BL: Nem érdemtelenül jutottunk az elődöntőbe – Gulácsi

Vágólapra másolva!

2020.08.14. 16:34

Címkék

A bátorság, a felszabadultság és a szervezett csapatjáték vezetett eredményre a lipcseiek kapusa szerint, aki az elődöntőben korábbi edzője, Lőw Zsolt csapatát is búcsúztatná.

– Milyen érzés történelmet írni?
– Különleges, ráadásul ha az összképet nézzük, nem érdemtelenül jutottunk az elődöntőbe – válaszolta lapunknak Gulácsi Péter, a Leipzig harmincéves, 31-szeres magyar válogatott kapusa az Atlético Madrid elleni Bajnokok Ligája-negyeddöntő másnapján. – Többet vállalkoztunk, irányítottuk a meccset, és ha a ziccerek számában nem is múltuk felül a madridiakat, a játékunkkal föléjük kerekedtünk. Szenzációs teljesítmény, hogy a klub fennállása során először bejutottunk Európa legjobb négy együttese közé, de már nyakunkon a következő feladat. Szerencsére ugyanazt érzem a társakon, amit a csütörtöki meccs előtt: sikeréhséget és motivációt.

– A történelemírás kapcsán inkább arra céloztam, hogy amióta Bajnokok Ligájának hívják a sorozatot, Willi Orbánnal ketten az első magyar játékosok, akik bejutottak az elődöntőbe.
– Nyilván az egyéni karrierem szempontjából is különleges éjszaka volt, nem véletlenül mondtam korábban, hogy Willivel együtt szeretnénk büszkévé tenni a magyar szurkolókat. Ez most sikerült, nagyon örültünk csütörtök este, de a fejemben már ott motoszkál, hogy mostantól még ennél is szebb álmokat valósíthatunk meg. Senki sem dőlt hátra azért, mert bejutottunk a legjobb négy csapat közé, már alig várom, hogy újabb bombaerős együttessel mérjük össze az erőnket. A PSG Franciaországban mindent megnyert, Lisszabonba is a BL-serlegért érkezett, érdekes meccs lesz.

– Kivel beszélt először a lefújás után?
– A feleségemmel, Diával, aztán a szüleimmel. Az elmondásuk alapján a televízión keresztül idegőrlőbb lehetett a meccs, mint ahogy én a pályán megéltem. Ők mondták, hogy a jelzett ötperces hosszabbításra még ráhúzott a játékvezető, és alig bírták ki az utolsó másodperceket. Ezzel szemben a pályán a csapatomon és magamon is szinte végig nyugalmat éreztem, mert kézben tartottuk a meccset.

– Bizonyára sokan gratuláltak a lefújást követően. A PSG magyar másodedzője, Lőw Zsolt köztük volt?
– Először én küldtem neki üzenetet, mert szerintem már aludt, mire kijutottunk a stadionból, aztán péntek reggel válaszolt. Közeli kapcsolatban állunk, Salzburgban egy, Lipcsében három évig volt az edzőm, a másodosztálytól a Bajnokok Ligája-szereplésig kísérte a Leipziget. Nagyon sokat köszönhetek neki azért, hogy most itt vagyok, vélhetően neki is különleges meccs lesz az elődöntő. Örömteli, hogy biztosan lesz magyar szereplője a Bajnokok Ligája-döntőnek, de azon leszünk, hogy kettő legyen, ne egy.

– Szakmai szemmel nézve minek köszönhették az Atlético elleni győzelmet?
– Talán annak, hogy megvolt a tervünk a mérkőzésre, és más felállásban futballoztunk labdával és labda nélkül. Ez a rendszer hatalmas fegyelmet és koncentrációt követel meg a játékosoktól, a váltásoknál nagyon oda kell figyelni, de úgy véltük, a madridiak ellen ez lehet a győzelem kulcsa. Ennek köszönhetően területek nyíltak előttünk, amikor nálunk volt a labda, az ellenfél térfelére tereltük a játékot, és türelmesen vártuk, hogy helyzetbe kerüljünk. A labda nélküli játéknál látott négyvédős felállás például lehetővé tette, hogy letámadjuk az Atlético szélső védőit, ami kulcsfontosságú volt, csakúgy, mint az egyéni teljesítmények és a nyertes párharcok.

– Ha már az egyéni teljesítményeket említette, megnyugtató érzés lehet olyan hátvéd mögött védeni, mint Dayot Upamecano...
– Mi napról napra látjuk, micsoda potenciál lakozik benne, az őt jellemző nyers erő és sebesség még az európai topszinten is egyedülálló. Ha ezt a teljesítményt kiegyensúlyozottan hozza, rövid időn belül valamelyik európai topcsapatnak lehet az alapembere. Ugyanakkor ez csapatjáték, ahogyan nekem adott esetben szükségem van Dayot-ra, neki is szüksége van a két oldalán Marcel Halstenbergre és Lukas Klostermannra. Az Atlético ellen csapatként nyertünk, és a PSG ellen legalább ilyen teljesítményre lesz szükség, mert az egyéni képességeket tekintve még erősebb együttessel találkozunk. Ráadásul Thomas Tuchel és Lőw Zsolt irányításával szervezettségben sokat léptek előre a párizsiak, már nem csupán abból áll a futballjuk, hogy az elöl játszó sztárok villanásaiban bíznak.

– Az Atlético ellen talán a madridiak tizenegyese lehetett volna a fordulópont. Nem tartott attól, hogy utána a vetélytárs kerül lelki fölénybe?
– Minden meccsen akadnak kulcspillanatok, de döntőnek bizonyult, hogy a kapott gól után is nyugodtak maradtunk, próbáltuk birtokolni a labdát, az Atléticón pedig az látszott, hogy neki a döntetlen is megfelel. Szerencsére elég erőnk maradt a végére, és egy szép támadás végén, ha némi szerencsével is, de megszereztük a győztes gólt.

– Mennyi hiányzott a védéshez Joao Félix tizenegyesénél?
– Ha öt centivel meg tudom nyújtani a vetődésemet, talán védek, de az ilyen párharcnál nem lehet idő előtt elindulni. Végig fent volt a csatár feje, ha hamarabb indulok a jobb sarok felé, kifordítja a lábfejét, és a bal sarokba passzolt. Nagyon jól rúgta a büntetőt, de szerencsére így is mi mentünk tovább.

– Hogyan tovább?
– Még keményebb erőpróba következik, mert a PSG szereti birtokolni a labdát és irányítani a meccset. Nemcsak pályára küldi a támadókat, hanem köréjük szervezi a csapat játékát. Az erőviszonyokat elnézve továbbra sem mi számítunk favoritnak, de a bátran és felszabadultan játszó csapat szerepe csütörtök este is feküdt nekünk. Remélem, kedden ugyanolyan magas szinten folytatjuk, amelyen az Atlético ellen abbahagytuk.

BAJNOKOK LIGÁJA
NEGYEDDÖNTŐ
RB LEIPZIG (német)–ATLÉTICO MADRID (spanyol) 2–1 (0–0)
Lisszabon, José Alvalade Stadion, zárt kapuk mögött. Vezette: Marciniak (lengyel)
RB LEIPZIG: Gulácsi – Klostermann, Upamecano, Halstenberg – Sabitzer (Mukiele, 92.), Laimer (T. Adams, 72.), Kampl, Angelino – Nkunku (Haidara, 83.), Y. Poulsen, Olmo (Schick, 83.). Vezetőedző: Julian Nagelsmann
ATLÉTICO MADRID: Oblak – Trippier, Szavics, J. Giménez, Lodi – Koke (Felipe, 92.), H. Herrera (Joao Félix, 58.), Saúl, Carrasco – M. Llorente, Diego Costa (Morata, 72.). Vezetőedző: Diego Simeone
Gólszerző: Olmo (51.), T. Adams (88.), ill. Joao Félix (71. – 11-esből)