Ha nehéz meccsnek nem is tűnik, fontosnak fontos

Két nagyon fontos meccs között egy legalább olyan nehéz vár ránk. Unalmas ilyenkor, de leírom: ezért is ugyanolyan három pont jár, márpedig a három pontokra nagyon nagy szükségünk lesz jövő májusban. Tilos leállni!Két nagyon fontos meccs között egy legalább olyan nehéz vár ránk. Unalmas ilyenkor, de leírom: ezért is ugyanolyan három pont jár, márpedig a három pontokra nagyon nagy szükségünk lesz jövő májusban. Tilos leállni!

Nagycsapatnak tartjuk magunkat, és meg is szeretnénk mutatni. Jó lenne, ha most nem süllyednénk le oda, hogy csak heti egy meccs van bennünk, hiszen minél jobbak vagyunk, annál többen fogják azt várni, hogy nevethessenek rajtunk. Amikor elérsz egy bizonyos szintre, akkor bizonyítanod kell az ellenlábasoknak is, üzenned kell Portoba, és meg kell erősítened a saját szurkolóidat. Ez a Benfica képes rá.

A hétközi meccs visszhangjai odavezettek, hogy kicsit újra kell pozicionálni magunkat. Nehéz kiragadni a kontextusból a Coimbrát, pontosan tudjuk, hogy nagyon nehéz lesz megverni őket, de kötelező. Nem pusztán egy fontos meccset játszunk ellenük, hanem egy olyat, ami nélkül a Manchester elleni iksz, és majd a Porto elleni győzelem semmit sem ér. Talán ezek a meccsek azok, ahol igazán megmutathatjuk, hogy jogtalan megbélyegezni egy akkora csapatot, mint a Benfica. Jogtalan, mert mi ugyanúgy felkelünk egy ilyen reggel, mint bármelyik topligát vezető csapat szurkolója, ugyanúgy megcsináljuk a napi dolgainkat, hogy 21:15-től már csak a meccsel kelljen foglalkoznunk, és ugyanúgy várjuk, hogy bepréseljük a Coimbrát a kis gépezetünkbe, ahogy tegnap a Barca drukkerek várták az Osasunát.

Mert nekünk a Benfica az a csapat, amit a mindenünknek nevezhetünk, mert mi azt várjuk, hogy vajon Jorge Jesus milyen kezdőt küld ki a pályára, hogy kiderüljön, mennyire futották szét magukat a Manchester United ellen a fiúk, és igazából nem aggaszt semelyik agyonreklámozott meccs végkimenetele sem annyira, mint az, hogy Nélson Oliveira, és Enzo Pérez játszhat-e este. (Megsúgom: nem.)

És ha már a kérdések: a BL meccshez képest lényegileg csak annyi változott, hogy Capdevila is játszhat, esetleg játszani is fog. Nyilván ennél jobban is felbolygathatja Jorge Jesus a csapatot, hiszen Jardel nem lógott ki a Guimaraes ellen, és ha valódi versenyhelyzetet akar a Mester kialakítani, akkor őt is játékban kell tartania, ahogy ezen logika alapján Saviola, Bruno César, és Ruben Amorim sem valószínű, hogy végigcsücsül kilencven percet. Kényelmes helyzet, hogy idén ilyenkor sem kell a körmünket tövig rágni, a cserék is kiemelkednek a portugál mezőnyből ha a csapat gerince által a játék megfelelően gördülékeny tud lenni.

Persze ne feledjük, hogy ma este egy olyan Academica lesz az ellenfelünk, amelyik négyből három meccset behúzott, de a Leiria, a Rio Ave, és a Nacional lepofozása, vagy Éder négy meccsen lőtt négy gólja még közel sem akkora fegyvertény, amitől teli gatyával kellene hazai pályán fellépnünk. Az sem mellékes, hogy amennyiben sikerül nyernünk, akkor a következő fordulóban Portoban hosszú idő után végre minden trükk nélkül visszafoglalhatjuk a minket megillető trónt, hogy aztán pár évig le se szálljunk róla.

Adódik is a kérdés: ha már ilyen egyszerűnek tűnik minden, akkor hogyan tudnánk megbotlani? Egyszerű: a terhet elviselni sosem könnyű, és sokszor nem is sikerült az utóbbi években a Benficának.

Most viszont már nagycsapat szeretnénk lenni végre...