Egyszerű belátni, mindkét változatnak megvannak az előnyei. Az első meccs némiképp mindig vakrepülés, a csapatokat nem nyomasztja eredménykényszer, gyakran a gól nélküli döntetlen is megfelel az igényeknek. A hazai csapat úgy gondolkodik, hogy a visszavágón elég lesz az iksz is – különösen, ha idegenben sikerül a kapuba találni. A másik fél érvelése is elfogadható, hiszen idegenbeli döntetlen után nincs más tennivaló, mint hazai pályán győzelmet aratni. Összességében: bárhogy is alakul a helyzet, javításra még mindig ott a visszavágó – a biztonsági játékkal elég azon szakítani.

A visszavágót otthon játszó csapatok persze élvezik a szituáció minden előnyét. Igaz, hogy mindkét fél pontosan tudja, milyen eredmény mellett jut tovább, de csak a hazai csapat számíthat a közönség támogatására, no meg arra, hogy a bírók hajlamosak – akár tudat alatt is – „hazai pályát fújni".

Érzékeny csapást jelent viszont a bekapott gól, amely immár a másik félnek, az aktuális vendégcsapatnak számít duplán. Különösen az esetleges hosszabbításban: ilyenkor sok minden újraíródik, és mivel már csak harminc perc áll rendelkezésre, a vendégcsapat esetleges gólja nemcsak „kettőt ér", hanem az időtényező miatt egy picivel még többet...   

A legutóbbi 36 egyenes kieséses BL-párbaj (2007–2008, 2008–2009, 2009–2010) közül csak háromban dőlt el a továbbjutás idegenben szerzett góllal, igaz, kétszer a visszavágót idegenben játszó csapat ment tovább.

Érdekesség, hogy azokban a párharcokban, amelyekben a hosszabbítás sem hozott eredményt, a vizsgált időszakban mindig az idegenben játszó csapat nyerte meg a tizenegyespárbajt.

Ha az összképet nézzük, akkor a 36 csatából 20 alkalommal jutott tovább az idegenben kezdő gárda: 2007–2008-ban kilencszer, 2008–2009-ben hétszer, míg az idei kiírásban eddig négyszer (Manchester United, Arsenal, Barcelona, Bordeaux).

A hazai meccsen továbbjutó húsz csapat esetét tovább boncolgatva azt kapjuk, hogy 8 esetben már az első meccset is megnyerték, 10-szer értek el döntetlent, és mindössze 2-szer kellett vereség után kiharcolniuk a továbbjutást.

Az idegenben továbbjutó tizenhat csapat esetét vizsgálva azt láthatjuk, hogy 11 alkalommal megnyerték a hazai meccsüket, a fennmaradó 5 találkozó pedig döntetlen lett.

Az eddigi utolsó csapat, amely az egyenes kieséses szakasz során úgy tudta kivívni a továbbjutást, hogy a párharc első, hazai meccsét elvesztette, az Ajax volt 1996-ban (Ajax–Panathinaikosz 0–1, 3–0).

Ugyanakkor a 20:16-os arány ellenére ne felejtsük el, hogy az egyenes kiesés első körében még létezik kiemelés, tehát a csoportgyőztesek – vagyis az elméletileg nagyobb játékerőt képviselő csapatok – kezdhetik idegenben a harcot, így a statisztikai objektivitás is sérül.

Ha a gólok számát vizsgáljuk, egyértelműen látszik, hogy legtöbbször a párharcok visszavágóján esik több találat – nem is kevéssel.

Persze a statisztika (szinte) bármit bizonyíthat, a csapatoknak viszont a pályán kell villanniuk: kedden 20.45-től jöhetnek a negyeddöntők!