A csoportkörös szereplés tanulságai: hatékonyabb támadójáték, erősebb középpálya kell

Skócia legyőzésével elérte a legfontosabb célt, azaz megteremtette az esélyt az Európa-bajnokság nyolcaddöntőjének elérésére a magyar válogatott. A balul sikerült Svájc (1–3), és a tisztes helytállás ellenére sima Németország elleni vereség (0–2) után nagy szükség volt rá, hogy pozitív impulzusok érjék Marco Rossi játékosait, még ha túlzás is lenne azt állítani, hogy az egész mérkőzést irányítása alatt tartotta a csapat. A SportsBase elemzőcég Skócia elleni mérkőzéssel kapcsolatos mérkőzés- és játékosriportja rámutat, miben teljesített jól a magyar válogatott, ugyanakkor felfedi azokat a területeket, amelyekben a jövőben feltétlenül javulni kell.

VARGA BARNABÁS KIESÉSE ÉRZÉKENY VESZTESÉG

A Skócia elleni találkozó első fél órájában 72 százalékban birtokolta a labdát az ellenfél, a magyar játékosok a tiszta játékidőt tekintve 3 perc 59 másodpercet töltöttek a saját térfelükön, és mindössze 61 másodpercet az ellenfél térfelén úgy, hogy náluk volt a labda – igaz, Bolla Bendegúz révén még így is sikerült eltalálni a kaput, míg a skótok semmit sem tudtak kezdeni a meddő mezőnyfölényükkel. Az első félidő utolsó tizenöt percében aztán fordult a kocka, a magyar válogatott 57 százalékban birtokolta a labdát, 14 támadást vezetett és 47 százalékban nyerte meg a párharcait. A második játékrészben hasonlóan alakult a forgatókönyv, Szoboszlai Dominikék a 75. perctől, Varga Barnabás szerencsétlen sérülése után vették kézbe a mérkőzés irányítását. A lefújásig hat kontratámadást vezettek, ugyanennyiszer lőttek/fejeltek kapura, és a mérkőzés utolsó támadása végül meghozta az áttörést.

A skót válogatott a várakozásnak megfelelő futballt mutatott. Nem rukkolt ki kifejezetten látványos, ötletes megoldásokkal, támadásaiban kevés volt a fantázia, azonban a párharcokban egyértelmű fölényt alakított ki, különösen a „légteret” uralta. Ha magasan érkezett a labda, a párharcokat 65 százalékban a skót futballisták nyerték – ebben a tekintetben különösen nagy dicséret illeti a magyar védőket, mivel Gulácsi Péter kapuja előtt elvétve alakult ki gólveszélyes szituáció. A védelem stabilitása pedig – különösen, amikor jó labdakihozatallal és pontos passzokkal párosult – lehetőséget adott a gyors ellentámadások vezetésére.

A három csoportmérkőzés összesített statisztikája alapján a magyar válogatottból a legtöbb párharcot támadásban Varga Barnabás vívta (55), akinek a sérülés miatti kiesése érzékeny veszteség az esetleges folytatásban. A Ferencváros csatára nemcsak veszélyt jelentett az ellenfél kapujára, hanem ő volt az, akire Gulácsi Péter rendszeresen  felívelte a labdát, hogy megtartsa vagy megjátssza, és segítsen építeni a támadásokat. A pótlása nehéz feladat elé állítja Marco Rossit, Ádám Martin ugyanis többnyire csereként kapott eddig lehetőséget, a keretben pedig nincsen olyan futballista, aki egy az egyben azt a játékot tudná nyújtani, amit ő. Megoldás lehet például, ha Sallai Roland játszik előrébb, és az ő helyére épít be valakit a szövetségi kapitány, ebben viszont az a veszély, hogy a torna talán legjobb magyar játékosát kellene elmozdítani arról a posztról, ahol kiválóan teljesít.

SCHÄFER ANDRÁS PÁRJA KERESTETIK A KÖZÉPPÁLYÁN

Érdekes megfigyelni, mennyit változott a magyar válogatott támadójátéka a harmadik csoportmérkőzésen a Németország elleni találkozóhoz képest. Amíg a házigazda a pálya közepét szinte teljesen lezárta a csapat előtt, mindössze hat magyar támadás futott végig ott, Skócia ellen középről indult a legtöbb támadás (24), amelyből hét fejeződött be lövéssel/fejessel, miközben a bal (21/0) és a jobb szél (25/3) is kellően aktívnak bizonyult. A skótok túlnyomóan jobbról (29/1) próbálkoztak, Kerkez Milos és Dárdai Márton oldalán próbálták megbontani a magyar védelmet, a pálya közepén (18/0) és a bal oldalán (19/1) valamivel kevesebbszer veszélyeztettek. Szintén a magyar játékosokat dicséri, hogy a skót támadások szinte kivétel nélkül elhaltak, mielőtt nagyobb helyzet alakult volna ki belőlük. A várható gólok mutatója (xG) mindössze három skót játékosnál mutat nullánál nagyobb értéket, Callum McGregor (0.03), Ché Adams (0.04) és a csereként beálló Lewis Morgan (0.09) jelentett némi veszélyt a kapunkra. Magyar oldalon nyolc futballistához rendelt xG-értéket a riport, a győztes gólt szerző Csoboth Kevint (0.42) Szoboszlai Dominik (0.18), Sallai Roland és Dárdai Márton (0.16-0.16) követi a rangsorban.

A skótok visszafogott támadójátékát támasztja alá, hogy mindössze öt helyzetet kialakító kulcspasszt lehetett feljegyezni tőlük a Magyarország elleni mérkőzésen, és ezekből a passzokból is csak kettő ment játékostárshoz. A magyar futballisták sem brilíroztak ezen a téren, a hét kulcspasszból viszont öt átadás pontos volt. Különösen Sallai Roland villogott e tekintetben, kétszer is ziccerbe hozta Csoboth Kevint, az Újpest szélsője pedig ugyan elsőre a kapufát találta el, másodikra már a kapu jobb alsó sarkába gurította a labdát.

A két főként védekező feladatot ellátó és a labdakihozatalt segítő magyar középpályás közül Skócia ellen egyértelműen Schäfer András teljesített jobban. Callum Styles keveset volt játékban, és az előrepasszai sokszor nem mentek társhoz, párharcait pedig 43 százalékban nyerte meg, Schäfer sokkal inkább próbálta szervezni a játékot, hezitálás nélkül vetette bele magát a párharcokba – amelyeket 68 százalékban megnyert –, mindemellett pedig ötből négy szerelési kísérlete sikerült. Marco Rossi a személyében biztos pontot talált a középpályán, a gond inkább az, hogy ki játsszon mellette, mert sem Nagy Ádám, sem Callum Styles nem nyújtott meggyőző teljesítményt a tornán.

BOTKA ENDRE ÍGÉRETESEN TELJESÍTETT A VÉDELEMBEN

A játékosok egyéni értékeléseit tekintve skót oldalon két középhátvéd, Grant Hanley és Jack Hendry, valamint a középpályáról Billy Gilmour futballozott csapata szempontjából a leghasznosabban, míg magyar részről Sallai Roland, Szoboszlai Dominik és Schäfer András teljesítményére adta a legmagasabb pontszámot a mezőnyjátékosok közül a SportsBase. Marco Rossi döntései közül telitalálatnak bizonyult, hogy Botka Endrét nevezte a kezdőcsapatba a védelem jobb oldalára Skócia ellen, a Ferencváros játékosa ugyanis kifejezetten hasznosan futballozott. A pálya egész jobb oldalát bejátszotta, 42 passza közül 40 ment társhoz, ami 95 százalékos pontosságot jelent. Párharcait emellett 64 százalékban megnyerte, támadásban közel olyan hatékonysággal, mint védekezésben, emellett különösen jól megértette magát Schäfer Andrással, Szoboszlai Dominikkal és Willi Orbánnal. Botka Endre jó teljesítménye különösen annak tekintetében örvendetes, hogy Lang Ádám és Fiola Attila sem tűnt biztos pontnak a védelem jobb oldalán, ő pedig bizonyította, hogy lehet rá számítani.

A támadósorban Szoboszlai Dominik rengeteget mozgott, és ugyan – mint utólag kiderült – izomsérülés hátráltatta abban, hogy ütemváltással, gyors csellel ellépjen ellenfeleitől, így is ő fogja össze leginkább a magyar válogatott játékát, és a társak is rendszeresen keresik a labdával. Jól mutatja a csapatban betöltött szerepét, hogy nála van a legtöbbet a labda, ő adta a legtöbb sikeres passzt (126), a legtöbb helyzetet teremtő kulcspasszt (4), és az ellenfél tizenhatosán belülre magasan ő adta a legtöbb pontos passzt (19) a társainak. Rajta kívül támadásban Sallai Roland szerepe kiemelkedően fontos a tornán. A Freiburg támadója nemcsak gólpasszt adott Csoboth Kevinnek a skótok elleni találkozón, a három csoportmeccsen összesen ő próbálkozott a legtöbbet lövéssel (8), cselei 88 százaléka sikeres volt, és Varga Barnabás után ő vállalta el a legtöbb támadópárharcot (37).

További érdekesség, hogy a csoportkör első két teljes fordulóját tekintve a magyar válogatott átlagosan 13 méterről kapta a gólokat a tornán, az ellenfél középről háromszor, a jobb oldalról pedig kétszer talált a kapuba. A kaput eltaláló lövések átlagát tekintve (2.5) a magyar válogatott a 23. helyet foglalta el a 24 csapat közül, csak Skócia állt mögötte, labdabirtoklási ideje pedig mérkőzésenként átlagosan 21:12 perc volt, amely a 20. helyet jelentette. Az átlagos eladott labdák számában a csapat a középmezőnyben (15.) foglal helyet, a labdaszerzéseknél a mezőny vége felé (19.). Mindezek figyelembevételével pedig az esetleges továbbjutást a nyolcaddöntőbe megsüvegelendő teljesítménynek lehet ítélni Marco Rossi együttesétől.

A legkevésbé megénekelt hős: Ádám Martin

Amennyi vicceskedés álcája mögé csomagolt rosszindulatú megjegyzést kapott Ádám Martin az Európa-bajnokság alatt, kijárt neki, hogy jó teljesítménnyel vágjon vissza. A Skócia elleni találkozón Varga Barnabás sérülését követően, a Ferencváros támadójának helyére küldte pályára Marco Rossi a 74. percben, így a hosszabbítást is beleszámítva közel fél órát töltött a pályán. A SportsBase statisztikáit böngészve kitűnik, hogy egy az egyben Varga Barnabás szerepét vette át, Gulácsi Péter ugyanúgy felívelte rá a labdát azzal a céllal, hogy Ádám Martin megtartsa és/vagy megjátssza azt. A párharcokból is hasonlóképp kivette a részét, és ugyan ezek kevesebb mint felét nyerte meg (11/5), köztük volt a mérkőzés egyik legfontosabb momentuma is: bal oldali skót szögletet követően ellentmondást nem tűrően lépett oda és vette el a labdát a magyar tizenhatoson belül lövésre készülő Callum McGregortól, és ez volt a kiindulópontja az ellentámadásnak, amely végén Csoboth Kevin megszerezte a győzelmet érő gólt.

Kovács István a SportsBase vezető elemzője – NS-szakértő

A magyar válogatott a csoportmérkőzések alatt minden gólt kijátszott helyzetből kapott, pontrúgásból egyet sem. A svájci mérkőzésen 1.77 volt a svájciak xG-mutatója, ami csak 1.7 elvárható gólt jelent, ennél több általában szerencse vagy védelmi hibák következménye. Szembetűnő volt, hogy a svájciak az első félidőben kétszer annyit birtokolták a labdát, a védelmünket rendszerint átjátszották, és ugyan Marco Rossi a félidőben felrázta a csapatot és cserélt, a korábbi megszokott stabil védekezés mellett a svájciak 15 kapura lövésig jutottak, és a végén a harmadik góljukat is megszerezték. A németek ellen több helyen változtatott a szövetségi kapitány, itt már az adatok alapján is egyértelműen látszik, hogy a védelmünk stabilabb lett. Mindez közvetlenül a támadásaink hatékonyságát is növelte, így az Európa-bajnokság egyik favoritja ellen láthattuk mindazt, amiért ott a helyünk tornán. Párharcokban is felvettük a versenyt, ami hiányzott a svájciak ellen, és kétszer annyit lőttünk kapura. A skótok ellen már egyértelműen azt az arcát mutatta a csapat, amit a korábbi Európa-bajnokságon is megszoktunk. Zárt, stabil védekezésből kontráztunk, a skótok hiába passzoltak jóval többet, alig jutottak kapura lövésig. A büntetőterületre csak huszonöt alkalommal passzolták be a labdát, mi harmincötször. Végül a várakozásnak megfelelően a skótok gyengébbik, bal oldalán sikerült megszerezni a győztes gólt. Nagy kár a svájciak elleni zűrzavaros kezdésért, hiszen a biztos továbbjutást jelentő mérkőzést vesztette el a csapat, de Marco Rossi még időben változtatott. Egyértelműen látszik, hogy jól taktikázott, jól cserélt és nyúlt bele a csapatba, ezzel pedig a Skócia elleni találkozó 100. percében sikerült megteremteni az esélyt a továbbjutásra.

UEFA EURO 2024, NÉMETORSZÁG
A-CSOPORT 
JÚNIUS 14., PÉNTEK
München: Németország–Skócia 5–1
JÚNIUS 15., SZOMBAT
Köln: Magyarország–Svájc 1–3
JÚNIUS 19., SZERDA
Stuttgart: Németország–MAGYARORSZÁG 2–0
Köln: Skócia–Svájc 1–1
JÚNIUS 23., VASÁRNAP
Stuttgart: Skócia–MAGYARORSZÁG 0–1
Frankfurt am Main: Svájc–Németország 1–1