Nem csak szerencse

A szerencse bizony forgandó, hol velünk van, hol ellenünk. Nem kell sokat megélt filozófusnak lenni ahhoz, hogy ilyen mondatot ki tudjunk préselni magunkból, ráadásul láttuk amit láttunk. A szerencse velünk volt, de nem csak most, hiszen a maga módján végig kísért minket mindkét meccsen, viszont azt is tudjuk, hogy csak és kizárólag szerencsével nem lehet oda-vissza verni egy Leverkusent. A szerencse bizony forgandó, hol velünk van, hol ellenünk. Nem kell sokat megélt filozófusnak lenni ahhoz, hogy ilyen mondatot ki tudjunk préselni magunkból, ráadásul láttuk amit láttunk. A szerencse velünk volt, de nem csak most, hiszen a maga módján végig kísért minket mindkét meccsen, viszont azt is tudjuk, hogy csak és kizárólag szerencsével nem lehet oda-vissza verni egy Leverkusent.

Jesus meccs előtti nyilatkozatát nem nagyon tudtam mire vélni, de az biztos, hogy elbizonytalanított vele engem is. Ez az állapot egészen addig tartott, amíg meg nem pillantottam a kezdőfelállást, merthogy innentől kezdve világossá vált számomra, hogy a mestör csak egy lehetséges bukta ízét próbálja megfinomítani elfogadhatóvá tenni. Amolyan mosom kezeimet duma. Igen, mert hiába vagyunk elfogult benfiquisták, azt azért mi is tudtuk, hogy ez a párharc még nincs lefutva. A Leverkusen idén egy erős, jól összerakott csapat, és simán benne volt a pakliban az is, hogy kiejtenek minket. Aki végignézte a meccset és látott a szemétől, az egyúttal azt is láthatta, hogy ezen a meccsen bármilyen eredmény előfordulhatott volna. A kulcs itt most az volt, hogy nekünk úgy-ahogy bejöttek a dolgok, a Leverkusen stadion felé robogó csapatbusza előtt pedig valószínűleg átszaladhatott egy fekete macskákból álló brigád, mert annyira nem volt velük ez a Fortuna, vagy ki.

Végül nem talált be nekünk a leendő német gólkirály

A gyógyszergyáriak (öcsém, mennyire gagyi ez a becenév) rögtön az elején tudatták a nagyérdeművel, hogy ők még bizony nem adták fel. Sorra vezették a támadásaikat, ami valahol a mi hibánk is, hiszen látványosan védekezésre rendezkedtünk be, ami egyébként nem kenyerünk. Kiessling jelezte is egy kapufával, hogy nem lesz ez így jó, de ekkor még nem sikerült felocsúdni, csak mikor már Schürrle lökete is a jobb alsó lécről pattant vissza, Artur bravúrjait pedig még meg sem említettük.

Valahogy ekkor csattanhatott a kollektív homlokon a csapat kollektív tenyere, mindenki realizálta a problematikát, majd pedig le lett vonva a következtetés is, ami nemes egyszerűséggel az volt, hogy nekünk is támadni kő'. Persze lassan indult be a gépezet, de innentől már látni lehetett, hogy mi is elküldtük a hadüzenetet és nem a bunkerekben tervezzük kivárni az attak végét.

A második félidő elején még Kiessling bevert egy gólt, amit a bíró aztán érvénytelenített lesre hivatkozva - igaza volt -, de aztán már miénk volt a terep. Gaitán és az időközben beálló Salvio is helyzetbe került, de gyorsan megállapíthattuk, hogy az ő fényképeik sosem fognak az aranyfejű játékosok képzeletbeli tablóján pöffeszkedni, ráadásul a meccs végén Salvio még egyszer megerősített bennünket ebben a hitben.

A hitben egyébként ő szokott minket erősíteni

Na és ekkor jött mindenki kedvenc Johnny fiúja, akiről azt azért meg kell jegyezni, hogy az első 45 perc alatt nem sok mindent csinált, de amikor összebogozta a két német védő lábát, majd pedig gyönyörűségesen belerajzolta a labdát a kapuba, egyből beleírtam az agyamban lakozó jegyzetfüzetembe, hogy menofdemeccs. Pedig ekkor még nem volt nyilvánvaló, hogy tényleg ő lesz a meccs legjobbja, de ezután Ola Johnny megtáltosodott. A támadásainkat rendre ő hozta fel, aztán ki tudja, ha a végén legalább néhányszor rálövi ahelyett, hogy lepasszolja, akár még mesterhármast is szerezhetett volna, hogy valami igazán nagyot mondjak.

Erre ismét erőt vettek magukon a germánok és nemsokára Schürrle kapáslövése góllal ért véget, de csak azért, hogy két perccel később Matic győztes gólnak örülhessen. Na, az ő fényképe már lehet, hogy ott lesz azon a tablón.

Azt hiszem, hogy Sascha Lewandowski és legényei ezen a ponton adták fel a küzdelmet. Vagyis talán az erős, hogy feladták, de a támadásaikban innentől már egy köbmilliméternyi élet sem volt, ráadásul teljesen szétszóródtak a végére, aminek az lett az eredménye, hogy kontráink révén egy csomó finom helyzetet kihagytunk. Pedig ekkor már Jardel is a pályán volt, aki nem arról híres, hogy a támadás zászlóját hordozza kezében. Na, de ne legyünk telhetetlenek, örüljünk annak, ami megadatott, no meg persze a szerencsének, amit ugye onnan lehet megismerni, hogy forgandó, és a Leverkusennek nincs.

Soron következő ellenfelünk az európai porondon a fhanszia Bordeaux lesz, aki két harmatgyenge meccs után ejtette ki a Dinamo Kijevet. A nagyképű énem nagy zakót jósol nekik, a realista énem pedig óriási Benfica győzelmet, de ezzel még ráérünk.

Inkább élvezkedjünk a bejegyzésben tárgyalt meccs összefoglaló videóján.