak, majd lemondott a villámléptű Sibon játékjogáról is. A veterán Ooijert érdemei elismerése mellett elengedte a Blackburn Roversbe s nem tudott ellenállni a Celtic által Jan Vennegoor of Hesselinkért kínált hétmillió eurónak sem. Távozott az ausztrál gólrekorder Thompson és a cserekapus Zoetebier is, ami nem okozott különösebb meglepetést, de a mester eladta a válogatott középpályás Luciust is a Feyenoordnak, valamint kikölcsönözte egy idényre a villámgyors szélsőt, Beasley-t a ManCitynek.

Játékosmegfigyelőben a tv előtt

2006 vb-év lévén, Koeman sem tudta kivonni magát a Németországban látottak alól: így lett a csapat új játékmestere az ecuadori Edison Méndez, akit az LDU Quitótól csábítottak el a hollandok, valamint ekképpen került a védelem tengelyébe a mexikói Salcido, aki a Deportivo Guadalajarát hagyta ott a Philips-gyáriak kedvéért. Előbbi játékos egy évre kölcsönbe került Hollandiába, utóbbi négy szezonra írt alá. Bár kerettag volt, nem lépett a világbajnokságon pályára a jobbhátvéd Jan Kromkamp, akiről a Liverpool FC mindössze hárommillió euróért mondott le – a futballista két esztendeje hatmillió euróért került Alkmaarból a Villarrealba, akik 2005 januárjában elcserélték őt a vörösökkel a spanyol Josemire. Bár a bekk fél év alatt 13 bajnokit kapott Rafa Beniteztől s nem is futballozott rosszul, hiszen 6.39-es átlagot szorgalmaskodott össze, a vörösök menedzsere mégis lemondott róla. Zoetebier örökébe a kispadra az egykoron még hatalmas tehetségként számon tartott, aztán kis híján elkallódó Oscar Moens ülhet, aki a Willem II-ből érkezett a 21-es számú piros-fehér mezbe.



Kezsman örököse

Három mérkőzésen lépett pályára a vb-n az elefántcsontparti Arouna Koné, aki kölcsönjátékosként már az előző szezonban is a PSV-t erősítette (11 találattal), s akit most nyáron 9 millió euróért vásárolt meg a PSV a Rodától. Ennél többet csak egyszer, 2001 nyarán fizettek ki futballistáért az eindhoveniek, amikor Mateja Kezsmanért 14 millió eurót utaltak át a Partizan Belgrad és a menedzserek számlájára. Konén és Kromkampon kívül csak a Nancytól tíz bajnokival a háta mögött érkező portugál-francia Manuel da Costaért kellett fizetni, egymillió eurót – úgy látszik, R. Koeman is belátta, hogy egy valamirevaló edző nem lehet meg váratlan húzások nélkül, no meg hát a „körön belüli” ügynököknek is meg kell élniük valamiből… Mindenesetre a bekk alaposan kitehetett magáért az elmúlt idényben, hiszen nyár végén bekerült az Eb-selejtezőket vívó portugál válogatottba is, úgy, hogy PSV-beli debütálása még október végéig váratott magára!

Egy(kori) világklasszis utolsó esélye

A mester az átigazolási szezon legvégére még tartogatott egy igazán nagy fogást az egész nyáron csapatot kereső Patrick Kluivert személyében, akire a Valencia CF nem tartott igényt – kérdés persze, hogy az egykori önmagát évek óta hiába keresgető csatár megszolgálja-e a megelőlegezett bizalmat és minden bizonnyal még most sem kicsinyke fizetését. A nem is olyan régen még a világ legjobb és legeredményesebb támadói között számon tartott Kluivert permanens eredménytelensége és sérülékenysége nem kis bizonytalansági tényezőt hordoz magában - szeptember végén meg is sérült a támadó, éppen akkor, amikor végre kezdte felvenni a játék ritmusát.

2006 nyarán ennyire futotta a PSV vezetőségének és pénztárának erejéből (a kiadási oldalon 12.8, a bevételin 13 millió euró állt), de a decemberben nyíló „piacon” mindenképpen vásárolnak még egy gólerős és sokoldalú csatárt – ezt a csapat két mindkét főnöke, Ronald Koeman és a csapatkapitány Cocu is megerősítette… ---- Ronald Koemannak a viszonylag jól sikerült nyári átigazolási szezon ellenére sincsen könnyű dolga, hiszen bár otthol, az Eredivisiében könnyűnek tűnik az elvárt minimum teljesítése, azaz a bajnoki cím megvédése (a Feyenoord szétesően, az Ajax hektikusan futballozik és teljesít), ám ez a Philips Stadion elkényeztetett népének édeskevés, hiszen ők már évek óta a nemzetközi sikert szomjazzák. Ennek elérésére, valljuk meg, idén sincs sok esélye a piros-fehéreknek, hiszen bár kétségkívül több nemzetközi klasszissal rendelkeznek, néhány lyuk még mindig tátong a csapat szerkezetében – igaz, bár csak egy mai magyar NB I-es csapatot minősítenének ilyen gyenge láncszemek, mint a PSV-t!



Brazil parádé

A kapuban a mester feltétlen bizalmát élvezi az a Heurelho Gomes, aki az új brazil szövetségi kapitány, Dunga első számú portása is, s aki nemrégiben hosszabbította meg eindhoveni szerződését egészen 2011-ig, azaz 30 éves koráig. Helyettese a kétszeres holland válogatott bravúrkapus Oscar Moens, aki mögött három tapasztalatlan ifjonc is verseng a harmadik számú kesztyűs ember pozíciójáért: az ausztrál Coe, a belga Ruud Boffin és a saját nevelésű Gino Mommers.

Alex és a többiek

Alig egy esztendeje még az Ooijer-Bouma-Alex-Lee-féle védelem vont falat Gomes hálója elé, ám mára már csak Alex maradt Hollandiában, a többiek áttették székhelyüket Angliába – nemsokára talán mindannyian a csatorna túlsó oldalán dolgoznak majd, hiszen a hírek szerint a brazil klasszis 2007 nyarán csatlakozik az internacionális Chelsea-hez. Ám addig is rengeteg teendője akad, hiszen mellette csupa „újonc” szerepel: bal oldalán a mexikói Salcido, a jobbon Kromkamp száguld föl s alá, mellette pedig az az Eric Addo szerepel a védelem tengelyében, aki ugyan már 1999 óta a klub alkalmazottja, ám csak 2006-ra került a kezdőcsapatba.

Ahol koránt sincs biztos helye a ghánainak, hiszen a 95-96-os Ajax nagy öregje, a sebessége megkoptával jobbhátvédből középhátvéddé avanzsált rutinos Reiziger is képes Alex párjaként jó teljesítményre, míg Kromkampnak a csapatba tavaly beépült Lamey jelent komoly konkurenciát.

A talán Kromkamp-Alex-Reiziger-Salcido-hátvédsort megálmodó Koeman taktikai repertoárját szinte a végtelenbe bővíti játékosainak sokoldalúsága: Reiziger és Addo a védelem összes posztján bevethető, a védekező középpályás Simons Alex párjaként, Salcido bal oldalon és középen, Lamey mindkét szélen – ráadásul a kezdő kapuján ott dörömböl a portugál középhátvéd, Da Costa és a sokszoros ifiválogatott Marcellis, a zöldfülű jobbhátvéd De Boeck, valamint a bal oldali mindenes, egyszeres angol válogatott, fénykorában 9.8 millió euróért klubot váltó Michael Ball (ha végre felépül súlyos sérüléséből) is. Szeretnénk azt hinni, hogy Fehér Csaba sem esélytelen a kezdőbe kerülésre, főleg, ha Koemanék nem követik figyelemmel válogatottunk menetelését…

A veterán, a karmester, a vízhordó és a tinizseni

A középpályán – Napnál világosabb – a Mendez-Simons-Cocu-trión bérlettel rendelkezik, hiszen a belga kisember nélkülözhetetlen mezőnymunkát mutat be hétvégéről-hétvégére, sőt, szerdánként is; Cocunek lassan helye lesz a klubcímerben is, mi több, edzője szava az öltözőben nem sokkal jelent többet, mint a csapatkapitányé (hiszen a gyepen egyértelműen Cocu a főnök); az ecuadori játékmesternek pedig tulajdonképpen nincs is igazi konkurense a kereten belül.

Koeman a klasszikus holland 4-3-3-at játszatja a PSV-vel, így nincs könnyű dolga a fiataloknak, ha be akarnak kerülni a kezdőbe a sztárok mellé ebbe a csapatrészbe. Cocu sérülésének idején a húszesztendős Ibrahim Afellay kapott lehetőséget, s annak ellenére kap egyre több lehetőséget, hogy jelenleg csak ritkán húzóembere a csapatnak, a nála is két évvel fiatalabb marokkói Aissatiban szintén hatalmas tehetség mocorog.

A kiegészítő emberekre sem lehet panasza a mesternek, hiszen a mord védekező középpályás, Väyrynen a Bordeaux elleni BL-csoportmérkőzésen győztes gólt lőtt; a jobbszélső ausztrál Culina - akit természetesen még Hiddink hozott a klubhoz – sem ügyetlen játékos. Sőt, ha Nigel de Jong végre felépül több mint egy éve tartó sérüléséből, s ott folytatja, ahol abbahagyta, akkor nem csak a PSV kezdőjébe, de a válogatott keretbe is visszaverekedheti magát. Rajta kívül még két középpályás vár az áttörésre: a Haarlem-nevelés Arvid Smit már évek óta adós ezzel, de a vietnami-amerikai Lee Nguyen pedig a szezon egyik felfedezettje lehet.



Ébenfa legények

A PSV mindig is híres volt arról, hogy sebes léptű szélsőkkel és kiváló középcsatárokkal rendelkeznek – a teljesség igénye nélkül a kilencvenes évek elejétől megemlíthetném a Bosman-Ronaldo-Bwalya, a Hoekstra-Meijer-Kieft, a Nilis-Ronaldo-Zenden, a Rommedahl-Nilis-Gudjohnsen, a De Bilde-Nilis-Iwan vagy a Kezsman-Nistelrooy-Robben-triókat.

A fenti klasszisokhoz méltó utódokkal viszont az utóbbi két-három esztendőben nem dicsekedhetett a klub, mondhatni, Kezsman távozása óta csatárgondokkal küszködnek a Philips-gyáriak. Egyedül talán csak a perui Farfán váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de a BL-ben nagy csapatok ellen egyedül ő sem képes hozni a mérkőzést; Vennegoor of Hesselink összességében csalódást okozott.

Koeman elődje támadósorából a 21 bajnoki gólt termelő Farfánon kívül csak Aruna Konét tartotta meg. Róla az elmúlt szezonra 1.3 millió euró ellenében mondott le a Roda, nyáron még kilencet kértek érte – két esztendővel azelőtt egymillióért vették meg a Lierse SK-tól… Tavaly a BL-ben kettejük közül csak Farfán volt eredményes, ő is mindössze kétszer, így az egyesület két nagyobb "nevet" is igazolt a csatársorba: Patrick Kluivertet és Diego Tardellit.

Kuivertről már szóltunk, a brazil Tardellit – akit édesapja az olasz világbajnokról, Marco Tardelliról nevezett el – tehetsége igen sokra predesztinálja, s ha kivételes labdakezelését és fantasztikus rúgótechnikáját Európában is kamatoztatni tudja, beverekedheti magát Dunga csapatába is. Egyébként – bizonyára nem „keresztapja” miatt kapott – olasz állampolgársága sokat ér a holland klubnak. A fenti kvartett tagjainak oldalán csak sérülések, eltiltások idején kaphat lehetőséget a sokoldalú Afellay, a 19 esztendős szélső, Beerens vagy a Ronald Koeman által a nagyok közé felvitt argentin Carrizo.

Mit várhatunk a PSV Eindhoventől a 2006-07-es szezonban?

Induljunk ki az itt is könnyen elérhető közhelyekből: az edző játékoskarrierjéből levezethető a védekezés fontossága, ám a klasszikus holland 4-3-3-as felállás eleve magában hordozza az élvezetes támadójátékot, főleg, hogy Mendez személyében újra rendelkezik a klub egy klasszis irányítóval is.

A hátvédek közül viszont mindössze Kromkamptól várhatjuk azt, hogy érdemben segítse a támadásokat (bár ősszel Alex szokatlanul gólerős volt), a középpályán gondot jelenthet Cocu élemedett kora és a fiatal tehetségek rutintalansága, ám a csatársor tömve kreatív, minden védő számára kemény diót jelentő futballistákkal.
Az előjelek szerint ebben a szezonban is a szokásos PSV-s forgatókönyvre számíthatunk: parádés címvédés az Eredivisében, végállomás a legjobb nyolc között a BL-ben. ----