Az 1992 óta, több mint negyedszázada létező Bajnokok Ligája egyik jelképévé vált az óra, amelyet még az internet általános térhódítása előtt arra használtak, hogy a BL helyszíni igazgatói a központi jeladóhoz igazított karóráikkal hajszálpontosan ugyanakkor indítsák el a mérkőzéseket egész Európában (jelet adva a játékvezetőknek a kezdő sípszóra). De említhetnénk azt is, ahogyan a BL-ben minden meccs előtt ellenőrizni kell a reklámtáblák minden négyzetcentiméterének tökéletes láthatóságát vagy a játékosok mezére felírt neveket betűről betűre. Ez a profizmus adja a Bajnokok Ligája varázsát, ez tette minden korábbi futballtornánál, mérkőzéssorozatnál sikeresebbé.
Ez az a színvonal, amit ugyanakkor hiába kérünk számon az európai kupasorozatok kezdeti szakaszának lebonyolításán. Eleve a nyár közepén, futószalagon rendezik a meccseket, amikor a legnagyobb sztárok még nyaralnak vagy éppen csak elkezdik a felkészülést (netán a világbajnokságon szerepelnek, mint tavaly). Hetente kell játszani, és a menet közben formálódó programot maguk a csapatok és stábjaik is alig tudják követni, és megszervezni hozzá a repülőgépet, szállást (lásd az Újpest tavalyi rémálomszerű útját), a televíziós társaságok legfeljebb az utolsó pillanatban hozzák össze a közvetítéseket, s a szurkolóknak is különleges erőfeszítések árán sikerül tartaniuk a lépést a csapattal, ha egyáltalán sikerül. Mindez azt üzeni nekünk, az európai szinten kiscsapatok drukkereinek és a szerényebb tudású, költségvetésű kluboknak, hogy az ő selejtezőjük tényleg a „selejttől” való mielőbbi megszabadulást jelenti, levetni a többtucatnyi alsó kategóriás csapat koloncát, hogy amire augusztus végén elérkezik a csillogó monacói „kick-off party”, addigra ezek az együttesek már ne zavarják a nagyok játékát. Az ő vetélkedésük mintha nem is létezne, hiszen nagy részük már azelőtt elbukik, hogy a csoportkör ünnepélyes sorsolásával és az előző idény legjobbjainak díjazásával hivatalosan egyáltalán elkezdődne az új évad.
Valóban őrült logisztikai feladat és sok hibalehetőséget rejt magában az erőltetett ritmusban lezavart július-augusztusi meccsdömping, de egyenesen méltatlan az UEFA-hoz, a Bajnokok Ligájához, ami ezekben a hetekben, napokban történik, és egyáltalán nem erősíti a szép szólamokban oly sokszor hangoztatott szolidaritásról festett képet. Mert ki hiszi el, hogy ezek a csapatok is fontosak az UEFA-nak, miközben egyik abszurd jelenség követi a másikat? Elrontják a sorsolást a Fradi és a Ludogorec esetében, és zárt ajtók mögött szégyenszemre meg kell ismételni; román származású bírót küldenek a CFR mérkőzésére; magánhonlapok előbb közlik a következő kör programját, mint az UEFA hivatalos oldala, és így tovább. Ráadásul azt halljuk, hogy 2021-ben bevezetik az Európa-liga II-t, vagyis egy még alacsonyabb rendűnek szánt sorozatot. Miközben, azt hiszem, joggal várnánk el, hogy az európai szövetség vegye ezeket a csapatokat is komolyan, nem tehetünk mást, mint hogy megpróbálunk mielőbb elmenekülni ebből a zónából. Egyenesen a főtáblára…