Jó, kapusoknál nem volt nagy a mozgás, oda „igazolni” kellene valakit, és a Reiziger, Zambrotta, Bogarde, Coco alkotta védősor sem tűnik atombiztosnak. Bár ha előttük Albertini, Van Bommel és Davids segít be szűrőként, akkor már egy fokkal jobb a helyzet. Ami viszont igazán biztató, az a támadószekció, mert ott hemzsegnek a világklasszisok!

Elég csak az aranylabdás brazil trióra utalni: Rivaldo, Ronaldo és Ronaldinho fénykorában a világ bármelyik csapatának alapembere lehetett volna. Sőt, Rivaldo és Ronaldinho egyenesen a Barcelonában teljesedett ki, és lett aranylabdás. Velük ellentétben Ronaldo leginkább csak megmutatta magát a két együttesben, igazán nagy sikereit pont a legfőbb helyi riválisoknál, az Internél és a Real Madridnál érte el. A katalánoknál pályafutása elején töltött el egy idényt – gyakorlatilag rá épült az egész taktika, a félpályánál megkapta a labdát, és többnyire góllal oldotta meg a helyzetet, bizonyíték rá az 1997-es KEK-siker –, a milánóiaknál már pályafutása vége felé, súlyos sérülések nyomát viselve, a védők mellett ráadásként súlyfelesleggel küzdve. Egy év elteltével egy sérülése vetett véget európai karrierjének, de levezetni még hazatért Brazíliába.

A legújabb kori átmenetet Zlatan Ibrahimovic képviseli, aki szintén a világsztár kategóriába sorolható, és a Barcelonában töltött nem éppen sikertelen, de a svéd számára így is sok csalódással és keserűséggel járó egy esztendőt követően – nem tudott beilleszkedni a közösségbe, és Pep Guardioláról sincsenek kellemes emlékei –, a Milan dobott számára mentőövet.

A hozzá hasonló képességekkel bíró holland Patrick Kluivertben azonban már talán bőven maradt tartalék. Neki állandóan motivációs gondjai lettek volna, túlságosan is lazára fogta a pályafutását, de azért így is eltöltött Barcelonában hat idényt, és meccsenkénti 0.5-ös gólátlaggal zárt, ami elismerésre méltó.

A jó felépítésű, nagy reményekkel foglalkoztatott Maxi López epizodista volt mindkét klubban, de Christophe Dugarry sem e két egyesületben szerzett nevet magának a nemzetközi porondon. A már említett Krkic már most elképesztő rutinnal bír, de még mindig szemtelenül fiatal ehhez képest, kérdéses: ígéretesen induló, de picit megrekedni látszó karrierje hogyan alakul a továbbiakban.

A listán Frank Rijkaard számít kakukktojásnak. A holland játékosként tagja lehetett a Milan aranycsapatának (tíz címe közül kiemelkedik az 1989-es és 1990-es BEK-siker), edzői karrierje eddigi legnagyobb dobása viszont már a Barcelonához köti (öt trófeája közül említsük meg a 2006-os BL-győzelmet).

LABDARÚGÓ BL
NYOLCADDÖNTŐ, 1. MÉRKŐZÉS
AC MILAN–FC BARCELONA 20.45 (Tv: Digi Sprot1)
A találkozót a Nemzeti Sport Online élőben közvetíti!
Milánó, San Siro. Vezeti: Thomson (skót)
A VÁRHATÓ ÖSSZEÁLLÍTÁSOK
MILAN: Abbiati – Abate, Zapata, Mexes, Constant – Montolivo, Flamini, Muntari – Niang, Bojan Krkic, El Shaarawy. Vezetőedző: Massimiliano Allegri
Cserék: Amelia, Robinho, Nocerino, Ambrosini, Pazzini, K.-P. Boateng, De Sciglio
Hiányzók: N. de Jong (sérült)
BARCELONA: Víctor Valdés – Dani Alves, Piqué, Puyol, Jordi Alba – Fabregas, Busquets, Xavi – Pedro, Messi, Iniesta. Megbízott edző: Jordi Roura
Cserék: Pinto, Oier, Alexis Sánchez, Tello, Montoya, Bartra, Thiago Alcántara, Alex Song, Mascherano
Hiányzók: Abidal, Adriano, David Villa (sérültek)