Bern akár Svájc „medveközpontja” is lehetne, annyi helyen találkozhatunk séta közben az állattal különböző formában, persze a jelenség teljesen érthető, a főváros és Bern kanton címerében egyaránt szerepel. Az ok egy egy helyi legendára vezethető vissza, amely szerint a városalapító V. Berchtold, Zähringen hercege kijelentette, hogy az első elejtett állatról kell elnevezni a várost, és döntésének folyományaként Bernben mára egész medveiparág épült. Úgy tűnik, erre a „vonatra” egyedül a Young Boys együttese nem kapaszkodott fel, a sárga-fekete klub szurkolói relikviáin inkább a város másik nevezetességét, a Zytglogge óratornyot jeleníti meg.
Mindez persze egyáltalán nem jelenti, hogy a Young Boys ne lenne népszerű Bernben. A csapat matricái a városban számos villanyoszlopon, postaládán, tűzcsapon láthatók, a házak ablakaiban zászlók lógnak, több éttermet is találni, amely büszkén hirdeti elköteleződését a csapat mellett. Szurkolói csoportokból sincs hiány, az egyikbe a gyülekezőhelyén éppen belefutottunk órákkal a kezdő sípszó előtt. Bár kívülállók voltunk, a fiatal drukkerek mosolyogva fogadtak, kérdésünkre szívesen meséltek a csapatról, amelyet – szinte természetesnek veszik – hamarosan a Bajnokok Ligája főtábláján láthatnak.
„Nem akarlak elkeseríteni, de a Ferencvárosnak esélye sincs ellenünk– mondta vidáman egy sörös dobozt szorongató, jókedvű sárga-fekete mezes szurkoló, aki az eredményre is bátran tippelt.– Három vagy négy góllal nyerünk. Ha gondolod, igyál valamit nyugodtan, szükséged lesz rá.”
Az invitálást udvariasan visszautasítva inkább a stadion felé vettük az irányt, és ahogy közeledtünk, egyre jobban lehetett érezni a meccshangulatot. Az utca egyik oldalán három lány rugdosta vidáman a labdát egymásnak, a másikon apuka vitte kézen fogva két 10-es számú, Sulejmani-mezes fiát a bejárat felé. A csapatot 2015 óta erősítő szerb középpályás a mai napig nagy kedvenc a helyiek között, ám a Ferencvárosnak nem kell tőle tartania, David Wagner vezetőedző a Bajnokok Ligájában eddig sem számolt vele, és a bajnokságban is csak csereként adott neki lehetőséget, egyedül a Littau elleni kupamérkőzésen (4–1) játszatta végig. A hírek szerint nem nevezhető felhőtlennek a júniusban érkező mester és a játékos viszonya, persze ez legyen a Young Boys baja, az FTC szempontjából nem osztott, nem szorzott a hiánya. A Bernbe érkező vagy itt élő magyar drukkereket sem foglalkoztatta ez a téma, és bár a városban napközben még nem nagyon lehetett találkozni velük, ahogy közeledett a kezdés időpontja, egyre többen bukkantak fel a stadion környékén.
„Három-kettőre nyer a Fradi!”– jelentette ki határozottan kérdésünkre egy piros mezes fiú, kezében magyar zászlóval. Édesanyja hozzátette, a Felvidékről származnak, több mint egy évtizede költöztek ki Svájcba, és amikor meghallották, hogy a Ferencváros érkezik a fővárosba, tudták, ott kell lenniük a lelátón. Búcsúzásképpen tippet is adott nekünk, menjünk a stadion átellenes sarkához, ott gyülekeznek honfitársaink. Kis séta végén meg is találtuk a körülbelül harminctagú csoportot, mindenki jókedvűen várta a meccset.
„Csak a győzelemben gondolkodunk, én kettő-egyet tippelek, de bárminek örülnénk, csak a Fradi nyerjen– válaszolja érdeklődésünkre egy középkorú hölgy, aki férjével együtt érkezett a mérkőzésre.– Ő a nagy Ferencváros-drukker, de nagyon szívesen kísértem el. Több mint harminc éve élünk Zürich mellett, amúgy Győrből származunk. Szerencsére sikerült megoldani, hogy az összes magyar érzelmű szurkoló, bárhová is szóljon a jegye, egy szektorban szurkolhasson. A sok hazai drukker között lehet, hogy kissé elveszünk, de igyekszünk tenni róla, hogy észrevegyenek, halljanak minket.”