Beszámoló a svájci bajnokcsapat, és a leendő portugál bajnok összecsapásáról, melyet félrevezetett Kassai sporttárs, és mely némileg torzítva lett a szaggató macedón stream által. Mert nyafogni mindig muszáj…Beszámoló a svájci bajnokcsapat, és a leendő portugál bajnok összecsapásáról, melyet félrevezetett Kassai sporttárs, és mely némileg torzítva lett a szaggató macedón stream által. Mert nyafogni mindig muszáj…
Nem elegáns csapatunk magabiztosságot sugárzó 2-0-s győzelme után bármi panasszal is kezdeni egy beszámolót, most mégis ez fog történni. Hiába adta a Portugál Királyi Egyes csatorna, és a szintén portugál Sport 1 is a mérkőzést, és hiába csatlakozott hozzájuk a svájci illetőségű Kanal5 csatorna, a legkevésbé szaggató sztrímet (akár 3-4 képkocka/másodperc!) Macedóniából sikerült importálni a tegnap esti meccs folyamán. A probléma önmagában is elszomorító, ha azt vizsgáljuk, hogy ez is csak azoknak a trendeknek kedvez miszerint sokkal könnyebb egy nagycsapatnak kikiáltott angol gigászt szupportálni kis hazánkból, mint a náluk gyakran sokkal komolyabb hagyományokkal bíró portugál, francia, vagy a hazai futballőrültek körében meglepően kedvelt holland, belga csapatokat. Tudom, demagógia, de 2011-ben valahol elszomorító a tény.
Az érem másik oldala viszont már jóval érdekesebb: melyik futballbarbár macedón producer érzett vajon késztetést arra, hogy a Basel-Benfica rangadót adja fő műsoridőben nézőinek, szemben az itthon is kedvelt Real-Lyon, vagy a Napoli-Bayern derbivel? Szinte magam előtt látom a képet, ahogy a főtámogatók győzködik emberünket, hogy a macedón férfiak körében erősen felülprezentált Basel és Benfica szurkolókat kössék este a televízió elé, ezzel potenciális vásárlók millióinak nyomva az arcába aktuális ajánlatukat. Abba meg aztán pláne bele sem merek gondolni, hogy ezek a derék macedón Benfica/Basel drukkerek ma micsoda tömött sorokban rohamozhatják a bankokat Mastercard igénylése céljából, és annak sem merek utána nézni, hogy vajon a GDP hány százalékát költik a következő két hétben kedvező lejáratú áruhitel formájában Ford személygépjárművekre. Valamit mégis tudhatnak ezek a macedón médiaguruk…
Komolyabb elkalandozás, és a macedón nép testvérré fogadásának indítványozása helyett inkább mégis a meccsnél maradnék. Tipikusan megállja a helyét a kicsit furán megfogalmazott állítás, miszerint aki látta, nem bánta meg, de aki nem látta, az sem. Talán utoljára a Debrecen TV2 által a torkunkon száraz muffinként ledugott, fulladásos futballhalált okozó BL szereplését fájt annyira nézni, mint néhol a mi célfocinkat, ami párosult a Basel kreatívnak csak a legkomolyabb fogalomzavarban szenvedők által nevezhető játékával. A három pontot meg így is behúztuk, a csoportot vezetjük, ami ránk nézve hízelgő, a Baselra nézve természetes, a másik meccset Bukarestben pedig nyögvenyelősen, két büntetővel megnyerő Manchester számára talán kicsit bosszantó. A románokat inkább most ne minősítsük, az előző meccsünk során már épp eléggé leírtuk őket.
Érdekes azonban, hogy vérségi alapon gyakran érünk el kétes játékvezetői döntéseket, ami díszes anyázós kommentek formájában a világversenyektől európai kupameccsekig gyakran manifesztálódik is, most mégis mi álltunk annak a bizonyosnak a rosszabbik végén. Emerson két sárgával búcsúzott, egy véleményes, ám talán megadható eset után(egyébként Emerson a bajnokságban is a sok lapos játékosok táborát gyarapítja), majd egy ennél sokkal keményebbnek tűnő baseli palánkrakenős akció után a svájci hentes pályán maradt, kiállításba kergetve ezzel Jorge Jesust is. Edzőnket ismerve persze várható volt, hogy egyszer robban a hisztibomba, ám nem gondoltam volna, hogy ezt 2-0-nál teszi, amikor ha csöndbe marad, akkor elég lett volna a sajtótájékoztatón saját virtuális szobrát kicsit políroznia, hiszen ezzel a győzelemmel már ő is 20 megnyert Benficás európai kupameccsel áll, ahogy azt előtte csak a legendás Trapattoni mesternek sikerült abszolválni.
Aki nem olvasta az összefoglalót, és nem nézte meg a meccset sem, az egyfelől most büntetésképp nézzen öt perc tömény Tököli monológot fapofával, másfelől érdemes tudnia, hogy Rodrigo túl van első európai kupameccsén, ráadásul kezdőként. A bizalmat egy gólpasszal hálálta meg a 20. percben, melyet a Bukarestben is hóhér szerepet játszó Bruno César vágott be.
Visszatérve a büntetéshez, meg Tökölihez, mellékbüntetésképp ajánlom a tegnapi utolsó tíz perc megtekintését, amit Kassai egy öt (azaz 5!) perces hosszabbítással fejelt meg, heveny sírógörcsöt kiváltva a labdajátékok szerelmeseiből. Tényleg szörnyű volt…
A posztot végigolvasó sportbarátokat pedig szokásunk szerint egy összefoglalóval jutalmazzuk: