Hogy a rakia ütős, de klassz ital – sejtettük.
Hogy a bolgár konyha mesterműveitől elalélunk – tudtuk.
Hogy a Loki szerda este a Georgi Aszparuhov Stadionban megveri a Levszkit – megígérték.
Csupa fix tétel.
Hogy a szófiai publikum a lefújás után megtapsolja a 2–1-re nyerő magyar bajnok futballistáit – na, itt ledobta az agyam a láncot. A balkáni szentimentális fajta, a szurkolói kultúra nem idézi a britet vagy a németet – gondoltuk eddig balgán.
A nyitány mellesleg nélkülözte a legapróbb meglepetést is: a bemelegítéshez érkező Vukasin Polekszicset tizenötezer „Hacki" fogadta, a bevonuló DVSC-t valamivel több, a kék mezes nagyérdemű kánonban füttyögött vagy bőgött, szakadatlanul – a 12. percig. Krisztus csillapíthatta le olyan gyorsan a háborgó tengert, ahogy Bodnár László elcsendesítette az arénát.
„Én kaptam el; szeretett volna, de nem tudott felgyorsítani – mondta a lefújás után a 29. születésnapját éppen szerdán ünneplő Mészáros Norbert. – Boci sebességével sincs gond, csak hátulról talán én láttam először tisztán, hogy mekkora gól lesz a lövésből. Friss voltam, gyorsan lereagáltam az eseményt."
„Elsült..." – jelentette ki a gólszerző, amivel alighanem újabb híveket szerez majd magának.
A bolgárok közül már sikerült is – a lefújás után a stadion sajtósátrában a helyi újságírók nem az 1–2 felett keseregtek, hanem inkább a Bodnár-rakéta pusztító erejéről, demoralizáló hatásáról elmélkedtek.
A magyar bajnok hozzáállása, érett, okos, egyszerre odaadó, mégis bölcs futballja meglepte őket – minket kevésbé. Zoran Szpisljak, a debreceniek edzője a meccs előtti estén halálos nyugalommal közölte: a Loki nyerni fog.
Nem ragozta túl, akkurátusan pontokba szedte, minek kell ahhoz történnie, hogy a jóslatból történelem legyen.
Az első tétel a közönségről szólt: felül kell emelkedni a nézők által teremtett atmoszférán, ki kell lépni a megfélemlítő hadművelet bűvköréből.
Sikerült, sőt: maguk mellé állították a leghangosabb, elvileg legegységesebb bolgár szurkolóhadat.
Szófiában kisebbfajta csoda történt. Minden szempontból.