Visszanyestük a spanyolokat, élen a Bayern és a Chelsea

A hosszú és olykor kissé unalmas átigazolási idény, valamint az izgalmas, fordulatos topliga-újraindulások után folytatódnak a Bajnokok Ligája küzdelmei: a legjobb 16 között kis csapatok vidáman masírozhatnak tovább, és nagyok búcsúzhatnak könnyes szemmel.

1. (az előző listánkon: 2.) FC BAYERN MÜNCHEN

„Visszatért a stílusunk, most már a BL-re koncentrálhatunk” – örvendezett a Hamburg felett aratott 8–0-s rekordgyőzelem után Pep Guardiola, akinek kínos magyarázkodással indult idei idénye, hiszen a Wolfsburg négyet vágott nekik, majd nem tudták legyűrni odahaza a Schalkét. Talán ez utóbbiak miatt is érezte úgy Carlo Ancelotti, hogy be kell jelentenie, szerződése csak 2016-ig szól a Real Madriddal, és semmi baja nincs a német nyelv tanulásával? „Válság? Ugyan, ilyesmi megtörténhet bármikor” – értékelte a két botlást Guardiola, akinek kitűnő munkájáról mindennél többet elárul az a tény, hogy egy iksz és egy vereség után máris krízisről írnak a lapok. Remek csapatán nem látta értelmét változtatni a télen a mester, érdemben nem is tárgyaltak senkivel, Xherdan Shaqiri és Pierre-Emile Höjbjerg kölcsönadása nem rengette meg Münchent.

PRÓ. A Bayern jobb, mint a Real és a Barcelona – szögezte le az edzőlegenda Ottmar Hitzfeld, és nehéz lenne őt kategorikusan megcáfolni. Ilyen szinten csak nüánszok döntenek, és a bajorok éhesek, ráadásul hétvégenként nyugodtan rápihenhetnek a hétközi erőpróbára; nem mellesleg márciusban már bevethető a Philipp Lahm, Thiago Alcántara kettős is.

KONTRA. Úgy tűnik, hogy a München néha olyan zenekar, amely legszívesebben egészen mást játszana, mint amit a karmester vezényel, a szakértők szerint sokan szűkre szabottnak érzik a Guardiola által adott szólózási és virágzási lehetőségeket. Rendszerszemlélet és fegyelem ide vagy oda, a nagy mérkőzéseket nem a számmisztika, a képernyőre húzogatható egyenes vonalak és a labdabirtoklási arány dönti el, hanem az egyéni villanások. No nem mintha gyengén állna klasszisokból a csapat…

2. (4.) CHELSEA FC

Szép lassan összeállt José Mourinho alakulata, és ugyan a jogo bonito kifejezést csak erősen megváltozott tudatállapotban szokták összefüggésbe hozni a csapattal, de magáért beszél az a tény, hogy hétpontos előnnyel vezeti a Chelsea a bajnoki tabellát. Diego Costát ugyan nem lehet egykönnyen összekeverni Zicóval vagy Sócratesszel (maximum utóbbi kisöccsével, Raival, fizimiska alapján), de egy csatárt góljai szoktak minősíteni, és mögötte az Eden Hazard, Oscar, Cesc Fabregas középpályás triónál kreatívabbat keveset találni manapság Willian egyre erősebb, Juan Cuadrado vb-formájában klasszis; Nemanja Matics pedig éppen úton van afelé, hogy az új Claude Makélélévé váljon. Mourinhónál alap ugyebár a Doom-alapokra helyezett mezőnyjáték mellett a stabil védekezésre törekvés: a BL-ben hat mérkőzésen háromszor, a PL-ben 25-ön 21-szer kapituláltak. Két világklasszis kapussal könnyű…

PRÓ. Szó ami szó, ha nem is mechanikus narancs, de mechanikus kékáfonya a Chelsea Mourinho kezei alatt, vezeti ligáját, és havonta egyszer-kétszer öt vagy hat gólig jutnak, akár idegenben is. Remek játékoskeret (immáron az új fiú Cuadradóval a fedélzeten), sikeréhes klasszisokkal, minden hájjal megkent edző, pénz, pénz és pénzt – adva vannak a feltételek egy újabb BL-sikerhez.

KONTRA. Ha nem megy a játék a Chelsea-nek, akkor nagyon nem megy, példa erre a Manchester City elleni hazai rangadó, amikor nyíltan beálltak legnagyobb riválisuk ellen odahaza védekezni és futballt tördelni, szemérmetlenül döntetlenre játszani. Aki kihúzza a Chelsea méregfogát, a Hazard, Costa kettőst, megfélemlíti fizikailag Oscart, túlfutja a Fabregas, Matics duót, kihasználja a védelem túlságosan is statikus magját, nyert ügye lesz. De leírni sokkal könnyebb ezeket, mint megvalósítani...

3. (1.) REAL MADRID CF

„Rosszat tett” az Aranylabda Cristiano Ronaldónak, mert azóta a portugál csillag látványosan nem találja magát, és egyelőre nincs olyan játékos, aki képes lenne helyére lépni: Gareth Bale egyre szürkébb, James Rodríguez súlyos sérülést szenvedett, Isco és Toni Kroos nem képes gólpasszokkal tömni Karim Benzemát, pedig igyekszik a francia, legutóbbi hat bajnokiján hat kanadai pontot termelt. Hatalmas lyukat ütött CR és a klub renoméján, hogy miután az Atlético kerékbe törte, sós kútba, majd kemencébe tette őket, hatalmas bulit csaptak a zseni 30. születésnapja alkalmából. Mérsékelten mozgolódott a csapat a januári átigazolási piacon, végül csak egy brazil középső védekező középpályás, Lucas Silva érkezett, és maradt némi meglepetésre a Sami Khedira, Asier Illarramendi páros. No és megvette a Real a csodagyerek Martin Ödegaardot, akit természetesen Silvával együtt neveztek a BL-re, és minden bizonnyal be is vetik az újabb rekordok kedvéért.

PRÓ. Sérültek ide, a Valenciától és az Atléticótól kapott pofonok oda, azért a Real az Real, a klasszisok pedig szárnyaszegetten is klasszisok. A Schalke erősen tartalékosan (ezt mindkét csapatról elmondhatjuk, lásd lentebb) sem igazi kihívás, a kokik segítenek felhergelni a sztárokat, a tavasz végére pedig felépülnek a sérültek.

KONTRA. Ha felépülnek idejében... Sergio Ramos és Luka Modric március végén, James Rodríguez áprilisban térhet vissza, Khedira és Pepe márciusra lendülhet újra formába, legalábbis ezt tervezik. Egy ilyen soványka keretnél (egyes posztokon meglepően szerény a B-terv) ez csúnyán visszaüthet.

4. (3.) FC BARCELONA

Nem unatkoznak mostanában a katalánok hívei: volt edzőkérdés, Messi-botrány, vezetői válság, előkerült újra a Neymar-ügy, és mindezek tetejébe kizárták a klubot az átigazolásokból, pontosabban ennek vételi részéből. Ellenben végre összeállt a csapat, Luis Enrique egyre többször engedheti el magát a kispadon: igaz, az új évet vereséggel kezdték, de azóta hét bajnokit besöpörtek, a hazai kupából pedig kettős győzelemmel kiütötték az Atléticót, amely immáron menetrendszerűen veregeti a harmadik spanyol gigászt, a Realt. Papírforma szerint megvan már a Király-kupa, a bajnoki harc teljesen nyílt, a Manchester City ellen pedig ők számítanak esélyesnek.

PRÓ. Yaya Touré erre az évre is áthúzódó eltiltása miatt az első mérkőzésen aligha fölénybe nem kerül a középpályán a spanyol gárda, azt pedig tudjuk, mire vezet, ha a Barca megszállja a 16-os előterét. Ráadásul Messi is rájön lassan, hogy az edzőt Luis Enriquének hívják, Luis Enrique pedig ráeszmél, hogy Messi Messi, és „egy másik galaxisból érkezett”.

KONTRA. Jó széria ide vagy oda, a Messi, Neymar, Luis Suárez álomtrió bizony sokszor három külön csatárból áll, nem pedig egy összecsiszolt csatártrióból. Andrés Iniesta és Xavi sem a régi már (nehéz is messzebb emelkedni a csillagos egeknél), a védelem közepe sem a fordulékonyság és a fegyelem példaértéke, a két kapus, Marc-André ter Stegen és Claudio Bravo is be-belepkézik. Ezek azonban olyan gyengeségek, amelyeket csak egy csúcsformát mutató ellenfél tud kihasználni…

5. (5.) ATLÉTICO MADRID

Ugyan a Reallal rutinszerűen kibabrál az Atlético, a Barcelona megmutatta Diego Simeonééknek, hogy hol vannak a határaik. „Simeone ragaszkodott ahhoz, hogy Bale-re és Ronaldóra akkor is odafigyeljenek emberei, ha éppen ők támadnak, ugyanis nagyon félt attól, hogy lekontrázzák őket – ez az, amit elfelejtett megtenni Messi és Neymar ellen” – jelölte ki a klub tavaszi útját a Sky Sports szakértője, Guillem Balague. Bizony, ahogyan egyre erősebb ellenfelek jönnek Európában, egyre inkább visszatalál a spártai alapálláshoz az AM, hiszen ebben rejlik igazi ereje, ezzel tudja igazán sokkolni ellenfeleit a csapat, erre hegyezte ki a keretet Simeone.

PRÓ. Az argentin mester képes volt egy villantós szélsőből, Arda Turanból egy tesztoszterontól elborult szemű Szakáll Gyepált faragni, és ez sokat elmond Simeonéről, és arról, hogy miért lett napjaink legkeresettebb edzője. Felvirágzott kezei alatt Fernando Torres is – egy ilyen ember mindent elérhet, BL-t is nyerhet.

KONTRA. Káosz ellen káosszal – mondta már a jó öreg Skandar Graun is, és bizony ha az Atlético egy hozzá hasonlóan smirglis csapattal találkozik, rendre megszenved ellene, a bajnokságban is akadnak kellemetlen pillanatai a gátlástalanul bekkelő és játékot tördelő kicsik ellen, legutóbb a Celta Vigótól kapott ki. Néha bántóan hiányzik a kreativitás a csapatból, ebből a szempontból rosszul jött, hogy Koke után Saúl Níguez is kidőlt a sorból.

6. (10.) MANCHESTER CITY

Hiába ontották az arab tulajdonosok a szó szoros értelmében zsákszámra a pénzt a Citybe, nemzetközi téren bántóan gyenge még mindig a csapat – az, amelyik a PL-ben olyan bátor, hatékony, kezdeményező, mint például legutóbb a Chelsea otthonában, képes európai szinten erősen közepes ellenfelek ellen is vért izzadni. Most pedig a Barca vár Yaya Touréékra... Talán a Bayern és az AS Roma legyőzése felszakított valamiféle gátakat Manuel Pellegrini legénységében – amely azt a luxust is megengedhette magának, hogy „kinevezze” a BL-ből a 2013-ban 26 millióért vett Sztevan Joveticset, mondván, kell a Sergio Agüero és Edin Dzeko melletti hely a télen 32.3 millióért megszerzett Wilfried Bonynak. Nagy fogás tulajdonképpen Frank Lampard is, akit elméletileg vissza kellett volna adni a New York City FC-nek, de végül marad egészen nyárig a legenda.

PRÓ. Ha túléli az első tavaszi kört a City, akkor elönti az angolokat a „mindenre képesek vagyunk” tudata. Ha túléli... A katalánok legyőzése sem lehetetlen éppen, de ehhez az kellene, hogy végre képességeinek megfelelően teljesítsen a Joe Hart, Vincent Kompany védelmi tengely, a rettenthetetlen Fernando, Fernandinho, Yaya Touré sor torkára lépjen az ellen kreativitásának, hogy tartsa a lépést Eliaquim Mangala Messivel, és felnőjenek támadó társai Agüeróhoz.

KONTRA. A legváratlanabb helyzetekben is képes csődöt mondani testületileg a City, a Chelsea elleni idegenbeli iksz után odahaza nem bírt a Hull-lal, ősszel Londonból az AS Roma egy, a CSZKA Moszkva pedig három pontot vitt el. David Silva és Samir Nasri nem mindig képes megmozgatni a széleket, de igaz ez Jesús Navasra is, Dzeko pedig lassan beleég az örök leendő csillag szerepkörébe (ebben a szezonban összesen négy gólt vágott).

7. (6.) PARIS SAINT-GERMAIN

Nem unatkoztak januárban a párizsi klub hívei: előbb azért izgulhattak, hogy megtartják-e a Marquinhos, Ezequiel Lavezzi, Edinson Cavani triót, majd azért bosszankodhattak, hogy mivel mindenki maradt, imigyen nem sikerült senkit sem vásárolniuk vagy kölcsönkérniük a tavaszi hadjáratra. Pedig kell az erősítés, mert egyáltalán nem szárnyalnak a vörös-kékek: a ligában per pillanat csak a harmadik helyen állnak az Olympique Lyon és a Marseille mögött, a legutóbbi nyolc fordulóban a lehetséges 24 pontból 12-t szerezvén, 11 gólt lőve, 10-et kasszírozva. Olyan vereségek koptatják a klub nimbuszát, mint a Guingamp és a Bastia elleniek – a franciák a BL-ben a Chelsea-t kapták –, legutóbb odahaza képtelenek voltak elverni a Caent, a Chelsea elleni első csatából pedig hiányozni fog a lesérült Yohan Cabaye, Marquinhos, Serge Aurier, Lucas Moura négyes.

PRÓ. Minden fölösleges varia nélkül: egy Sirigu – Marquinhos (Van der Wiel), Thiago Silva, David Luiz, Digne – Thiago Motta (Matuidi), Cabaye (Pastore), Verratti – Cavani (Lucas Moura), Ibrahimovic, Lavezzi féle csapattal bárkinek meggyűlik majd a baja, ez nem lehet vita tárgya.

KONTRA. Kövess engem! Kövess engem! Senki nem beszélhet hozzájuk, Zlatan a főnök! – parancsolta a hónap elején a svéd Satan Ibrahimovic társaink, elhaladván a hírekre éhes médiamunkások sora előtt. Sokat elárul ez a PSG-n belüli hierarchiáról, és ez lehet a csapat gyengéje is: ha a svéd zsenit lekapcsolják, megzavarodik a társaság. Nagy kár, hogy a télen nem sikerült megvenni Zlatan mellé Mario Balotellit...

8. (7.) ARSENAL FC

Lassan egy fél emberöltő óta Arsene Wenger minden évben nekirugaszkodik, hogy valami nagy-nagy tüzet rakjon végre a BL fazeka alá, de egy finálénál többre nem futotta neki. Még „az” Arsenallal sem – fiatal, sokat futó csapata most sem számít éppen aranyesélyesnek. Zseniális kapussal ezúttal sem rendelkezik, a védelem ki-kihagy, középről elfogy olykor a kreativitás, és hol van már egy Dennis Bergkamp, egy Thierry Henry vagy egy Robin van Persie? Odahaza kezd azért kialakulni a csapat – a Tottenham elleni kínos pofontól eltekintve –, és ahogyan épülgetnek fel szép sorban a sérültek (csak ne legyenek újabbak!), egyre inkább kialakul az a gárda, amelyet megálmodott a nyáron a gall. A bajnoki címtől mérföldekkel lemaradva, de a BL-aranybányához kulcsot adó negyedik helyhez igen közel állva kell kupakalandoznia Wengernek, aki egyébként egész télen középcsatárt keresett – Cavani nagy fogás lett volna –, de be kellett érnie egy középső védővel (Gabriel Paulista) és egy tini szűrővel (Krystian Bielik), utóbbit nem is nevezte a BL-re (csak az Olivier Giroud, Francis Coquelin kettős kapott zöld utat). Kristoffer Olsson, Joel Campbell, Lukas Podolski, Yaya Sanogo és Benik Afobe elengedése nem nagy veszteség, a Monaco ellen pedig tartalékosan is tovább kell jutniuk – a többi meg csak az aktuális sérültlista kérdése...

PRÓ. Tegyük fel, hogy nem lesz egyetlen kidőltje sem Wengernek (akkor viszont papot kell hívni, hogy hitelesítse az egyház a csodát): az egyre jobban szereplő kiválasztottakkal (David Ospina, Héctor Bellerín), a legjobb korban lévő védőkkel, az angol maggal (Jack Wilshere, Aaron Ramsey, Alex Oxlade-Chamberlain, Theo Walcott, Danny Welbeck), a Mesut Özil, Santi Cazorla fazonszabász kettőssel, a néha zseniális Alexis Sánchezzel és egy esetleg kiegyensúlyozottá váló Giroud-val simán eljuthat az elődöntőig az „ágyús” alakulat.

KONTRA. Özil és Sánchez géniusz, ez nem vitás, de képesek el-elbújni,Mikel Arteta és Mathieu Debuchy sokára tér csak vissza, a Ramsey, Ox kettős a hónap végén, Abou Diaby szegény pedig talán egy műtőasztalról vonul majd vissza. Ráadásul Sánchez nem remekel mostanában, a fiatalok sem mindig a pályán hozzák tűzbe a szurkolókat, hanem öltözőben vagy bárokban maguk füstölögnek – a legjobb nyolc lesz a végállomás?

9. (8.) JUVENTUS FC

Mintha kissé belekényelmesedett volna a Serie A-ba a Juve, ugyanis ebben az idényben sincs igazán komoly kihívója a torinóiaknak. Olybá tűnik, hogy félgőzzel is megvédik címüket a „zebrák", sem Rómából, sem Nápolyból nem jött komoly fenyegetés, Milánóból pedig pláne nem. Simán belefér egy-négy kínos botlás, pár váratlan vereség, mert galoppozva is az élen végeznek – és éppen ez az, ami csúnyán vissza-visszaüt a nemzetközi színtereken, lásd az elmúlt évek kudarcai után az őszi Atlético és Olympiakosz elleni vereségeket. A télen jött Alessandro Matri, ment Sebastian Giovinco, jött és ment egyszerre Daniele Rugani. A BL-be a kölcsönből megtért kettőst, Paolo De Cegliét és Stefano Sturarót is nevezték Matri mellett, kikerült ellenben a keretből két maródi, Kwadwo Asamoah és Romulo.

PRÓ. Összeszokott, rutinos csapatot pásztorol Massimiliano Allegri (aki áttért a talján futballnak sokszor életidegen 4–3–3-ról az olaszoknak testhezállóbb 4–3–1–2-re ), ahol minden csapatrészbe jut korszakos klasszis, a középpálya közepén különösen mesés a választék.

KONTRA. A berlini döntőre remek előjelekkel készülhetne Gianluigi Buffon, Andrea Barzagli és Andrea Pirlo, hiszen ott lettek világbajnokok 2006-ban. Csak éppen a három alapember már 37, 34, ill. 36 éves lesz májusban. Tetőzi a bajokat, hogy Pirlo totyog ugyan néha, de ha ő nincs, általában ötlet sem, Carlos Téveznek pedig sokszor bántóan nincs méltó társa a csatársorban; a Paul Pogba, Arturo Vidal kettős meg úgy megbújik olykor a mezőnyben, mint határőr a fűben. Arról már nem is beszélve, hogy igen rosszkor jön számukra, hogy kezd éledezni a Dortmund.

10. (9.) BORUSSIA DORTMUND

Síkideg ember rohan az utcán, vérben forgó aggyal. Megállít egy szembe jövő járókelőt:
– Maga boldog?
– Igen, az vagyok.
A koma leken neki egy irgalmatlan sallert, és fut tovább. Meglát egy másik férfit, útját állja annak is.
– Maga boldog?
– Nem, sajnos boldogtalan vagyok.
Erre ez is kap egy hatalmas fülest. A két sértett panaszt tesz a rendőrségen, és a yard el is kapja a verekedőt.
– Maga meg mire fel veri itt el a fél várost, azt is, aki boldog, és azt is, aki azt válaszolta, hogy boldogtalan?
– Azért, mert rájöttem, hogy a feleségem boldog-boldogtalannal megcsal.

Hogy miért idézzük fel eme szakállasat? Mint immáron köztudott, két BvB-t láthatunk mostanában: egyet, amelyik odahaza kikap boldogtól és boldogtalantól, és egyet, amely a BL-ben becsületesen helyt áll, erősen tartalékosan is. Jürgen Klopp a télen azonban kijelentette, hogy a Bundesliga minden, a BL semmi, tehát immáron kimondva is a hazai vizekre koncentrálnak a sárga-feketék. Ebben jelentős segítség a támadó mindenes Kevin Kampl, akiért 12 milliót fizettek, illetve az a tény, hogy Marco Reus hosszabbított, és tavasszal végre csak a futballra koncentrálhat. Bár több alapembert is csábítottak, a télen csak Dzsi Dong Von és Jannik Bandowski távozott. „A Bayern 50 évvel jár előttünk az elnyert címeket tekintve" – mondta meg őszintén a vezérigazgató Hans-Joachim Watzke. Játékban meg per pillanat meg fényévekkel...

PRÓ. Mostanában mintha kezdene kiegyenesedni a csapat: iksz Leverkusenben, siker a Freiburg és a Mainz ellen, ráadásul a télen a vezetőség egyöntetűen kiállt Klopp mellett. Erik Durm, Sven Bender, Sebastian Kehl, Kevin Grosskreutz és Jakub Blaszczykowski felépül szép lassan, Reus belejön, Kampl beépül, Ciro Immobile fellendül – ha túllép a Juventuson, szép kontinentális tavasz várhat a Borussiára. Sőt, ha továbbjut, már elégedett lehet.

KONTRA. Mivel nyíltan a bennmaradásért folytatott harcra koncentrál a csapat, könnyen félvállról veheti a BL-t, ráadásul igen sok a különbség időben és minőségben a „felépül" és „formába lendül" kifejezések között. Előfordult ugyan, hogy egy csapat a BL-ben úgy vitézkedett, hogy közben leszorult a dobogóról a hazai vizeken – de kiesés ellen egyszerre két ekkora fronton nem lehet háborúzni.

11. (11.) FC PORTO

Se nem gyengült, se nem erősödött a télen a Porto, mert távozott ugyan a két védő, Rolando és Daniel Opare, valamint két szélső, Sami és Silvestre Varela is elkerült kölcsönbe, de megvették a jobbszélső-ígéret Hernanit. A BL-ben hozták a kötelezőt a Sahtar, a Bilbao és a BATE megelőzésével, hazai vizeken egy maritímói zátony kivételével simán fut mostanában hajójuk, ellenben a nyáron szintén meggyengült Benfica így is előttük áll a tabellán. Apropó, nyár: ideje felkészülni a kék-fehér híveknek Jackson Martínez, Alex Sandro, Danilo és/vagy Héctor Herrera távozására.

PRÓ. Az első tavaszi BL-ellenfél a Basel: ha túljutnak a svájci gárdán, ami igencsak valószínű, akkor egy esetleges kedvező sorsolással még egy kört mehetnek, ami azt jelentené, hogy lesz pénz pár alapember megtartására és a távozók megfelelő pótlására (a játékjogok megoszlása miatt nem mindig a klub jár legjobban egy-egy megatranszferrel).

KONTRA. Nehéz sokat várni egy olyan csapattól, amely odahaza sem képes dominálni a BL-től már elbúcsúzott Benfica ellen, a hozzá képest szegényház Sporting előtt pedig csak öt ponttal vezet. A BATE és a halovány Athletic nem volt az ősszel ellenfél, de a Sahtart egyszer sem tudták elverni a portugálok: ez rossz jel számukra.

12. (16.) AS MONACO

A nyáron kiderült ugyan, hogy az orosz tulajdonos válása és egyéb gazdasági problémái miatt nem veszi fel a versenyt most a PSG-vel a „Monyákó”, de januárban már nem gyengült tovább a csapat, sőt, akadt jó 16 millió a támadó középpályás Bernardo Silvára; a Marseille-nek lepasszolt egykori megváltónak, Lucas Ocamposnak pedig nem igazán ment mostanában. Odahaza sikerült összehoznia a csapatnak egy 14 mérkőzéses veretlenségi sorozatot – amelynek a Guingamp vetett véget –, a ligában pedig 842 percig nem kapott gólt, de a bajnoki címre esélyük sincs a hercegségbelieknek, még a BL-selejtezős harmadik helytől is nyolcpontnyi hátrányban állnak. Az azonban tény, hogy Leonardo Jardim mester és az ő 4–3–3-ja a kezdeti botladozások után szép lassan beindult, és a legutóbbi bajnokin a kispadon csaknem 36 millió eurónyi értékű játékos ücsörgött a portugál szakember mellett. Azért elszegényedni is csak franciás könnyedséggel érdemes...

PRÓ. Ha a védelem nem is áll nagy nevekből (bár a kapuban Maarten Stekelenburg áll), meglepően stabil, a csoportkörben például egyetlen egyszer kapitulált, a végül kieső Benfica ellen. Középen a Joao Moutinho, Geoffrey Kondogbia, Jérémy Toulalan triót nehéz szétfutni, a Layvin Kurzawa, Yannick Ferreira Carrasco balszárnyat nem lehet majd a nyáron Monacóban tartani, elől meg Dimitar Berbatov rutinja és Lacina Traoré ősereje sokat érhet.

KONTRA. Ha lelkes és számos közönség előtt szeretne futballozni, akkor messzire kell utaznia a csapatnak: finoman szólva sem fogják odahaza belelovallni a győzelembe Berbatovékat a gall piros-fehér drukkerhadak. Az Olympique Lyon elleni rangadót például 7161-en tekintették meg a II. Lajos Stadionban, ahol a három őszi BL-mérkőzést 32225-en látták a helyszínen. Mármint összesen.

13. (14.) BAYER 04 LEVERKUSEN

Nem kis fába kell vágnia fejszéjét a németek harmadik számú BL-szereplőjének, ahová a télen „egy fél" középső védő érkezett: a kölcsönben már ott lévő Tin Jedvajt megvették az AS Romától, hétmillió euróért. Kölcsönből visszatért mainzi kalandja után a kétszeres német válogatott bekk, Philipp Wollscheid, de őt azzal a lendülettel a Stoke Cityhez postázták. Komoly távozó nem akadt, egyébként sem túl kapósak mostanában a leverkuseni fiatalok. A bajnokságban nehezen áll össze a Roger Schmidt-banda, az utóbbi nyolc fordulóban összesen kilenc pontot szerzett, az utóbbi két körben hét gólt szedett be.

PRÓ. Viszonylagos szegénység ide vagy oda, a keretben kilenc játékos értéke is tízmillió euró körüli, ráadásul szépen elosztva minden csapatrészben. Darál, darál becsülettel az Atlético, de egy Bernd Leno – Ömer Toprak, Kirjakosz Papadopulosz – Lars Bender, Gonzalo Castro, Hakan Calhanoglu – Szon Hung Min, Stefan Kiessling, Karim Bellarabi mag könnyen bárki torkán akadhat.

KONTRA. A Leverkusen a 2000-es években megpróbálta felvenni a harcot a Bayernnel, de elértük természetes határunkat. Manapság óriási szakadék tátong a Bayern és a többi német klub között – ismerte el szomorúan a csatárlegenda, a mai klubdirektor, Rudi Völler nemrégiben, és ezzel tulajdonképpen két értelemben is leírta a „gyógyszergyáriak" tavaszi BL-esélyeit.

14. (új) SAHTAR DONECK

Ezer és ezer módon szól bele a politika a sportba, a futballba, sajnos számos példát tudunk erre felhozni, és az egyik legfrissebb az ukrán Sahtar esete, amely csak szenved a polgárháború által sújtott országban. Ahol most messze ez a legkisebb gond, de érdemes megfigyelni azért, hogy nagyon nagy úr a pénz, mert nem hagyták el csillagai a donyecki csapatot, megtartották Luiz Adrianót is (Dmitro Csigrinszkij elengedését nem övezte népharag). Mircea Lucescu van olyan rutinos, hogy legalább pár 90 perc erejéig elfeledtesse a gondokat-bajokat játékosaival, akiknek ráadásul nagyon izgulniuk sem kell, lévén a Bayern ellen senki sem vár tőlük győzelmet.

PRÓ. Mivel szinte biztos, hogy a nyáron beindul az exodus, a labdarúgók vagy elkezdenek tippmixelni, vagy mindent beleadnak, hogy minél jobb szerződést kapjanak következő klubjukban. És mivel hívhatnák fel jobban a figyelmet magukra, mint a München megfricskázásával?

KONTRA. Ha őszintén belegondolunk,ilyen háttérrel lehetetlen felkészülni olyan párharcra, amely 100 százalékos erőfeszítést kíván szellemileg és fizikailag is. Úgy meg pláne, hogy még el sem kezdődött a hazai pontvadászat.

15. (15.) SCHALKE 04

Nem is tudja hirtelen az ember, hogy kis- vagy közepes csapatnak titulálja a BL-ben a Schalkét, ugyanis nem kevés nemzetközi rutinnal bír a csapat – az elmúlt öt évben játszott már háromszor is nyolcaddöntőt a topkupában, sőt, egyszer még elődöntőt is –; de nincs igazi klasszisa (Klaaszisa?), olyan, aki képes lenne hátára venni övéit szorult helyzetben is. Márpedig ilyenek lesznek bőven a Real ellen – akár csak sérültek, hiszen Leon Goretzka, Jefferson Farfán, Sead Kolasinac, Chinedu Obasi és a két kapus, Ralf Fährmann és Fabian Giefer is maródi. A januári transzferidőszakban érkezett Manchesterből a remek bekk, Matija Nasztaszics, míg a Felipe Santana, Donis Avdijaj, Christian Clemens trió távozása miatt senki sem vágott eret magán. De igaz lesz ez a kitétel magára a csapatra is, ha búcsúzik a Madrid ellen.

PRÓ. A spanyolok finoman szólva sincsenek parádés formában, még C. Ronaldo is kikezdte saját renoméját. Lelkes, tudatos, fegyelmezett futballal megölhetik a spanyolok támadójátékát, a királyiaktól kiebrudalt Klaas-Jan Huntelaarban pedig ég a bosszúvágy.

KONTRA. Max Meyer és Kevin-Prince Boateng nem képes annyi kreativitást adni a csapatnak, amennyi elegendő lenne a továbbjutáshoz egy ilyen szintű ellenféllel szemben. A pénz rúgja a gólokat – ismerte el maga az elnök, Clemens Tönnies is, amikor bejelentette, hogy a szurkolókra támaszkodva 78-ról 100 millióra növelné a klub büdzséjét.

16. (új) FC BASEL

Kistakarítással készült a tavaszi BL-erőpróbára Paulo Sousa, ugyanis eladta Marcelo Díazt, Darko Jevticet és Geoffroy Serey Diét is középpályájáról, míg a védelemből Naser Aliji, a csatársorból meg Giovanni Sio távozott – ami önmagában természetesen nem lenne gond, de csak egy szem balbekket, Adama Traorét tudtak benevezni helyettük. Mintha nem tervezne hosszú távra a portugál – akinek legénysége a Sion elleni hazai iksszel kezdte a bajnokságot –, pedig a Porto ellen még csak teljesen esélytelennek sem nevezhetnénk csapatát. Amelyet a nyáron egészen biztosan tovább csócsálnak a topligákból.

PRÓ. Akad ugyan pár sérültje a bázelieknek, de az alapcsapat nem változott, és lelkes, gyors hazai játékukkal meglephetik a portugálokat.

KONTRA. A legjobb 16 csapataival összehasonlítva kiderül, hogy csak a svájci frank erősödött, a svájci csapat kerete bizony egyre gyengébb; az egész kezdő cakkom pakk nem sokkal lesz értékesebb, mint a portói Jackson Martínez egymaga...

BAJNOKOK LIGÁJA
A NYOLCADDÖNTŐ PÁROSÍTÁSA ÉS PONTOS MENETRENDJE
Február 17. (visszavágó: március 11.)
Paris Saint-Germain (francia)–Chelsea (angol)
Sahtar Doneck (ukrán)–Bayern München (német)
Február 18. (visszavágó: március 10.)
Schalke 04 (német)–Real Madrid (spanyol)
FC Basel (svájci)–Porto (portugál)
Február 24. (visszavágó: március 18.)
Manchester City (angol)–Barcelona (spanyol)
Juventus (olasz)–Borussia Dortmund (német)
Február 25. (visszavágó: március 17.)
Bayer Leverkusen (német)–Atlético Madrid (spanyol)
Arsenal (angol)–Monaco (francia)

A további menetrend

A NEGYEDDÖNTŐ SORSOLÁSA
Március 20., Nyon

NEGYEDDÖNTŐ
Április 14–15.: 1. mérkőzések
Április 21–22.: visszavágók

AZ ELŐDÖNTŐ SORSOLÁSA
Április 24., Nyon

ELŐDÖNTŐ
Május 5–6.: 1. mérkőzések
Május 12–13.: visszavágók

DÖNTŐ
Június 6., Berlin