Mi lett volna, ha végig jól játszunk?

A Real Madridot legyőzni elismerésre méltó dolog, akkor is, ha csak felkészülési meccs és akkor is, ha a tegnapi kezdőjükből talán két játékos férne be a miénkbe. Eközben Enzo Perez jelezte, ha rajta múlik idén nem vágyik Argentínába, Carlos MartinS végleg eltiporta Aimart, Jesus pedig eldöntötte, Melgarejo bejárja a Coentrao-utat. 5-2!

Horti Gábor jó arc, de tényleg. Nem egyszer fordult már elő, hogy belebotlottam egy brazil vagy német másodosztályú meccsbe, mégsem bírtam elkapcsolni, mert olyan dumát hintett az aktuális Adrianoról vagy éppen egy csúnya német spílerről, amivel kizárta, hogy csatornát váltsak. A tegnapi össze-vissza süketelése viszont teljesen kikészített, arra képtelen volt, hogy legalább kicsit utánanézzen a játékosoknak vagy annak, hogy éppen kinek a nevét hogyan kéne kiejteni. MartinS például nem MartenS, van belga zsugásunk, de ő Axel Witsel. Miután a Nemzeti Sportnál ismét kitettek magukért, ezért az S betű az egész posztban így fog szerepelni, hátha sikerül megjegyezni. Jókat viccelődött Gaitanon is, aki egyébként nem uruguayi, hanem argentin.

Azért szerettem az elmúlt években ezeket az egymeccses tornákat, mert egyrészt Eusebio nevét kár lenne túlmagyarázni a labdarúgás szerelmeseinek, másrészt emiatt mindig sikerült meghívni egy nagy csapatot és közel éles színvonalon játszani egyet egy, maximum két héttel a bajnoki rajt előtt. Már tavaly is volt egy kis hiányérzetem, az Arsenal eljött Lisszabonba rugdosódni Pimponggal Frimponggal az élen, akiről köztudott, hogy gyorsított tanfolyamon végezte a Balotelli-képzőt, igaz, közepes értékeléssel.

Az idei mérkőzésre megszereztük a Real Madridot, amelynek hátránya csupán annyi volt, hogy az amerikai túrájuk miatt nem lehetett kitűzni a meccset mondjuk augusztus 11-re, hanem már július végén ki kellett tömnünk őket. Arról nem beszélve, hogy a valamire való madridi játékosok elég nagy része még St. Tropez-tól Mauritiusig nyaraltatja a családját vagy éppen az aktuális nőjét, önmagával kiegészülve.

Hiába indultam ki ebből, mégsem tudtam eldönteni a madridi kezdőben helyet kapó 6-7 ember láttán, hogy ez egy mexikói kertész-casting, vagy a la-paz-i Burger King dolgozóinak listája. Utólag azt mondanám, inkább kertészek...

A mi oldalunkon nem volt semmi váratlan, Aimar továbbra sincs sem a pályán, sem a padon. Semmi hír róla, hogy miért, nem sérült, nem beteg, pár hónapja még óriási siker volt, hogy sikerült maradásra bírni. Nagyon sajnálnám, ha úgy érne véget lisszaboni pályafutása, hogy ennek ellenére egyszer csak bejelentik a hazatérését. Persze ez Carlos MartinSt nem igazán hatja meg, minden bizonnyal övé lesz a kis bohóc helye a csapatban és mondja valaki azt, hogy rosszul járunk vele! Tegnap már a negyedik percben egy jól láthatóan begyakorolt figura végén Javi Garcia fejére tekert egy szabadrúgást, aki tizenegy méterről (!) bólintott védhetetlenül Adan kapujába. Utoljára még Mario Jardeltől láttam ilyen fejeseket.

Azért a kertészeken kívül volt fehér mezben egy Higuain-Di Maria-Callejon trió, akik szerencsés körülmények között összehoztak két gólt két perc alatt. Callejon eltört labdája majd egy jó méteres lesről indulása úgy érzem kimeríti a szerencsés jelzőt. 20 perc, három gól, kissé beszari Benfica, konstatáltam, hogy itt még talán baj is lehet. Jött azonban egy újabb MartinS-tekerés jobbról, ezúttal Witsel fejére, aki drótos sérójának is köszönhetően a jobb sarokba fejelt, Adan újra hitetlenkedett egy sort, 21. perc, 2-2. Innentől kezdve, a félidő második felére kezdett összeállni a játékunk, amit a félidei cserék sem tompítottak.

Enzo és John jól szállt be, előbbi óriási gólt tekert a bal felsőbe a cimbalomszögnél is cimbalmosabb szögből. Tudjuk be ezt egy lecsúszott beadásnak, de a szépségéből ez mit sem von le.

Én mégis elsősorban a negyedik gólt emelném ki, ami egy végigjátszott akció végén erős madridi szédülés közepette vágódott a léc alá, és ami egyértelműen a meccs emberévé teszi Carlos MartinSt. Azt a MartinSt, aki egy év száműzetés után kulcsemberré válhat idén ebben a szisztémában. Mert ha az előre és hátra játékot is figyelembe vesszük, sokkal komplettebb játékos Pablitonál. Nincs benne annyi váratlan, nem egy zseni, de Witsellel és Javival kiegészülve piszok erős lehet ez a hármas, tud védekezni, emiatt Axellel cserélhet is, ha egy adott támadás vagy meccsszituáció úgy kívánja. Persze ne túl gyakran, annyira azért nem az erőssége, de összességében sajnos ebben is Aimar elé kell helyeznem. És további faktor az erőnlét és a sérülékenység. Imádom Pablot, a pályafutása nem tükrözi, hogy mekkora játékos, de jelenleg, ha az eszemre hallgatok, az optimális választás a portugál.

A mérkőzésből messzemenő következtetéseket nem szabad levonni, nagyon sok hiányzója volt a Realnak, két hete edzenek, ez volt a második mérkőzésük. Ezzel szemben mi a negyedik hetet zárjuk, túl hat mérkőzésen.
A legfrissebb hír Melgarejoval kapcsolatos, úgy tűnik, leállunk a balhátvéd-kereséssel. Jorge Jesust faggatták az újságírók, ő pedig nemes egyszerűséggel közölte, hogy "nézzék meg Coentraot, 30 milliót kaptunk érte." És ugyan elismerte, hogy sokat kell még fejlődnie a védekezésben, de ő bizony kihozza belőle a következő 30 milliót, klasszist az elkövetkezendőkben. Várjuk Jorge, várjuk...
Addig is, szerdán zebragyalulás jön, senki se felejtse el!

Aki lemaradt volna a Sportklub minőségi közvetítéséről, vagy csak Enzo tekeréséről, most pótolhat: