Percekkel azután, hogy Rainer Holzschuh, a Kicker korábbi főszerkesztője, a legrangosabb európai sportlapokat tömörítő ESM vezetője átadta a győztes nevét tartalmazó borítékot Aleksander Ceferinnek, majd elkészültek a kötelező fotók a Real Madrid különféle kategóriákban nyertes sztárjaival és Florentino Pérez elnökkel a színpadon, Luka Modric megérkezett a húsz, zsűritagnak felkért újságíró részvételével tartott zártkörű sajtótájékoztatóra, amelyre lapunk is meghívást kapott.
Elsőként bejelentették a BL- és az El-főtábla vezetőedzőinek és 55 ország sportújságíróinak a részvételével tartott szavazás végeredményét: 1. Luka Modric (315 pont), 2. Cristiano Ronaldo (223), 3. Mohamed Szalah (135). A nagy különbség azt jelzi, hogy Modric különösen megérdemelte a díjat, mondta Holzschuh köszöntésképpen a némileg megilletődött horvát világklasszisnak, aki az UEFA Év Játékosa-díj jókora trófeájával érkezett és angolul válaszolt a kérdésekre a monacói Grimaldi Forum különtermében.
– Az elmúlt idény Luka Modric éve volt, hiszen sorrendben harmadszor nyert BL-t kulcsjátékosként a Real Madriddal, a horvát válogatottal vb-ezüstérmes lett, most pedig Európa legjobbjának választották. Miként éli meg mindezt? – hangzott az első kérdés.
– Gyorsan történt velem minden az elmúlt hónapokban – válaszolt Modric. – Nagyszerű érzés, ez volt a legjobb évem karrierem során a csapat- és egyéni sikereket tekintve is. Erről álmodtam, amióta csak elkezdtem játszani. Sajnos nem nyertük meg a vébét, de így is történelmet írtunk. Élvezem ezeket a pillanatokat, ám őszintén szólva még nem teljesen fogom fel, hogy mi történik körülöttem, valószínűleg eljön az idő, amikor majd jobban átérzem mindezt.
– Elment Cristiano Ronaldo Madridból, ezután nagyobb lesz az ön felelőssége, esetleg több gólt kell lőnie?
– Mindig nagy a felelősségünk a Real Madrid játékosaként, de igen, talán most, hogy Cristiano elment, kicsit még több teher lesz rajtam, én azonban éppen ezt szeretem, sohasem futok el a felelősség elől. A Madridban töltött hat évem alatt mindig a legjobb teljesítményre törekedtem, keményen dolgoztam a többiekkel együtt az újabb és újabb közös sikerekért, ez pedig most sem változik.
– Most Európa legjobbja, de a kezdet egykor igen nehéz volt. Hogyan lehetséges ekkora utat bejárni?
– Nem szeretek magamról beszélni, jobb, ha mások teszik ezt, beszéljenek, elemezzék a pályafutásomat, és ha érdemes, vonják le a megfelelő következtetéseket. Az én pályám példa lehet másoknak, amit tettem, arra büszke vagyok, és boldoggá tesz, ha rágondolok, de inkább ne én dicsérjem a saját teljesítményemet, hogy honnan hova jutottam el.
– A pénteki átigazolási határidőig elmegy a Real Madridból, vagy most már inkább marad?
– Mindig is maradni akartam, boldog vagyok, hogy a világ legjobb csapatában játszhatok, folytatni akarom Real-játékosként, és újabb címeket nyerni.
– Melyik volt a nehezebb? Hat év alatt négy BL-t nyerni vagy Horvátországgal döntőbe jutni a világbajnokságon?
– Mindkettő nagyon nehéz volt. Senki sem hitte volna, hogy négyszer megnyerjük a Bajnokok Ligáját, ilyesmi csak a Real Madridnál lehetséges, amit hat év alatt tettünk. De a világbajnokság döntőjébe jutni talán egy hajszállal még ennél is nagyobb szó. 1998-ban a horvát nagy generáció bronzérmes lett a vébén, ők voltak a példaképeink, meg a 2006-os csapat tagjai. Mindig azt kérdezték tőlünk, meg tudjuk-e ismételni, túl tudjuk-e szárnyalni az elődöket. Mindig ezt hallgattuk, hogy vajon meg tudjuk-e csinálni. Nos, álomszerű volt a döntőbe jutni. Melyik volt nehezebb? Talán Horvátországgal a döntő, ám négyszer BL-t nyerni, az is fantasztikus.
– Szlovén UEFA-elnök adta át a díjat egy horvát játékosnak...
– Jó érzés volt Aleksander Ceferintől átvenni az UEFA kitüntetését, de azt hiszem, ő is örült, hogy nekem adhatta át. Nagy siker, hogy sokan játszanak fontos szerepet a futballvilágban azok közül, akik ebből a régióból származnak. (Luka Modric és a kérdező is alighanem a volt Jugoszláviára gondolt, amikor a „régiónkról” beszéltek, de ezt a szót egyikük sem mondta ki – Sz. Gy.)
A Real Madrid uralta a díjátadót