Aki a Bp. Honvéddal akar tartani a Bajnokok Ligája selejtezőjében – már csak azért is, mert a kispestiek két hazai mérkőzést zárt kapuk mögött kell, hogy rendezzenek egy UEFA-fegyelmi döntés következtében –, az a Negev-sivatag szélén köt ki, Beer-Seva ősi városában. A „Negev fővárosa” Izrael déli részének közigazgatási centruma és egyben az elmúlt években a helyi futball fővárosa. Pedig tradicionálisan nem a kétszázezres város számít az izraeli labdarúgás központjának, sőt.
A SIVATAG HERCEGNŐJE SZÍNRE LÉP
A 77 eddigi izraeli bajnoki kiírásból 68-szor Tel-Aviv, Haifa, Jeruzsálem, Petah Tikva és Netanja csapatai szerezték meg az aranyérmet, ezt a kvintettet követi Beer-Seva négy elsőséggel, mind a négy a Hapoel érdeme. A klub a hetvenes évek közepén kétszer nyert aranyérmet a még amatőr izraeli bajnokságban, de legutóbbi sikerei a „sivatag hercegnőjéhez”, Alona Barkathoz köthetők.
Alona Barkat Izrael egyik leggazdagabb emberének, Eli Barkatnak a felesége, egyben 2007 óta a Hapoel Beer-Seva tulajdonosa. Ő az első izraeli nő, aki ilyen magas tisztségbe emelkedett egy klubnál – amikor a New York Times riportot készített csapatáról, Alona Barkat és a város kapcsolatáról egy helyi újságíró, Aner Haim csak „love storyként” beszélt. A férjével a Szilikon-völgyből visszatérő Alona Barkat olyan projektet keresett, amely nemcsak befektetés, hanem társadalmi hozzájárulás is, így esett végül választása a Hapoel Beer-Sevára.
A már említett Eljaniv Barda a Hapoel Beer-Seva csapatkapitánya és lokális hőse. Beer-Sevában született és nőtt fel, gyerekként került a Hapoelhez, itt írta alá első profi szerződését, 1998 és 2002 között viselte a csapat szerelését. Innen az ország tradicionális nagy csapataihoz (Maccabi Haifa, Hapoel Tel-Aviv) vezetett az útja, majd hat évig légióskodott a belga Genknél. Innen csábította haza a Hapoel Beer-Seva, amelynek körülrajongott sztárja lett. Azt azért sokan megmosolyogták, amikor a bajnoki cím megszerzése után fizetendő bónuszról szóló záradékot íratott bele a szerződésébe, de a végén neki lett igaza – kétszer is aranyérmet nyert nevelőklubjával. „Barda érkezése rendkívül fontos esemény volt, mert a Hapoel ezzel jelezte, hogy nagy izraeli sztárokat is képes megszerezni. Addig az igazán neves futballisták vonakodtak Beer-Sevába igazolni, de azóta sokan inkább a Negev-sivatag mellé mennek játszani, mintsem a tel-avivi vagy haifai klubokhoz” – vélekedett megszerzéséről az ESPN FC szakírója, Saron Nisszim. |
„A Hapoel Beer-Seva több mint futballcsapat. Olyan szervezet, amely egyesíti és képviseli a Negev népét. A labdarúgásnak az oktatásban, kultúrában és közösségi életben is kiemelkedő szerepe van” – áll a klub víziójának tételmondataiban.
Nem volt könnyű menet „menővé” tenni a vörös-fehéreket: Beer-Seva nem volt vonzó desztináció, a klub sem volt a legjobb hírű, így aztán a játékosokat egy ideig csak „túlfizetéssel” lehetett elcsábítani.
Az egyik legjobb izraeli futballista, a városban született, a Hapoelben nevelkedő Eljaniv Barda hazahívása (2013) fordulópont volt, egyúttal jelzés a riválisoknak és a játékosoknak: az emelkedő csillagú csapatot komolyan kell venni. A klub a 2013–2014-es és a 2014–2015-ös idényt ezüstéremmel, a 2015–2016-ost és a 2016–2017-est pedig aranyéremmel zárta. Alona Barkat – aki 2010-ben már a távozás szélén volt, miután a szurkolók megfenyegették az akkori edzőt – ünnepelt figura lett a városban, a klub kitűnő menedzseléssel és mintegy 13 millió eurós éves költségvetéssel felért a csúcsra.
A bajnoki címek után őrült buli következett: a város lakosságának fele az utcákon tombolt. Beer-Seva az országban egyedülálló módon lélegzik együtt futballcsapatával.
„A PAPÍRFORMA ALAPJÁN SIMÁN TOVÁBB KELLENE JUTNIA” – A HAPOEL A PÁLYÁN
A Hapoel Beer-Sevát természetesen elsősorban Korhut Mihály miatt kísérjük figyelemmel – a Debrecenből Izraelbe szerződő válogatott balhátvéd fontos embere volt a bajnokcsapatnak, a bajnokságban 22, az Európa-ligában 6 mérkőzésen szerepelt. A klubnak Korhuton kívül még nyolc válogatott játékosa van, a Transfermarkt értékelése alapján a legértékesebb közülük a Yaya Touréra hajazó játékstílusú nigériai középpályás, John Ogu (piaci értéke másfél millió euró).
A Hapoel Beer-Sevának tradicionálisan nem sok babér termett az európai porondon, az előző idénybeli szereplés kiemelkedően jónak számít a klubtörténetben. Ez a csúcspont, a mélypont pedig egyrészt a Johan Cruyff Barcelonája ellen elszenvedett kiütés (1995–1996, UEFA-kupa, 0–7 és 0–5), másrészt a holland Roda JC elleni katasztrófa (1997–1998, KEK, 1–4 és 0–10, a második mérkőzésen Torma Gábor duplázott). |
„A Hapoel Beer-Seva célja, hogy bejusson a Bajnokok Ligája csoportkörébe, amitől az előző idényben egy gól választotta el a Celtic elleni párharcban. Kitűnő csapat, nagyon jó hazai játékosokkal és kiemelkedő légiósokkal, mely Európában remekül teljesített: kétszer legyőzte az Internazionalét, legyőzte az Olympiakoszt, kétszer ikszelt a Southamptonnal. Az edzőjük, Barak Bahar a legjobb izraeli tréner, aki igen támadó futballt játszat a csapatával.
A középpályán és a széleken nagyon erős a csapat, amelynek egyetlen igazi gyengesége a csatárposzt, így a nyári átigazolási periódusban ide keresnek egy topjátékost, és azzal komplett lenne a Hapoel. A keret nagy része minden bizonnyal együtt marad a nyáron. Azt hiszem, a Beer-Seva meg fogja adni a kellő tiszteletet a magyar bajnoknak, de a papírforma alapján simán tovább kellene jutnia a Honvéd ellen” – mutatta be a klubot a Nemzeti Sport Online-nak Raphael Gellar futballszakíró, a BBC helyi tudósítója.
A vezetőedző, Barak Bahar taktikailag kiválóan felkészült és nagyon rugalmas, azon trénerek közé tartozik, akik ellenféltől függően is változtatják a formációt, így a Hapoel Beer-Seva 4–3–3-ban, 3–5–2-ben és 4–5–1-ben is egyaránt magabiztosan játszik. A Honvéd igen agresszív presszinget játszó, szöglet- és szabadrúgások után nagyon veszélyes csapatra készülhet fel, amely február óta nem szenvedett vereséget tétmérkőzésen, és az izraeli bajnokságot 13 mérkőzéses veretlenségi sorozattal fejezte be.
„Az előző szezonban is láttuk, könnyű sorsolás nincs. Tanulmányozzuk a magyar bajnok játékát, a lehető legjobban felkészülünk a Honvédból, és a maximumot fogjuk ellene nyújtani, ahogy szoktuk” – sütött el néhány közhelypatront a sorsolás után Barak Bahar vezetőedző. Ami biztos: csapata favoritként készülhet a párharcra.
„Nehéz a sorsolás, az izraeli csapat nagyon erős. Tavaly játszott az olasz Interrel, és kettő nullára nyert Milánóban. Izraelben jó a futball minősége, futballországról beszélünk. A klub büdzséje magasabb, mint a miénk, de ennek ellenére, még így is ötven-ötven százalék az esély a továbbjutásra. Az NB I-ben már megmutattuk, hogy a büdzsé nem minden” – vélekedett a Bp. Honvéd új szakvezetője, Erik van der Meer a kispestiek hivatalos honlapján.
A LEGROSSZABBÓL A LEGJOBBA
A Hapoel Beer-Seva otthona 1960-tól az önkormányzati fenntartású Artur Vaszermil Városi Stadion volt, amelyet a The Blizzard futballmagazinnak a klubról bemutatót író Saul Adar egyszerűen Izrael legrosszabb pályájának nevezett.
Mindenki, aki legalább érintőlegesen bepillantott az izraeli futballéletbe, tisztában van azzal, hogy a csapatok jó része vagy a Maccabi, vagy a Hapoel nevet viseli. A Hapoel név munkásmozgalmi gyökerekre utal – a nemzeti Hapoel Szövetséget 1926-ban alapították meg. A Hapoel-csapatok vörös-fehér színükkel utalnak a munkásosztályra, címerükben megjelenik a sarló, a kalapács és egy ökölvívó ifjú. A Hapoelek tradicionális riválisai a Maccabi ernyője alá tartozó klubok. |
Óriási területen elterpeszkedő stadion, mindössze 13 ezer fős befogadóképességgel, a lelátók nagyon messze vannak a pályától – kevés vonzót lehet ebben valóban találni. Az új otthon, a 2015 őszén megnyitott Turner Stadion ennek szöges ellentéte: a 16126 drukkert befogadni képes pálya valódi futballaréna, a lelátók szinte „ráesnek” a gyepre, remek az atmoszféra. Amióta a Hapoel itt játszik, csak négy tétmérkőzést veszített el saját közönsége előtt. Az Izrael legjobbjának tartott stadion névadója a város volt polgármestere, Jaakov Turner.
„A Turner kompakt és hangulatos stadion, szűk aréna érzetét kelti. A déli kapu mögött áll a szurkolótábor, tele vörösbe öltözött szurkolókkal. Nagyobb már nem is lehetne a régi és új stadion, a legrosszabb és a legjobb pálya közti különbség” – írta Saul Adar.
A párharc első (zárt kapus) mérkőzésre július 11-én vagy 12-én kerül sor Budapesten, a visszavágót július 17-én vagy 18-án rendezik meg Beer-Sevában.
BAJNOKOK LIGÁJA
1. SELEJTEZŐKÖR
Víkingur (feröeri)–Trepca'89 (koszovói)
Hibernians (máltai)–FCI Tallinn (észt)
Alaskert (örmény)–FC Santa Coloma (andorrai)
The New Saints (walesi)–Europa FC (gibraltári)
Linfield (északír)–La Fiorita (San Marinó-i)
2. SELEJTEZŐKÖR
APOEL (ciprusi)–Dudelange (luxemburgi)
Zalgiris Vilnius (litván)–Ludogorec (bolgár)
Qarabag (azeri)–Szamtredia (grúz)
Partizan (szerb)–Buducsnoszt Podgorica (montenegrói)
Hibernians (máltai)/FCI Tallinn (észt)–Salzburg (osztrák)
Sheriff (moldovai)–Kukësi (albán)
Asztana (kazah)–Spartaks Jürmala (lett)
BATE (fehérorosz)–Alaskert (örmény)/FC Santa Coloma (andorrai)
Zilina (szlovák)–FC Köbenhavn (dán)
Hapoel Beer-Seva (izraeli)–Budapest Honvéd(magyar)
Rijeka (horvát)–The New Saints (walesi)/Europa FC (gibraltári)
Malmö (svéd)–Vardar (macedón)
Zrinjski (bosnyák)–Maribor (szlovén)
Dundalk (ír)–Rosenborg (norvég)
FH (izlandi)–Víkingur (feröeri)/Trepca'89 (koszovói)
Linfield (északír)/La Fiorita (San Marinó-i)–Celtic (skót)
IFK Mariehamn (finn)–Legia Warszawa (lengyel)
A párharcok első meccseit július 11–12-én, a visszavágókat 18–19-én rendezik meg.
A 17 továbbjutó a 3. körbe kerül, ennek a sorsolására július 14-én kerül sor.