Előre a bronzért!

Rendhagyó poszttal jelentkezünk. Egyetlen valamirevaló és sikeres portugál blogként úgy érezzük, kötelesek vagyunk egy kicsit mással is foglalkozni, bemutatni azokat a csapatokat, melyek véleményünk szerint számottevő szerepet tölthetnek be a most hétvégén kezdődő szezonban. Ennek következtében most nem a Benficáról lesz szó, hanem megpróbálom kivesézni a Sportingot és a Bragát, akik bizony idén mernek már nagyot álmodni.Rendhagyó poszttal jelentkezünk. Egyetlen valamirevaló és sikeres portugál blogként úgy érezzük, kötelesek vagyunk egy kicsit mással is foglalkozni, bemutatni azokat a csapatokat, melyek véleményünk szerint számottevő szerepet tölthetnek be a most hétvégén kezdődő szezonban. Ennek következtében most nem a Benficáról lesz szó, hanem megpróbálom kivesézni a Sportingot és a Bragát, akik bizony idén mernek már nagyot álmodni.

Ha a 2000-es évekig visszanézzük a bajnoki címek alakulását, megállapíthatjuk, hogy igencsak a Portóról szólt ez az időszak. Mi, benfiquisták is szentségeltünk szinte megállás nélkül, de azért csak összekapartunk két bajnoki címet valahogy. Viszont a Sportingnak csak egy, a Bragának még ennyi sem jutott, igaz, utóbbi gárdával csak 4-5 éve kell komolyan számolni és az ő anyagi lehetőségeikhez mérten nagy szó, hogy évről évre folyamatosan egyben tartják a keretet és lassan már állandó résztvevői lesznek az európai kupaküzdelmeknek.

A "futballgyilkos" Paciencia mindkét kispadot megjárta, változó sikerrel

Emlékszem tavaly, mikor még nem értettem miért vettük meg Witselt, minek hoztunk bal szellőt a barca B-ből és fogalmam sem volt, hogy Bruno Cesar tud-e két egyeneset rúgni a labdába, akkor bizony komolyan aggódtam a Sporting miatt. Mert jött ide Jeffrén, Diego Capel, Elias, Insua és a holland gólzsák van Wolfswinkel is. A kispadra megszerezték a Bragát gusztustalan célfutballal Európa-Liga döntőbe vezető Domingos Pacienciát, azt érezték, minden adott lesz egy kirobbanó idényhez. Lehet, hogy így volt, csak éppen kurvára besült. Féltávra közel 20 pontos hátrányt szedtek össze, a bragai sikerkovácsot úgy rúgták ki, hogy a lába nem érte a földet. Őt a klub korábbi támadója, Sá Pinto váltotta és nagyjából kikozmetikázta az évet, Európa-Liga elődöntőt játszottak és a kis híján megelőzték az idény végére teljesen kipukkadó Limáékat.

Lisszabon zöld-fehér fele idén nyáron is mindent megtett, hogy újra esélye legyen a bajnoki címért harcolni a több éves gyökérkedés vesszőfutás után. Sá Pinto stabil csapatot hozott össze aminek jutalma egy szerződéshosszabbítás lett és ebben az átigazolási 'dőszakban kedvére nézelődhetett. Megszerezte a PSV-től az állítólag eléggé penge marokkói szélsőt, Labyadot, amit némileg alátámaszt a kivásárlási ára, mely 50 M-ra rúg. A svájci válogatott Gelson Fernandes a Saint-Etienne-t hagyta el és a sokáig Benficához vágyó argentin balbekk, Marcos Rojo is a rossz oldalon kötött ki végül.
Ennyit az értelmi oldalról. Megszerezték még a Bayern kispadját lyukasra ücsörgő Pranjicot és azt a Boulahrouzt, aki egy akkora címeres köcsög, hogy születésnapja alkalmából bezárnám egy gumiszobába de Jonggal és van Bommellel karöltve, kíváncsian várva, hogy mire megy egymással a három kreatív. Kizártnak tartom, hogy sok időt töltsön a pályán egy technikás védelemben, teljesen érthetetlen ez az egész számomra. Legyen persze az ő bajuk...
Viszont bagóért eladták a válogatott Joao Pereirát a Valenciának és a chilei Matias Fernandezt a Fiorentinának. Utóbbinak nagyon kedvelem a játékát, a mi rendszerünkbe is passzolt volna akár, nem bántam volna. Ennyiért meg főleg.

A Bragáról nehéz lenne rosszat mondani, meghajlást érdemel amit évről-évre mutatnak. A jelenleg minket trenírozó Jorge Jesusszal kezdődött minden, de miután láttunk fantáziát a mesterben, nem volt kérdés, ki tud versenyképesebb ajánlattal előrukkolni a kegyeiért. Őt követte a már említett Paciencia, aki ha előre látta volna a sorsát, gyanítom inkább maradt volna még 1-2 évet. A távozása nem ijesztette meg a vezetőket, Leonardo Jardim érkezett a padra és hatalmas sikert ért el, bronzérem, többek között egy 12 meccses győzelmi szériának következtében, ami óriási klubrekord. Nyilatkozta bőszen szezon közben, hogy ő bizony nem hagyja cserben a csapatot, csak ekkor még nem tudta, hogy az Olympiakosz padján nagyjából háromszor annyit lehet keresni. Illetve lehet, hogy tudta, csak azt nem, hogy őt kívánják odaültetni a görögök. Nem nehéz kitalálni, nem sokat gondolkozott, élt a lehetőséggel.
Most José Peseirón a sor, de az előrelépéshez már egy második helyet kéne virítani, vagy pedig egy Domingos féle kupamenetelést. A kulcsemberek közül csak Mossoró hagyta el a csapatot és a portugál válogatott Ruben Micael is itt lelt reményei szerint új otthonra, miután Spanyolországban nem igazán ment neki a játék.

Mossoró követte mesterét

A cím nem elírás, nem véletlen. Sem a Porto, sem a Benfica nem veszítette el egyetlen fontos játékosát sem eddig. Két hét alatt még sok minden történhet, de ha nem hagyja el Portugáliát Hulk, Moutinho, James Rodriguez, Cardozo, Javi Garcia vagy nagyon nem utolsósorban Witsel, akkor a bajnoki címet ismét a Porto-Benfica kettős fogja eldönteni. A Sporting erős lehet, de úgy érzem, nincs komoly sansza beleszólni ebbe a "meccsbe". A Braga pedig szimpatikus, de ebben az idényben már sok lesz nekik a többfrontos sokmeccses pörgés, meglepődnék, ha meg tudnák ismételni az egy évvel ezelőtti teljesítményt.

Nemsokára folytatás következik famate5 tollából, ő a valódi esélyeseket boncolgatja majd.