Martin Gábor: Négy évünk van rá, hogy az olimpiáig kiteljesedjünk

Teljes az egyetértés azt illetően, hogy a magyar birkózásnak a következő, Los Angeles-i olimpián érmet kell szereznie. Feltehetően ez akkor is így lenne, ha Párizsban ünnepelhettünk volna dobogóst, ennek híján azonban hatványozottan igaz.

„A legfontosabb feladat a jövő csapatának építése, a jelenlegi eredményességünk megtartása, miközben apránként lépkedünk előre. Los Angelesre minél több kvótát szeretnénk szerezni, és onnan éremmel hazatérni. Egyértelmű, hogy eredményt kell elérnünk az olimpián, négy évünk van arra, hogy ezt megvalósítsuk. Gyorsan repül az idő, a mi feladatunk az, hogy keményen dolgozzunk” – szögezte le Bácsi Péter, az MBSZ szakmai igazgatója.

E munkát segítette az is, hogy a szövetség a párizsi játékokat követően pályázatot írt ki a szövetségi kapitányi posztokra, és bírálóbizottságot jelölt ki a döntés előkészítésére. Az elnökség pénteken megszavazta a bírálóbizottság által benyújtott javaslatot, amely szerint a korábbi Európa-bajnok Bánkuti Zsolt további négy évig vezeti a szabadfogású szakágat – ő az egyedüli, aki a pozíciójában maradt.

„Szeptemberben próbáltam kicsit összerakni a gondolataimat, mert eléggé megviseltek a Párizsban történtek – így Bánkuti Zsolt. – Ahogy pihentem, egyre inkább kihevertem az olimpia fáradalmait és lelki terheit. Agyaltam azon, hogy ha pályáznék, mi motiválna, mi érdekelne a következő négy évben. Arra jutottam, hogy szabadfogásban gyakorlatilag új csapatot kell építeni, s törtem a fejem, kivel, miként lehetne ezt megvalósítani. Telt az idő, és egyre jobban érdekelt, meddig tudnék eljutni a srácokkal. Kíváncsi lettem, hogy őket felépítve, teljesen más alapokra helyezve a munkát mit tudnánk együtt elérni. Szóval ezért megpályáztam a következő négy évet is.”

Kötöttfogásban az eddig Módos Péter szövetségi kapitány mellett dolgozó, versenyzőként olimpiai és vb-ezüstérmes, Eb-győztes Lőrincz Viktor veszi át a kapitányi posztot. Rajta kívül az olimpiai bajnok és négyszeres Európa-bajnok Repka Attila is pályázott, ő Lőrincz stábjában felkérést kapott a szakmai együttműködésre. 

Lőrincz Viktor így nyilatkozott: „Nagy lépés ez a karrieremben, épp emiatt szeretnék mindent beleadni. Igyekszem folyamatosan aszerint cselekedni, hogy az a kötöttfogású válogatott és a magyar birkózás érdekeit szolgálja. Csapatban gondolkozom, együttműködve a válogatott és klubedzőkkel, a szövetséggel és az akadémiával. Olyan rendszerben szeretném, hogy folyjon a munka, amely a versenyzőket is minél jobb teljesítményre ösztönzi. Mindent megteszek azért, hogy magamból és a srácokból is kihozzam a legtöbbet.”

A nőknél az eddigi kapitány, Makszim Molonov nem nyújtott be pályázatot, de továbbra is tagja marad az edzői stábnak, amelyet Martin Gábor irányít a 2028-as Los Angeles-i olimpiáig. A Kozma István Magyar Birkózó Akadémia (KIMBA) női szakágának vezetője Molonov és korábban már Ritter Árpád mellett is edzőként segítette a válogatott felkészülését.

„Jobb helyzetben van a csapat, mint mondjuk három évvel ezelőtt – fogalmazott Martin Gábor. – A fiatalok várják a munkát, motiváltak, szép sikereket szeretnének elérni. Jelenleg hat-hét felnőttversenyzőnk van, akik apait-anyait beleadva szeretnének eredményeket produkálni. És jönnek a fiatalok! Nem kérdés, Los Angelesben legalább az egyik szakágban érmet kell szereznie a magyar birkózásnak. Négy évünk van rá, hogy az olimpiáig kiteljesedjünk. Lépésről lépésre szeretnénk haladni, előbb az Európa-, majd a világbajnokságokon kell erősíteni a pozíciónkat. Természetesen ehhez rengeteg munkára és áldozatra van szükség. Ha már az Eb-n nagyon stabil csapatunk lesz – amire minden esélyünk megvan –, akkor a 2026-os és a 2027-es vb-n már oda tudunk kellemetlenkedni az első nyolcba. Ha ez megvalósul, akkor elkezdhetünk beszélni az olimpiáról. A minimum elvárás az lesz, hogy megduplázzuk a most megszerzett egy kvótát, de reményeim szerint inkább háromért kell majd harcba szállnunk. A két kvótát most alá sem írnám!”

Majoros István, Athén olimpiai bajnoka (kötöttfogás, 55 kg): „Lőrincz Viktornak rövid ideig edzője is voltam a Honvédban. Jó ember, tisztelettudó, és mindig felkészült szakmailag. Biztos vagyok benne, hogy tudása legjavát nyújtva segíti a kötött­fogású válogatottat. Nagyon fontos a sportolók mentalitása, Lévaiék, Losonczi, Szőke, Takács, Váncza – néhányan azok közül, akik odaérhetnek a legjobbak közé. A hozzáállás nagyon fontos, a nagyok közül soha senki sem kérdőjelezte meg az edző utasításait. Persze, ehhez az edzőnek hitelesnek kell lennie, és Viktor hiteles. Roppant nehéz helyzetben vannak a mai versenyzők, annyira erős a birkózás. De a ma­gyarok eddig is mindent megoldottak, adja Isten, hogy ezután is így legyen.”