„Százból 99-en elkönyvelték már az AEK továbbjutását, ezt is kihasználhatjuk”

BAJNOKOK LIGÁJA
PLAYOFF, VISSZAVÁGÓ
Augusztus 28., kedd
21.00: AEK Athén (görög)–MOL VIDI FC (Tv: M4 Sport)

Az első mérkőzésen: MOL VIDI FC (magyar)–AEK Athén (görög) 1–2 (Lazovics 68., ill. Klonaridis 35., Bakaszetasz 49.)

– Jó szívvel tért vissza Athénba?
– Szép emlékeket őrzök innen, úgyhogy igen – mondta a 2013–2014-es idényben az Olympiakoszt, 2016 augusztusa óta a Vidit erősítő Marko Scsepovics. – Noha nem játszottam itt sokáig, megszerettem a várost, bármikor örömmel jövök ide. Igaz, a pályán mehettek volna jobban is a dolgaim. Azt nem állítom, hogy gyengén teljesítettem az Olympiakoszban, de visszagondolva arra évre, azt mondom, többet is kihozhattam volna belőle. Azért szereztem gólokat, részese voltam egy-két nagy győzelemnek, úgyhogy mindent összevetve nincs okom panaszra. Arról nem szólva, hogy sok barátra leltem, velük a mai napig tartom a kapcsolatot.

– Akad köztük AEK-drukker?
– Egy sem! Mindannyian az Olympiakosznak szurkolnak. Mindamellett semmi bajom a sárga-feketékkel, amíg Görögországban futballoztam, nem is játszottam ellenük. Igaz, erre nem is lett volna lehetőségem, mert a klub az idő tájt súlyos anyagi gondokkal küszködött, aminek következtében alsóbb osztályban szerepelt. A csapat mára visszakapaszkodott a legjobbak közé, mi több, a legutóbbi bajnokságot megnyerte, és ez jelzi az erejét.

– Az is, hogy múlt szerdán kettő egyre győzött a Budapesten.
– Az a mérkőzés alakulhatott volna másképp is.

– Huszti Szabolcs kiállítására céloz?
– Arra is. Nem szokásom a bírókkal foglalkozni, ezúttal sem merülnék el részletesen ebben a témában, csak annyit jegyeznék meg, hogy szerintem Gianluca Rocchi kissé szigorú volt, amikor felmutatta a piros lapot. Szabolcs szabálytalanságot követett el, ez nem vitás, kiállítást azonban nem ért az a mozdulat. Persze mondhatok én bármit a játékvezető ítéletével kapcsolatban, a végső szó úgyis az övé. Mindazonáltal kíváncsi lettem volna arra, mire megyünk, ha végig egyenlő létszámban játszunk. Amíg tizenegyen küzdöttünk tizenegy ellen, majd miután a görögök is megfogyatkoztak, egyáltalán nem futballoztunk rosszul, sőt! Ha nagyon leegyszerűsítjük, egy nullára megnyertük a mérkőzés azon szakaszát, amikor nem voltunk emberhátrányban. Más lapra tartozik, hogy amíg kevesebben voltunk, kaptunk két gólt, s ez sajnos döntően befolyásolhatja a párharc végkimenetelét.

– Ez már-már úgy hangzik, mintha az esélytelenek nyugalmával várná a második felvonást.
– Szó sincs erről! Ha egy csapat, mint most az AEK, kettő egyes előnnyel készülhet a hazai környezetben rendezendő visszavágóra, tagadhatatlanul kedvező helyzetben van. A másik gárdának ugyanakkor úgy kell kimennie a pályára, hogy mindent megtesz a fordításért. Így vagyunk ezzel mi is. Ha kihozzuk magunkból, a maximumot, meglesz az esélyünk arra, hogy kiharcoljuk a továbbjutást.

– Képesnek tartja a Vidit arra, hogy legalább két gólt szerezzen Athénban?
– Miért ne lennénk erre képesek?! Az első mérkőzésen is sok helyzet adódott előttünk, biztos, hogy most is lesz néhány. A kérdés az, hatékonyak leszünk-e a kapu előtt.

– Az eddigi BL-selejtezőkön egyszer volt eredményes, ami azt illeti, a legjobbkor jönne még egy-két Scsepovics-gól.
– Azt szokták mondani, mindegy, ki lövi a gólt, a lényeg, hogy a csapatunk nyerjen. Ezt vallom én is. Nyilván örülnék, ha a duplámmal győznénk kettő nullára, de ha „csak” jó játékkal járulok hozzá a remélt továbbjutáshoz, akkor is boldog leszek. Nincs arra okunk, hogy pesszimistán várjuk a kezdést, amit eddig elértünk, bizakodással tölthet el minket. Annyira vagyunk magabiztosak, amennyire kell, ugyanúgy hiszünk a sikerben, mint az első meccs előtt. Lélektani szempontból talán még valamelyest könnyebb helyzetben is vagyunk, hiszen nincs veszítenivalónk. Százból kilencvenkilencen elkönyvelték már az AEK továbbjutását, ezt is kihasználhatjuk.

– Úgy fogalmazott, nincs veszítenivalójuk. Azért nem mindegy, hogy a Bajnokok Ligája vagy az Európa-liga csoportkörében méretnek meg az ősszel.
– Ebben egyetértünk. Csupán oda akartam kilyukadni, hogy megnyugtató a tudat, ha a BL-ből netán kiesünk, az Európa-liga főtábláján folytathatjuk. Természetesen mindannyian a Bajnokok Ligájában akarunk játszani! Nekem tizenkilenc esztendősen megadatott, hogy a Partizan tagjaként megtapasztaljam azt a különleges atmoszférát, ami a sorozat csoportkörét jellemzi, nem csoda, hogy visszavágyom oda. Hihetetlen, mennyi élményt adott nekem az az időszak – mondom ezt úgy, hogy hatból hat vereséget szenvedtünk. Az, hogy azzal a Partizannal, amelyben édesapám futballozott és amelynél én is nevelkedtem, pályára léphettem a BL-ben, életre szóló emléket jelent. Abban az évben kerültem fel a felnőttcsapathoz, az idény végén bajnoki címet és kupagyőzelmet ünnepelhettünk – azóta nem volt ilyen jó idényem. Abban persze bízom, hogy még lesz.

– Nehezíti a helyzetüket, hogy negyvenezer görög fanatikus előtt kellene kivívniuk a továbbjutást?
– Nem. Aki megijed attól, hogy sok néző előtt kell futballoznia, ne is öltsön szerelést. Ha valaki elkezd futballozni, ilyen meccsekről álmodik. A tét hatalmas, az érdeklődés szintúgy, de nincs ezzel semmi baj. A mi csapatunkban amúgy is többségében vannak azok a labdarúgók, akiknek már volt részük abban, hogy fantasztikus hangulatú mérkőzéseken lépjenek pályára. Szóval nem azon múlik majd a továbbjutás, hányan lesznek a lelátón.

– Az Üllői úti összecsapás előtt hosszasan beszélgetett az athéni együttes kötelékébe tartozó honfitársával, Uros Csosziccsal. A lefújást követően is váltottak néhány szót?
– Uros a cimborám, még a korosztályos válogatottból ismerjük egymást. Ő a Crvena zvezdában nevelkedett, de a belgrádi derbin sosem játszottunk egymás ellen. Jó volt vele múlt szerdán összefutni, a kezdést megelőzően kicsit nosztalgiáztunk, a végén pedig csak annyit jegyzett meg, hogy remek meccset vívtunk. Mivel kisebb sérülés hátráltatta, akkor nem jutott szóhoz, most viszont van esély a játékára. Ő védő, én támadó vagyok, vagyis sűrűn találkozhatunk a pályán – bár a barátjaként minden jót kívánok neki, remélem, kedden szomorú estéje lesz.