AS ROMA (olasz)

----



----

Világklasszis védelem

Sokféle kapussal rendelkezik a Roma - van egy sokat kritizált alapemberük (Doni), egy rutinos (Zotti), egy jó húsban lévő (Sergio), egy U-21-es válogatott (Curci) és övék az „új Peruzzi" (Pipolo) is -, csak megbízhatóval nem. Viszont előtte több kiváló hátvéd is ügyködik portásuk nyugalmán: középen Chivu és Mexés személyében két Európa-klasszis középső védő, akiket hetente csábítanak a nagy nyugati klubok; jobb oldalon a veterán Panucci, a balon az évi 1.2 millió eurós fizetést is megszolgáló Max Tonetto. A sokszoros olasz válogatott Ferrari középen és jobb oldalon, Cassetti Panucci helyén, Gilberto Martinez Tonettóén bevethető – de Spalletti fényes homlokáról rengeteg ráncot levarázsolt az, hogy Ferrari, Panucci, Chivu és Mexés gyakorlatilag a hátvédsor bármelyik posztján bevethetők. A kerethez tartozó három fiatal védő, Defendi, Freddi és Grillo számára már az is maga a Karácsony, ha egyáltalán a kispadra leülhetnek.

Világbajnokok vezérletével

A középpályán a mindenható Totti keze alá két kiváló védekező-szakember dolgozik: Perrotta és De Rossi. A trióra emlékezhetünk a vb-ről: Tottiról nehéz lenne új dicsérő jelzőt kitalálnom, Perrotta roppant hasznos játékáról mindent elmond, hogy a világbajnokságon hét mérkőzést kapott Lippitől, De Rossi pedig hatalmas mezőnymunkája mellett rendre jeleskedik a (bomba)góllövésben is. Ha Totti a csatársorban tevékenykedik, mögötte Pizarro szervezi a játékot (ha éppen nem tart akadémiai székfoglalót önzőségből), a kispadon beugrásra kész a jobb oldalon bevethető Cassetti és a nagyon tehetséges Rosi, a középső középpályás Faty, Virga és Marsili, valamint a bal oldalon tevékenykedő Tonetto, ha nem éppen a védelemben szerepel. Az idei év sem múlhat el egy újabb római ifjú befutása nélkül: Aquilani, a 22 esztendős támadó középpályás novemberben a felnőttválogatottban is bemutatkozhatott!


Világtalan válogató

A középpálya igazi erőssége mostanában a két brazilban, Taddeiben és Manciniben rejlik. Taddeiről elég legyen csak annyit mondanom, hogy a viszonylag ismeretlen szélső az elmúlt fél évtized legparádésabb cselét mutatta be ősszel, amikor a másodperc tört része alatt kötött görcsöt saját lábára úgy, hogy az ellenfél még szemmel sem igen tudta követni. Mancini a futball egyik névtelen világklasszisa s méltánytalanul kevés szó esik róla, noha univerzális játékos: a brazil válogatottban jobbhátvédként tűnt fel, a Romában eleinte a középpálya jobb szélén szerepelt, idén tavasszal zseniálisan helyettesítette fantasistaként Tottit, Taddei érkezésével pedig átvándorolt a játéktér bal oldalára. A kettős kiváló játéka mindenkinek szemet szúr, csak egy bizonyos Dunga nevű úriembernek nem…



Montella magára maradt

Az AS Roma csatársorára nagyon kevés karaktert lehet fordítani: ha az általában a középpálya és az egy szem csatár közötti területen karmesterkedő és dölyfösködő Tottit nem ide számítjuk, akkor ebben a csapatrészben csakis Vicenzo Montella az, akitől a gólokat várhatják a farkasok ultrái. A tavalyi sérüléséből végre felépülő L'Aeroplanino (gólörömként kinyújtott karokkal röpdös egy kört) viszont már nem a régi, december közepéig csak háromszor zörgette meg a bajnokságban a hálót, igaz, az utódjaként érkező Vucsinics még egyszer sem. A szintén gólnélküli Virga helyett Spalletti mostanában a 17 esztendős Okaka Chukát játszatja (nem is vélnénk elsőre róla, hogy olasz-angol kettős állampolgár), aki legalább egyetlen gólocskát összehozott. A csatárok különversenyében ezzel második a háromig jutó Montella mögött… ---- 2006 nyarán az Inter után (akiknek szó szerint az ölükbe hullott a bajnoki aranyérem) az AS Roma volt a Calciopoli, a bundabotrány legnagyobb győztese: vetélytársaik közül a Juventus száműzetett, a Milan végzetesen meggyengült, sőt, a vörösöket és az egyben maradt Fiorentinát is pontlevonással sújtották. Sensi elnököt is felmentették útlevél-hamisítási perében (pedig a főügyész 10 hónapos börtönbüntetést indítványozott számára), mindezek tetejébe a világbajnokságról a középpálya magja az Itália Hőse-medállal tért vissza, alaposan megnövelve a klub és saját ázsióját – sőt, a csapatkapitány Totti átmenetileg még a válogatottságról is lemondott, így csak klubcsapatára koncentrálhat.


Spalletti-csomag

A Roma-fanok joggal lehettek optimisták a szezon előtt, de nem csak az előzmények miatt, hanem azért is, mert a Spalletti-legénység egy kiváló tavaszt produkálva lett „összetettben” második, összehozva egy 11 mérkőzést számláló győzelmi szériát is. Ahogyan az várható volt, a vezetőség a csapat gerincét együtt tartotta, csupán néhány perifériára szorult játékos távozott: Dacourt-t szerződése lejártával az Inter csábította el, míg az egykoron még Tottinál is nagyobb házi kedvencnek számító Damiano Tommasival a Levante tehetett így. Az argentin Cufrét éppen akkor küldték el, amikor végre elkezdett jól futballozni: vb-n szerzett hírnevét 2.1 millió euróban fizette meg a Monaco. Az örök ígéret Midót 6 millióért adták el némi huzavona után a Tottenhamnek, az 1998-as svájci és 2004-es francia gólkirály Nonda a Blackburnben próbálja meg utolérni egykori önmagát. Az egyre lejjebb süllyedő Kuffour Livornóba került 1.5 millió euróért, de szintén csak kölcsönbe, viszont Eleftheropouloszról (Ascoli) és Houssine Kharjáról (Ternana) végleg lemondott Spalletti.

Csak szordínóban!

A többi létszámfelettinek ítélt játékos ügyét nem hirtelenkedték el: vagy újmódi divat szerint játékjoguknak csak felét adták el (emígyen került a tehetséges Bovo 2 millió euróért Palermóba, D'Agostino Messinába, Pelizzoli Regginába, Corvia a Sienába és Tulli a Leccébe), vagy kikölcsönözték a következő szezonra (Cercit a Bresciába, Grecót és Magliocchetti a Hellas Veronába, Longót a Genoába, Alvarezt a Messinába, Brighit a Chievóba, Galloppát az Ascoliba, Comottót a Torinóba, Seppanit és Galassót a Frosinonéba, Wahabot a Catanzaróba). A klub anyagi erejét még az is igencsak próbára teszi, hogy értékeit megtartsa, így Spalletti a kb. 13 millió eurós összbevételnél valamivel kevesebbet költhetett, ráadásul ennek nagy részét Pizarróra. A chilei játékmester az átigazolási piac, a Mercato legvégén esett be, játékjogának feléért is 6.5 millió eurót kellett fizetniük az Internek. A kétszeres válogatott szűrőért, Cassettiért feleennyit a Leccének, míg Edgar Alvarez 400 ezer, Faty 360 000 euróba kóstált, bár az ő igazolásuk inkább a jövőnek szól – nem úgy a Samptól elhappolt Tonettóé, a Juventudétől megszerzett Julio Sérgióé vagy a Palermótól érkezett Virgáé. Szintén kölcsönből tért vissza Virgán kívül a sokszoros olasz válogatott Ferrari, de ugyanebben a formában tölt egy idényt Rómában Defendi, Gilberto Martinez és Vucsinics is.

Megint másodikak?

Az AS Roma lassan magára veszi az „örök második” állandó jelzőt, s ez a szezon sem tűnik különbnek: az utóbbi években mumusukká vált Inter december közepére már hét ponttal elhúzott tőlük a bajnokságban, ősszel a BL csoportkörében a Valencia úgy is három pontot vert rájuk, hogy a spanyolok utolsó, éppen Tottiék elleni mérkőzésükre a B-csapatot küldték el egy római vakációra. A BL-tavaszhoz sem fűzhetnek sok reményt, hiszen bár bombaerős a Roma kezdője (legyen mondjuk Doni – Chivu, Panucci, Mexés, Ferrari – De Rossi, Perrotta – Mancini, Totti, Taddei – Montella), a kiegészítő emberek Aquilani és Pizarro kivételével nem válogatott szintűek. Utolsó mentsvár újfent az Olasz Kupa lehet, aminek döntőjébe az elmúlt négy évben háromszor is eljutottak, ám 2003-ban a Milan, 2005-ben és 2006-ban az Inter verte meg őket. Úgy tűnik, Spalletti a BL, az Olasz Kupa és a bajnokság közül kettőt fel kell hogy áldozzon a harmadik oltárán – az őszi Serie A-beli szereplést és az ilyen szinten szűköcske keretet elnézve a BL lehet a „nyerő” a mesternél és a vezetőségnél, de alighanem idén is három szék közé ülnek a farkasok…