Rontáslevétel Astro Show nélkül

Nem kell többé félnünk a Portotól, az új játékosok már nem az örök vesztes szerepére szocializálódnak, és még Cardozo is beköszönt életében először a Sárkány Stadionjában. Gyomorforgató Porto, fegyelmezett Benfica, és az utóbbi tíz Klasszikus leglaposabb randija. Hajtás után öntömjénezés, elemzés, és megpróbálkozunk kulturált hangnemben jogot formálni a bajnoki címre is.Nem kell többé félnünk a Portotól, az új játékosok már nem az örök vesztes szerepére szocializálódnak, és még Cardozo is beköszönt életében először a Sárkány Stadionjában. Gyomorforgató Porto, fegyelmezett Benfica, és az utóbbi tíz Klasszikus leglaposabb randija. Hajtás után öntömjénezés, elemzés, és megpróbálkozunk kulturált hangnemben jogot formálni a bajnoki címre is.

Nico Gaitán egyenlítő gólja után már érezhető volt, hogy a döntetlen nekünk fog ezúttal győzelemmel felérni(no meg a lesből támadó Sportingnak, és az örök outsider Bragának). Persze kár lenne ennyire előreszaladni, hiszen ez a meccs legalább annyira volt a szív diadala, mint a vérprofi hozzáállásé, arról nem is beszélve, hogy így most egálból indulva nézhetjük meg, hogy milyen teljesítményre vagyunk képesek versenyhelyzetben, amikor folyamatosan a tabellát számolgatják az ínyencek.

Éppen ezért a portói gólokra nem is nagyon pazarolnám a karaktereket, tudom milyen drága a színes nyomtatás, és azt is tudom, hogy ez az elemzés minden valamirevaló háztartásban ott fog lógni a hűtőn, így a három bekapott gólról csak a következő a véleményem:

Első gól: ezt a védelem kapta, de hál' Istennek ott állt mögöttük egy Artur, akin nem mennek át holmi öt méterről leadott ziccerek. Ha a játék egészét nézzük, akkor jár a körmös a védelemnek, hiszen egy tipikusan portói akciót (keresztbevitt labda, előrehúzódó védő...) sikerült bekajálni úgy, hogy a saját védő harmadunkban még a Porto játékosok izzadtságszagát sem sikerült érezni olyan messze voltunk tőlük. Sajnos használható videót nem találtam, így a linkelt videón 1:18-tól tekinthető meg.

Második gól: kevésbé bosszantó, bár van aki a pontrúgást egyértelmű koncentrációs hibának tartja, szerintem egy ekkora meccsen, amikor ilyen szintű játékosok állnak a labdák mögött mindkét oldalon, és a legnagyobb helyzetek sokszor az oldalszabadrúgások, akkor benne van, hogy egy beakad...

Harmadik gól: itt már bokafogás, seggberúgás, és minden lehetséges büntetés jár a védelemnek. Nem elég, hogy megesszük, hogy Hulkra játsszák a kis szögletet, még középen is csak álldogálunk. Luisao, mint kapitány még egy alibi csúszást sem volt hajlandó megereszteni:

Ezek után már csak egy dolog maradt: megállapítani, hogy idegenben is kézben tartottuk a mérkőzést, és ugyan a sikerhez kellett, hogy a Porto elkényelmesedjen, és más kevésbé szimpatikus latin futballt játszó csapatokhoz hasonlóan a játék kárára elkezdjenek durváskodni, illetve szimulálni, de a mostani Benficának pusztán ennyi kellett önbizalomdoppingnak, hogy ha legközelebb kimennek a Porto ellen a pályára, akkor ne legyen tele a gatya.

A siker persze relatív fogalom, így nem csak az eredményt kell értékelnünk, hanem a mutatott játékot, és azt, hogy megvalósítottuk a meccs előtti elképzeléseinket. Beszéljenek a számok(jobb egérgombbal nagyra növelhető képek):

A Liga Zon Sagres Match Center szolgáltatásának ezen pontja különböző kritériumok szerint szedi ízekre nekünk a csapatokat, mi pedig barbár módon nem másra vagyunk kíváncsiak, mint hogy ki szerezte a legtöbb labdát.

Hipotézis: ha a szélső védőink szerezték a legtöbb labdát, akkor sikeresen megvalósítottuk a taktikát, és megállítottuk a szélső támadásainkat.

Szerzett labdák(recuperacoes de bola): egyértelműen a mezőny fölé nőtt a tegnap kicsit szürkébb SuperMaxi, és Emerson, 13-13 labdaszerzésükkel simán uralták a széleket, még ha Emerson megoldásaitól néha ketté is állt a fülünk. Hipotézis bizonyítva.

A második statisztikát leginkább az első alátámasztására, illetve annak bizonyítására hoztam, hogy mi tökéletesen megvalósítottuk, amit szerettünk volna:Jól látszik, hogy míg hátul azonos arányban volt dédelgetve a labda, addig a Porto sokkal több szélességi passzal operált (köszönhetően a sokszor meddő labdabirtoklásának), míg mi azt tettük, amit nagyon szeretünk: gyors, precíz felpasszokkal másodpercek alatt fejlődtünk fel ellentámadásokba, amikből meg is lettek a helyzetek, gólok. Passzaink 42%-a előre fele történt!

Persze a jól koncentrált játék, a teljes fegyelmezettség nem lett volna elég, kellettek a gólok is, hiszen a Porto ellen nem lehet kibekkelni a meccset-ahogy ellenünk sem.

Az első gól három zseniális szerepet osztott ki, egy ügyesen labdát szerző Aimart, egy szépen betörő, majd hatalmas ötlettel a tizenhatoson belül is ziccerpasszt adó Nolitot, és egy olyan Cardozot, aki minden higgadtságát összeszedve kaparja be ösztönös csatárként a labdát. Férfimunka volt:

Ugye ha kronológiai sorrendben haladnánk, akkor most jönne egy újabb kapott gól, ám nem ezt tesszük, azokon már túl vagyunk. A hajrára ugyanis taktikusan cserélt Jorge Jesus 2-1-nél, az elfáradó Aimar helyére a használhatatlan, ám még egy védőt lekötő Saviola jött, Nolitot pedig a testi erő szempontjából jobbnak tűnő Bruno César váltotta. Megjegyzem, itt én Gaitánt vitettem volna le, aki később kiegyenlített, megfricskázva az olyan önjelölt edzőket, akik a meccs hevében mindig mindent jobban tudnak...

Érdekes, hogy ekkor átálltunk 4-4-2-be, amiről azt várhattuk, hogy kialakul a rombusz, Javi Garciával hátrébb, Witsellel a támadószektorban, ám Axel Witsel ezek után sem ment el támadni, világossá téve, hogy ma nem ez a feladata. Szürke volt, ám most ezért szerettük: ő volt a férfi a pályán, a Javi Garciával kiegészülő fegyelmező osztag feje, aki gyakran vette el a betörő szélsők kedvét is a ficánkolástól.

A Porto a hajrára vagy elfogyott, vagy elkényelmesedett, mindenesetre undorító szabálytalanságokkal, és színészkedéssel próbálta antifociját kompenzálni, a tavalyi évre ezúttal csak a kék-fehér mezek emlékeztettek. Itt jegyezném meg, hogy miközben kétszer annyit szabálytalankodtunk (20-9), addig a sárgák aránya teljesen jogosan 6-4 volt a Porto javára, ezzel örökre elválasztva a szakma számára a kis szabálytalanságokat, és a Eurosporton futó nagysikerű Timbersportba való favágós jeleneteket.

És ahogy a meccsen, úgy most a posztban is: a semmiből jött Nico Gaitán, és a gól, ami után úgy ugráltam örömömben, mint a tavalyi szezon során talán egy Benfica gól után sem. Ami tavaly hazai pályán nem csorgott be a Porto ellen, az most a Dragaoban kegyetlenül becsapódott a felsőlécről:

Innen már a 82. perctől sok vágyunk nem volt, csak egyetlen pontocska, és az azzal járó felszabadultság: most nem egy ponttal, hanem egy korábbi szerencsétlenkedés felszámolásával lettünk gazdagabbak. Nem mást nyertünk, mint lendületet, ami nagyon sokáig repíthet minket.

Akár az aranyig is...