BL: Hummels kimaradna a történelemkönyvekből

A müncheni pokoljárást követően az Arsenal játékosai meglehetősen feldúltan rongyoltak keresztül az interjúkészítésre kijelölt vegyes zónán. A legtöbb újságíró természetesen a csapat német légiósait rohamozta meg, de Mesut Özilt és Shkodran Mustafit Usain Bolt sem érte volna utol a csapatbuszhoz vezető úton, a szemkontaktust is kerülték a média munkatársaival.

Theo Walcott ennél egy fokkal kommunikatívabb volt. Az egyik, vélhetően ismerős újságíró odaszólt neki, hogy „It's over?!", mire a lehangoló válasz sem késlekedett sokat: „It's over". A villámléptű szélső már a csodában sem igen reménykedik, keresztet vetett a párharcra.

Bajor oldalon érhetően egészen más hangulat uralkodott. Egy pacsira vagy hátba veregetésre mindenki kapható volt, Philipp Lahm és Robert Lewandowski egyre-másra szórta az interjúkat, századszorra is felidézve a mérkőzés főbb történéseit.

Arturo Vidalt spanyol ajkú médiaraj vette üldözőbe, a chilei pedig gyorsan belátta, egyhamar nem tud szabadulni az orra alá dugott mikrofonoktól, muszáj megbarátkoznia a gondolattal.

Mats Hummels szintén előkelő helyet foglalt el a népszerűségi listán, és kedélyesen elemezte az 5-1-es sikert – olyannyira, hogy a világbajnok bekknek pár kérdést a Nemzeti Sport is föltehetett.

– Ennyire könnyű mérkőzésre aligha számított.
– Hittünk magunkban, abban, hogy biztos előnnyel utazhatunk a visszavágóra, de azzal természetesen nem kalkuláltunk, hogy négy góllal jobbnak bizonyulunk – felelte a 28 éves világbajnok.

– Mi volt a fordulópont? Az, hogy mindjárt a második félidő elején újra vezetést szereztek?
– A második gólunk megzavarta az Arsenalt, de a harmadik találat után éreztem azt, hogy megfogtuk. Elkezdtek a bíróval foglalkozni az angolok, reklamálni, nem működött a csapatjátékuk – teljesen elvesztették az önbizalmukat.

– Pedig az első félidő közepén mintha az önök gépezetébe került volna porszem.
– Nagyon jól kezdtünk, de a huszadik perc környékén egy csapásra feljavultak. Letámadtak, veszélyes kontrákat vezettek, egy sárga lapba én is belefutottam. Az egyenlítés után gyorsan zárnunk kellett a sorainkat, nehogy bajba kerüljünk. Szerencsére összekaptuk magunkat, és miután megint átvettük a kezdeményezést, már minden a terv szerint alakult. Megnyertük a párharcokat, gyorsan járattuk a labdát, kapura veszélyesen játszottunk.

– Hozott ez a kilencven perc olyasmit, ami a meglepetés erejével hatott?
– Bevallom, az Arsenaltól végig olyan játékra számítottam, mint amit az első félidőben láttunk. Amikor készültünk, biztosra vettük, hogy kemény párharc áll előttünk, minden labdáért meg kell majd harcolnunk. Persze egyáltalán nem bánom, hogy így alakult…

– Egy ilyen fölényes győzelem után mi jelenthet motivációt a második felvonásra?
– Ugyanúgy kell készülnünk a londoni visszavágóra, mint bármelyik másik mérkőzésre. A Bayern nem engedheti meg magának, hogy egyetlen meccsre is leeresszen. A labdarúgásban meg ugye bármi megtörténhet, láttunk már kisebb-nagyobb csodákat. A történelemnek most ebben a vonatkozásban nem szeretnék a részese lenni.

– A negyeddöntőben elkerülendő ellenfeleket még ne vegyük végig?
– Mindent a maga idejében! A londoni vegyes zónában remélhetőleg érdemes lesz visszatérni rá.