– Jöhet az AEK?
– Jöhet! – vágta rá a Mol Vidi FC bosnyák válogatott középpályása, Anel Hadzic.
– A görög bajnokon is túljutnak?
– Ezt nem merem megígérni. Azt viszont igen, hogy kitesszük a szívünket a pályára. Ráadásul van mire építenünk: amit eddig a BL-selejtező során mutattunk, arra jogosít fel minket, hogy higgyünk a sikerben.
A Vidi internetes oldalán fellelhető adatlap segítségével néhány érdekességet is megtudhatunk az 1989. augusztus 16-án Velika Kladusában született, vagyis a 29. életévét múlt csütörtökön betöltő, bosnyák-osztrák állampolgárságú Anel Hadzicról – nézzük csak… Kedvenc étele: lasagne |
– Vegyük is végig az elmúlt másfél hónapban történteket: kezdés gyanánt alaposan megszenvedtek a Dudelange ellen.
– Ez sajnos, igaz. Azon a két mérkőzésen nem játszottunk jól. Hogy miért nem, arra csupán tippem van: mindenki elvárta tőlünk a továbbjutást – teszem hozzá, mi is magunktól –, és ezt a nyomást nehezen viseltük el. A lényeg ugyanakkor az volt, hogy kerül, amibe kerül, vegyük sikerrel ezt az akadályt. A visszavágó hajrájában volt némi szerencsénk, de erre szokás mondani: szerencséje annak van, aki megdolgozik érte, és mi, úgy tűnik, megdolgoztunk érte. Ehhez már csak annyit fűznék hozzá, hogy az előzetesen sokak által leírt Dudelange éppen az Európa-liga-rájátszásra készül.
– Következett a Ludogorec – az esélyesség terhe nélkül.
– Valóban, ebben a körben fordult a kocka. Amíg a luxemburgiak ellen mi számítottunk favoritnak, a bolgárokkal szemben úgy játszhattunk, hogy nem volt rajtunk nyomás. Sokan azt jósolták, hogy a Ludogorec kitöm minket, ehhez képest a száznyolcvan perc alatt egyszer sem talált a kapunkba. Hogy miként állt a párharchoz, lebecsült-e bennünket, nem érdekel, mi kihoztuk magunkból a maximumot, különösen a második meccsen játszottunk jól.
– Azon a mérkőzésen egy-nullára nyertek, a gólt ön fejelte.
– Amióta Fehérvárra igazoltam, az egyik legfontosabb gólomat szereztem. Elképesztően boldog voltam! A győztesek mentalitásával, a harcosok elszántságával mentünk fel a pályára, visszagondolva a történtekre, nem is lehetett más a vége, mint az, hogy nyerünk és továbbjutunk.
– A lefújást követően nem sokkal, amikor már tudvalevő volt, hogy a Malmö lesz az újabb vetélytárs, lapunknak nyilatkozva kijelentette, töretlenül hisz a svéd csapat elleni továbbjutásban is. Utólag elárulhatja, a kötelező optimizmus beszélt önből, vagy tényleg ennyire biztos volt a sikerben?
– Akkor is elmondtam, most is szívesen megteszem: álmok nélkül nem érdemes futballozni. Labdarúgóként szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen a legtöbbet mi tehetünk azért, hogy az álmainkat megvalósítsuk. A lehetőség ott van előttünk, csak meg kell ragadnunk! Ezért is kell mindig úgy kifutni a játéktérre, hogy ha törik, ha szakad, nyerni kell! Még a Barcelona vagy a Real Madrid ellen is így mennék fel a gyepre, más kérdés, hogy aztán mi történne…
– Még az sincs kizárva, hogy az ősszel erre is fény derül.
– Fantasztikus lenne akár a Barca, akár a Real otthonában játszani. Ez ugyanakkor még odébb van, nem is az jár a fejemben, kiket kaphatunk a BL-csoportkörben, kizárólag arra koncentrálok, hogy az AEK Athént is elbúcsúztassuk. Eddig bevált az a módszer, hogy semmi másra nem fókuszáltunk, csak az előttünk álló feladatra, úgyhogy maradunk is ennél.
– Ez esetben nézzük, mi vezethet sikerre a görögök ellen?
– Ugyanaz, ami eddig: a szervezett és fegyelmezett, egyben masszív védekezésre épülő játék. Tetszik, nem tetszik, a mai fociban ez az alapja mindennek. Lehet szépen futballozni, azonban nincs biztosíték arra, hogy az mindig eredményre vezet. A szakmai stáb remek taktikát dolgozott ki az eddigi párharcokra, kétségem sincs afelől, hogy a felkészülésen ezúttal sem múlik semmi.
– Vagyis a játékosokon áll vagy bukik a siker.
– Fogalmazhatunk így is. Ha úgy játszunk, mint a Ludogorec és a Malmö ellen, bizakodhatunk. Még akkor is, ha az AEK kiváló csapat – az a gárda, amelyik kiejti a Celticet, nem is lehet más. Valami azt súgja, a görögöket is ugyanaz az elszántság és hit jellemzi majd, mint minket, bizonyára ők is életük egyik legnagyobb lehetőségeként kezelik ezt a csatát. Jelen pillanatban meg nem tudnám mondani, mi dönthet.
– Esetleg az, hogy június tizedike óta a tizenegyedik tétmérkőzésüket vívják, míg az AEK-nak a szerdai csupán a harmadik lesz?
– Nem gondolom, hogy ez számítana. Nézhetjük ezt úgy, hogy a heti két meccsel erőltetett tempót diktálunk, az ellenfél pedig kipihenten érkezik, de nézhetjük úgy is, hogy mi játékban vagyunk, ők még kevésbé. Attól nem tartok, hogy fizikailag ne bírnánk, a szombati, Honvéd elleni meccsünkön is azt éreztem, hogy kellőképpen frissek és lendületesek vagyunk. Arról nem szólva, hogy vasárnapra kaptunk egy szabadnapot.
– Mivel töltötte?
– Pontosabban: kivel? A menyasszonyommal. Bosnyák leány, a sors Bécsben hozott minket össze. Mostanában kevés időt töltöttem vele és a családommal, de mentségemre szóljon, hogy a BL-selejtező miatt meglehetősen feszített a menetrendünk.
– Elfogadták a „kifogást”?
– Persze. Büszkék rám, hogy itt tartok. Mint ahogy én is büszke vagyok arra, hogy a csapatunk idáig jutott. Szerintem nagy szó ez a magyar futballban, remélem, ezt mások is így látják. Hat év telt el azóta, hogy egy magyar klub – konkrétan a Vidi – legutóbb az Európa-liga csoportkörében szerepelt, az ugyebár már biztos, hogy rosszabb esetben ugyanez a forgatókönyv valósul meg. Habár mi nem ezzel kalkulálunk.
– Egyetértünk abban, hogy nincs veszítenivalójuk?
– Nyilván arra céloz, hogy ha netán kiesünk a BL-ből, az Európa-ligában folytathatjuk, és tény, ez valamelyest megnyugtató, de… Nagyon közel állunk ahhoz, hogy a világ legrangosabb kupasorozatában bejussunk a csoportkörbe, és nem akarjuk elszalasztani ezt az esélyt. Még ha az AEK tekinthető is favoritnak. Senki sem vádolhat bennünket azzal, hogy véletlenül vagyunk itt, becsülettel megdolgoztunk azért, hogy a Bajnokok Ligájában rájátszásmeccset vívhassunk. Ezen a szinten bármi megtörténhet, az is, hogy ez a kör jelenti nekünk a búcsút, de az is, hogy megyünk tovább ezen a csodálatos úton. Minden tiszteletem a görögöké, ám ez a tisztelet abban a másodpercben tovaszáll, ahogy a bíró jelet ad a kezdésre. Innentől már nincs helye semmi másnak, csak a mindenáron való győzni akarásnak.
– Szóval, jöhet az AEK?
– Jöhet! Megadatott már nekem, hogy pályára lépjek egy-két nagy meccsen, de úgy készülök, hogy ez lesz eddigi karrierem legfontosabb összecsapása. Jóllehet abban bízom, hogy hamarosan játszhatok olyan mérkőzésen is, amely ezt is felülmúlja.