Sajnálhatod őket, de nem kegyelmezhetsz

Az év meccsei általában a Benfica-Portók szoktak lenni, mint ahogy jó három hét múlva is a Porto ellen játsszuk a bajnokság szempontjából minden bizonnyal döntő meccsünket. Ma azonban a derbik derbije, azaz a Fővárosi Derbi hoz lázba 10 millió portugált, és pár millió a világ más pontjairól skubizó futballszerető embert.Az év meccsei általában a Benfica-Portók szoktak lenni, mint ahogy jó három hét múlva is a Porto ellen játsszuk a bajnokság szempontjából minden bizonnyal döntő meccsünket. Ma azonban a derbik derbije, azaz a Fővárosi Derbi hoz lázba 10 millió portugált, és pár millió a világ más pontjairól skubizó futballszerető embert.

A Fővárosi Derbi egy olyan jelenség, amit mindig nagyon félve várunk, mert a Sportingnak mostanában nem nagyon van ezeken az alkalmakon veszteni valója. Általában félelemmel vegyes izgalom itatja át a meccs előtti pár napot, majd 90 perc alatt vagy nagyon magasra jutunk, és másnap reggel még a buszon mellém ülő Fradi sálas ismeretlennek is az arcába üvölteném, hogy buzi ződek, hol a csapatotok, vagy éppen olyan mélyre, hogy a legintenzívebb REM fázisaimban Jorge Jesussal ordibálok angolul, aki valamiért spanyolul hajtogathatja, hogy no comprejendo.

Decemberben például rég nem látott magabiztossággal az Alvaladéban mostuk le (3-1) a Sportingot, és magasra jutottunk akkor is, amikor a legutóbbi négy hazai bajnokinkat megnyertük ellenük. Mindent összevetve amúgy hét meccse nem tudtak nyerni a Luzban. Számomra örökre emlékezetes marad a tavalyi bajnokság derbije, amikor egy nagyon feszült meccsen Javi García fejesével voltunk jobbak.

A Sporting jelenleg 2 pontra van az Európa-liga helytől, mi pedig egyenlő meccsszám mellett négy ponttal vezettünk a Porto előtt. A két csapat különböző céljai ugyan nem méltóak a hagyományokhoz, de a felfokozott várakozás, a telt ház, és a csapatok utóbbi hetekben mutatott formái annál inkább előhozzák azokat az érzéseket, amikor egy dobogós helyért, vagy éppen a bajnoki címért küzd mindkét csapat (ilyen legutóbb a 2006-7-es szezonban volt, amikor a Porto 69 ponttal lett bajnok, a Sporting 68-al második, míg mi 67-el harmadikak). Meg hát mégiscsak Lisszabonért folyik ilyenkor a csata...

A Sporting 5 meccse veretlen a bajnokságban, ami az idei szezonon belül legalább akkora bravúr tőlük, mint máskor egy jó nemzetközi szereplés. Az Estoril elleni vereség után nem hiszem, hogy bárki bízott abban, hogy ők El helyért fognak még menni (hogy aztán a Vidi megint kitömje őket, haha), ennek ellenére először ikszeltek a Portóval otthon (amit ezúton is nagyon köszönünk), majd még egy döntetlen után hármat nyertek zsinórban, többek között a Bragát is mattolva idegenben Ricky van Wolfswinkel (a továbbiakban RvW) mesterhármasával. Az utóbbi két fordulóban mindkétszer 3-2-re nyertek, ráadásul a Braga ellen a 92. percben szerezték meg a győztes gólt, míg a Moreirense ellen a 93-ban tették ugyanezt. Aranyos volt látni, ahogy utóbbit úgy ünnepelték, mint egy bajnoki címet érő találatot. Bár, mivel legutóbb bajnoki címre 2002-ben volt példa, én még nem láttam ilyet a Sportingtól, tehát nem tudhatom, hogy olyankor mit szoktak csinálni, de valószínűleg Zöldfoki-szigeteki akadémistákat lövöldözhetnek a Holdra, amiket visszapottyanásukkor Cristiano Ronaldo vesz le okszival a publikum teljes megdöbbenésére, mert nagyon más nem múlhatja felül ezt a kicsi a rakást.

Úgy látszik, hogy a Sporting túl van a mélyponton, a szurkolók a csapat mellett állnak (még így is többen járnak náluk meccsre, mint Bragában, és majdnem annyian, mint Portóban, bár ott még vissza van ugye egy Clásico), amit jól mutat a történelmi szégyen ellenére is 26 ezres átlag nézőszám, nemrég ráadásul új elnöke lett a klubnak, mint ahogy január óta az edzői székben is Jesualdo Ferreira ül a botrányosan eredménytelen Freddy Vercauteren helyén. A keretük sem olyan tűzrevaló, mint ahogy azt a portugál bajnokság hetedik helyezettjétől várnánk, így bevallom őszintén, hogy én egy kicsit félek tőlük. A szurkolói identitásomhoz szorosan hozzátartozik, hogy a Porto a gyűlölt ellenség, a Sporting viszont az elmúlt tíz évben adott nekünk egy Simaót, a világ labdarúgásának meg egy Figót és egy Cristiano Ronaldót, miközben nyerni csak két portugál kupát sikerült szerencsétleneknek. Egyszerűen sajnálom őket, hogy azt kell nézniük, ahogy Quaresma nem náluk cseszi el a tehetségét, hanem a Portóhoz igazol a Barcából vissza, vagy amikor végre találnak egy majdnem tökéletes középpályást Moutinho személyében, akkor az is elmegy a kékekhez. És akkor arról ne is beszéljünk, milyen lehet az, amikor a szegény ember szerecsen Nuno Gomese aka Liédson is benyomja a süket dumát, hogy hazamegy Brazíliába, majd mégis visszatér, csak éppen a Portóhoz. Gondolom nem spoilerezek, ha elárulom, hogy Carlos Martins és Yannick Djaló neve sem ismeretlen a főváros mindkét oldalán...

Tehát miközben a Porto az utált ellenség, addig a Sporting pláne az elmúlt tíz évben inkább a sajnált ellenfél. Sokat tesznek a portugál fociért, amiért jár a pacsi, de ellenük a történelmi, és városi rivalizálás miatt jóval fájóbb botlani, mint mondjuk a Braga ellen. Most, amikor alapból négy pont az előnyünk a Porto előtt, és nagyon kemény meccsek várnak ránk (lesz még a Maritimo és a Porto is idegenben, plusz legalább két meccs El és egy Portugál Kupa döntő...), szinte meccslabda, hogy egy városi derbin tarthatjuk a különbséget. Nem beszélve arról, hogy ilyen feszített tempóban is gyakorlatilag másfél hetet készülhettünk erre a meccsre, így a presztízs mellett "erőforrások" szempontjából is hatalmas öngól lenne, ha nem nyernénk meg a derbit.

A parádés formánk ehhez megvan: mindent összevetve (bajnokság, BL, El, kupa, ligakupa) 37 meccse nem szenvedtünk vereséget, a bajnokságban ez a szám 29. Az utóbbi hét meccsünket megnyertük a bajnokságban, ezeken 22-1-es összesítést hoztunk. A Benficán kívül csak a Győr, és a Porto veretlen még a 2012-13-as szezon európai első osztályú bajnokságaiban, ami egyfelől nagyon szép dolog, másfelől felveti a kérdést, hogy ha ilyen híg fos már most is a tabella alja, akkor minek kell jövőre 18-asra bővíteni az egészet... költői kérdés, nem kérünk választ

Egyébként ha kockázat-elemezni kellene, akkor a védelmünket tudnám megjelölni, mint legijesztőbb tényezőt. Rengeteg időnk volt pihenni, így semmi sérülés, vagy fáradtság nem szólhat Luisao szerepeltetése ellen, pedig a Kapitány sajnos egyre inkább csak a személyisége miatt sérthetetlen, játékban Jardel biztosabb pontnak tűnik nála, de én még Mirandának is adnék az igazi posztján egy esélyt. Amennyiben ez nem lenne elég, mind a Maxi-Capel, mind az esetleges Melgarejo-Labyad/Carillo/Bruma párharcoknál kicsit görcsbe rándulna a gyomrom, és egyedül csak az nyugtatna meg, hogy a mi szélsőink kapcsán is hasonló emésztési folyamatok játszódnak le a másik oldalon. Na meg az, hogy aki a Matics-Enzo páros mellett képes hatékonyan szervezni a játékot, azt nem Rinaudónak, Adriannak, vagy André Martinsnak hívják.

Ráadásul amíg nekünk két félelmetes, meg egy istenáldottatehetség csatárunk van, addig a Sporting egy árva Ricky van Wolfswinkellel büszkélkedhet. Ő eddig 12 gólig jutott, és az idei öt nagy meccsen (vs. Benfica, Porto, Braga) öt gólt szerzett, ami máris szerződést ért neki a Norwich Citybe. Mondanám, hogy szép karrier, de ez a fordulat nekem inkább a Helder Postiga vonalat erősíti: közepes képességekkel kár elvágyódni egy angol középcsapatba, mert ott nem biztos, hogy ugyanígy belefér 4-5 gól nélküli meccs. Legfeljebb hamarosan megy vissza a Portóba.

Mielőtt mások is elkezdenének úgy parázni, mint én, jelezném, hogy a bwin 1,40-ért adja a győzelmünket, míg a Sportingét 8,25-tel, amit azért megfontoltabb véleményként kell kezelni, mint az én emocióktól torzult derbiképemet. Mentségemre szóljon, hogy néha pár hét alatt sikerül mennyből a pokolba jutnunk, márpedig most álmodtunk egy világot magunknak, és ott állunk a kapui előtt. Még nem hegedt be a tavalyi pofára esés az állunkon, így nehéz elhinni, hogy tényleg ilyen rohadt jók vagyunk.

A DigiSport2 21:10-től közvetít. Addig hangolódjunk: