UFC-világbajnok az NS-nek: A sport segített felemelkedni

– Járt már Magyarországon?
– Ez az első alkalom, hogy itt vagyok, de már régóta szerettem volna eljutni – különösen azóta, hogy láttam a 2005-ös budapesti világbajnokságot, amely ugyancsak igen nagyszabású esemény volt és nagyszerűen sikerült. Eddig minden tetszik, az emberek, az ételek, önöknek egy igazán élhető országuk van. Más, mint Amerika, ahol minden olyan gyors és rohanó; itt mindenki teszi a maga dolgát, és kicsit másként működnek a dolgok.

– És hogy tetszik a világbajnokság itt a Papp László Budapest Sportarénában?
– Az aréna hatalmas, a körülmények profik, és a hangulatot külön kiemelném, szenzációs a fényekkel és a látványelemekkel kiegészítve.

– A mai napig gyakran megfordul nagy birkózóeseményeken?
– Igen, ez már csak így marad, hiszen a birkózás a lényem részévé vált, egyszerűen nem tudom elengedni. Itt van a szívemben, itt van velem, képtelen vagyok nélküle élni.

– De akkor honnan jött az ötlet, hogy birkózó-pályafutása után ketrecharcosnak álljon a UFC-ben?
– Tulajdonképpen ez is a birkózásban gyökerezik. A sportvilág életemben rengeteget adott nekem, a sport segítségével tudtam felemelkedni, ezért választottam utána a UFC-t is.

– Köztudottan nehéz gyerekkora volt, ez is közrejátszott mindebben?
– Igen. A családommal és a hat testvéremmel együtt mélyszegénységben nőttünk fel, sokat nélkülöztünk, a UFC-ben pedig tagadhatatlanul rengeteg pénz van, így a családomat is megfelelően tudom támogatni.

– Ön az egyetlen, aki birkózásban olimpiai bajnok és mellette a UFC-ben is világbajnok tudott lenni – de melyikre a büszkébb, melyik a nehezebb?
– Az olimpiai bajnoki címemet tartom nagyobb dolognak, mert olimpiai bajnoknak lenni a lehető legnehezebb teljesítmény, amit egy sportoló véghez vihet. Épp ezért tisztelem a világon bárkinél jobban a bajnokokat, akik itt vannak, mert pontosan tudom, mennyi mindent kellett feláldozni ahhoz, hogy sikeres legyél. Az egész életüket alárendelik, és nem a pénzért, hanem azért, hogy ők legyenek a legjobbak a világon.

– Miként élte meg azt a bizonyos ötkarikás bajnoki címét 2008-ban?
– Csodálatos emlék... És szinte hihetetlen, mert előtte való évben a világbajnokságom pocsékul sikerült – egyetlenegy pontot sem tudtam szerezni! –, viszont felkeltem a padlóról, s a csalódottságomat átváltoztattam daccá és motivációvá, ami azt eredményezte, hogy egy évvel később minden idők legfiatalabb szabadfogású birkózójaként tudtam olimpiai bajnoki aranyérmet nyerni. Szóval ezt üzenem mindenkinek: mindig legyen hited, s bízz magadban és az álmaidban, akkor véghez tudod vinni a legnagyobb dolgokat is!