Jesus is kudarcot vallhat?

Füstbe ment terv, avagy most lehet, hogy tényleg vége a bajnoki reményeinknek. A Portónak elég a hátralévő négy meccséből kettőt megnyernie, mi pedig a Bragával megharcolhatunk a második helyért. Igazságos?Füstbe ment terv, avagy most lehet, hogy tényleg vége a bajnoki reményeinknek. A Portónak elég a hátralévő négy meccséből kettőt megnyernie, mi pedig a Bragával megharcolhatunk a második helyért. Igazságos?

"Amit a játékvezető elvesz, azt majd vissza is adja."

Ezt mindig elmondja minden közhelyvadász, és valahol egyet is kénytelen vagyok érteni velük. Most viszont betelt a pohár, még akkor is, ha tegnap sem a játékvezetőn ment el a meccs, és a bajnoki cím. Sajnos fel kell ismerni, hogy a portugál játékvezetői kar is teljesen alkalmatlan a nehéz feladatok ellátására.

Nehéz azonban rosszindulatot sejteni ezek a döntések mögött. Csak az első fél órából: mi nem kaptunk meg rögtön az első percben egy büntetőt(aminél Anderson Polga megkapta volna a sárgáját, és később már a második lett volna neki), aztán a Sporting kevésbé egyértelmű szituációban megkapta, majd egy sokkal egyértelműbb esetben nem kapták meg egy gyanús Garay-Wolfswinkel ütközésnél, hogy aztán a Witsel ellen elkövetett szabálytalanságért elmaradt sárga lapot megtorló Javi Garciát se állítsa ki Artur Soares Dias. Főképp a Sportingot sújtották talán a tévedések, persze egy perc után vezetni Cardozo büntetőjével nekünk is elég jó buli lett volna. Hozzáteszem, nem láttam a magyar közvetítést, ahol a pártatlan Kandó Tamással jó százalékban egyet szoktam érteni, így esetleg a DigiSport nézői lehet, hogy kicsit árnyaltabban látják a képet, mint én, aki kénytelen voltam az argentin GolTV streamjét csörgedeztetni.

Ez után a játékvezetőt már csak a védelmünk tudta alulmúlni, hiszen míg ASD sporttárs csak szimplán random fújdogálta le az ütközéseket, addig Garay és Luisao a tájékozatlan szurkolóknak is értésére adta, hogy egyáltalán nem épültek még fel sérülésükből. Maradjunk abban, hogy ennél bármilyen felállásban csak jobb jöhetett volna, és ne kezdjük el számolgatni, hogy hány NB1-es csapat védelmébe fért volna így be ez a belső védősor(megsúgom: legfeljebb három).

A tegnapi teljesítmény a pofájába vágta Jorge Jesusnak, hogy amennyiben megtarthatja a Benfica kispadját, akkor jövőre rotálnia kell a keretet, mert olyan nincs, hogy egy Carlos Martins-Ruben Amorim duó kölcsönben van, Matics a padon, mert szükséges addig hajtani Javi Garciát és Witselt, amíg valamelyikük nem szed össze egy komolyabb sérülést. Ilyen tempóban sorban jól játszani meccseket kezdőként talán csak Ramires tudott az elmúlt évek Benficáiból, de az ő munkabírását talán jobb, ha nem várjuk el egy földi halandótól.

Elérte a csapat a mostani keretek között a végső állapotot: nem rövid a kispad, nem gyengék a játékosok, és mégis képes volt Jorge Jesus kizsigerelni őket a szerda-szombat ritmusban. Egyetértően bólogattunk ezek a meccsek előtt, hogy tud majd valami nagyot húzni a Mester, de ezek után arra kell gondolnunk, hogy könnyen lehet, hogy felőrölte Jorge Jesust a Benfica kispadja, és már csak fásultan ragaszkodik a portugál bajnoki címhez, amit megszerezni egyszer ugyan meg tudott, de megtartani már nem. Megeshet, hogy egy éra vérveres izzadtsággal teli végjátéka lesz ez a mostani négy meccs, és nem pusztán a bajnokság befejezése.

Ezt a balhét most lehet, hogy Jorge Jesus viszi el...

A Benfica nem torpanhat úgy meg egy 17. percben kapott góltól, hogy aztán csak Arturon és a szerencsén múljon, hogy ne üsse ki a városi rivális. Nem számoltam össze, de kis túlzással túlzás nélkül azt mondhatjuk, hogy az első negyed órában több helyzetünk volt, mint aztán az egész meccsen. Egálban játszottuk a játékunkat, idő kérdése volt az első négy gól, de aztán egy jogtalan váratlan büntetőtől megszakadt a lendület, ami a Braga meccs hajrája óta a csapatban van. Magyarázható ez a fáradtsággal, vagy az Alvaladéban látott fantörpikus hangulattal, mentség azonban a városi derbin nincs rá.

Nehéz elkeseredettség, vagy indulatok nélkül értékelni ilyenkor, hiszen megint előfordult, ami már annyiszor: nem feltétlenül az ellenfél vert meg minket, nem is a játékvezető, hanem mi saját magunkat a mentális székrekedésünkkel. Mi blokkoltunk le, és mi csináltunk magunkból úgy bohócot, hogy amennyiben Sporting drukker lennék, akkor biztosan megkérdezném a benfiquista barátaimat, hogy mire fel mondták azt a csapatukról, hogy Európa élvonalába valóak? Mire gondoltak, amikor a november-decemberig tartó nyerő szériájukban azt hitték, hogy rutinból lerobogják a portugál mezőnyt?

Nem tudom mit gondoltunk. Nem akarom azt hinni, hogy csak egy ábránd volt az egész, meg aztán ennek a posztnak a témája is csak a tegnapi meccs, így korai még a teljes összezuhanást elemezgetni amíg nem látjuk meg, hogy hányadik helyen zárva várjuk a jövő szezont. Több, mint csoda kell a bajnoki címhez, de egy 22 győzelem, 5 döntetlen, 3 vereséges mérleggel már nem is lenne olyan szégyenteljes a Porto mögött végezni.

Addig azonban érdemes átértékelni magunkban, hogy mire képesek a csatáraink, hiszen Cardozo egyértelműen nem illeszkedik a Rodrigo-Yannick Djaló-Nélson Oliveira féle dinamikus vonulatba, ugyanakkor hármójuk összesen nem dolgozik olyan hatásfokkal, mint Óscar, ha formában van. Tegnap nem volt, pedig neki SuperMaxival, vagy Garay-jal ellentétben a nyári szünetét nem kellett a Copa Américára pazarolnia.

Persze legalább annyira értelmetlen a fáradt játékosokat hibáztatni, mint a játékvezetőt. Láttuk idén sokszor, hogy ez egy jó mentalitású csapat, amelyik nem csak focizni tud, de átérzi azt is, hogy milyen súlya van Eusébio után felhúzni a Benfica mezt. Ezek a srácok addig hajtanak, amíg a lábuk nem hagyja cserben őket. Szezon végére ez történt, így könnyen lehet, hogy ismét komoly trófea nélkül maradunk, és be kell érnünk egy Ligakupa-serleggel. Nem valami szép termés ahhoz képest, hogy szerintem sokkal több van a csapatban...

Tegnap persze ez a sokkal több nem látszott, és talán ebben van az utolsó kulcs ehhez az ezer lakattal lezárt titokhoz. Kiabálhatunk kígyót-békát Aimarra, nagyon hiányzott ő most. Nem volt egy tapasztalt vezér a támadójátékban aki megnyugtatta volna a csapatot, hanem hagytuk szépen, hogy a széleken hatástalanítsák a zöldek, és ívelgettük be a labdákat önszántunkból. Mindig az hiányzik, aki nincs a pályán, de lehet, hogy Pablito egy ekkora rangadón tényleg sokat tudott volna dobni a támadójátékon, hiszen azt kénytelen mindenki elismerni, hogy képességeit tekintve ő egy zseni a labdával.

Summa summarum, lenyugodva, hideg fejjel mérlegelni kell a teljes szezont, és érdemes aztán véleményt alkotni. A jó hír, hogy a témában mindenképp jelentkezni fogunk poszttal, a rossz viszont, hogy amennyiben Jorge Jesusról azt találjuk, hogy alkalmatlan, akkor sincs nagyon ötletünk, hogy ki legyen alkalmas...