Céllövölde

Gyorsan vezettünk, még gyorsabban elhittük, hogy megnyertük ezt a meccset, de ahelyett, hogy tönkrevertük volna a Baselt, inkább hagytuk, hogy utolérjen minket a Manchester. Realitás.Gyorsan vezettünk, még gyorsabban elhittük, hogy megnyertük ezt a meccset, de ahelyett, hogy tönkrevertük volna a Baselt, inkább hagytuk, hogy utolérjen minket a Manchester. Realitás.

Nagy meglepetésre Óscar Cardozo nélkül kezdtünk, a paraguayi helyén a spanyol utánpótlás válogatottunk, Rodrigo kapta meg az egy szem csatár megtisztelő szerepét. Érdekes, hogy a balbekknek is U20 hero került a kezdőbe, az eddig csak elvétve szereplő Luís Martins pedig nem is nagyon okozott csalódást. Persze támadásban nem is azt a SuperMaxitól megszokott szintet hozta, ami kissé egy oldalassá is tette a támadásainkat. Gaitánnal, Aimarral, Witsellel, és Bruno Césarral persze így sem kellett színesceruza detektorral keresni a szép játékot…

Ehhez képest már a negyedik percben megszereztük a vezetést az Estadio da Luz póktársadalmának nagy bánatára. Minden bizonnyal Rodrigo élete eddigi legszebb dugóját zúzta a bal felsőbe, és így négy nap alatt három gólt lőtt két meccsen. Kár, hogy a számsor úgy folytatódott, hogy ettől függetlenül mégis csak egy pontot szereztünk…

Pedig nem így tűnt: az első félidőben annyi helyzetünk volt, hogy a helyszíni kommentátorok kivétel nélkül pótlapot kértek azok nyilvántartására, Baselben pedig egyes hírek szerint a stroke-os megbetegedések száma egy este alatt közel 20%-al megugrott, reményt adva ezzel a magyar hiteleseknek egy esetleges nagy svájci gazdasági válságra. Nem tudni, hogy Jorge Jesus pályától való távolsága miatt, vagy csak szimplán rossz napunk volt, de valamiért sorba az egyszerű egypálcás találatok helyett két-három pálcás megoldásokat választottunk, ezzel úgy szétlőve a céllövöldét, hogy aztán a hajrában a fejünkre is dőlt az egész kóceráj, és a Basel egyenlített.

Szerencsére az egész népünnepély sikerét nem veszélyeztettük, legközelebb már Jorge Jesus is leülhet a padra, ma meg csak az erkölcsi tanmesét kell elmondania, miszerint nem elég a meccs elején lőni egy gólt, a Bajnokok Ligája már a hősök terepe, ott vagy megszórunk egy nálunk gyengébb csapatot, vagy felszívják magukat, és a semmiből egyenlítenek. Rodrigo öt helyzetből egyet kent be, Messi előtte nap hármat, a Barca már a tizenhat közt, mi majd csak jövő héten…

Persze nem dőlt össze a világ, de szeretjük büszkén hirdetni a csapatunkat, ahhoz meg több kell ennél(még akkor is, ha a Basel nem is olyan rég három gólt lőtt az állítólag félelmetes hangulatú Old Traffordon). Nem elég orgazmusközeli állapotokat teremteni a gyors passzjátékunkkal, és nem kárpótol az sem, ha egymás után két játékosunk is sarokkal bőrözi fel a svájci kollégát, legjobban a 3 pont mutat a táblázatban, a többi csak parasztvakítás…