Utóbbiaknak kimondottan korán vette kezdetét a szombat, hiszen a nyolc órás kezdésre már mindennel kész kellett lenniük. Így a tizenöt fős stáb még a hajnali sötétben, négykor kezdett neki a tesztpálya felépítésének. A műveletet sikerült is végrehajtaniuk, befejezniük a tervezett menetrend szerint, bár az időjárás nem járt a kedvükben. Egy-két molinót utólag is meg kellett erősíteniük, lévén a szél erősebbnek bizonyult az első tartóknál. A másodiknál már nem. Ez az apróság azonban nem okozott semmilyen fennakadást, így a reggel nyolcra rendelt első csoport időben elkezdhette a programot.
Aki letudták a maguk adagját, azok bizakodva, de az ingateszt után kimondottan fáradtan hagyták el a sporttelepet. Egyikük, Prép Márton ránézésre, amit öltözete alapján állapíthattunk meg, akár az MTK juniorcsapatából is érkezhetett volna. „Részben fedi a valóságot, hiszen az MTK korosztályos csapataiban játszottam hat évig, de egy sérülés közbeszólt, így most már az egyetemi tanulmányaimra koncentrálok, és mellette amatőr szinten, a BLSZ első osztályban játszok – mondta a jó felépítésű, kék melegítőben és sportkabátban, vállán kék sporttáskával távozó 19 éves fiatal. – Az MTK-ban a passzjátékra helyezték a hangsúlyt a képzésünknél, az volt a legfontosabb, az alap, így a labdás, a passzos feladatok feküdtek nekem a legjobban. Igaz, a Rooney-állomáson hibáztam lövést. A tesztpályát nagyon izgalmasnak és jónak tartottam, az egyéni készségek lemérésére tökéletesen alkalmas, bár azzal mindannyian tisztában vagyunk, hogy a futballkészség azért ennél összetettebb, bonyolultabb dolog. Mi öten voltunk egy csoportban, néztem a többieket, akikkel együtt voltam beosztva, hogy ők mit tudnak, nekik hogyan sikerül teljesíteniük a feladatokat. De nehéz volt így elhelyezni magam közöttük is – nemhogy azokat, akiket még csak nem is láttam –, mert különböző képességekkel, képzéssel és készültséggel éreztünk, a kép tehát nagyon vegyes. Én például most már csak heti egy-két alkalommal edzek, egyrészt mert nincs több a csapatomnál, másrészt a délután hatig tartó sulim mellett nekem sem fér bele több. Ettől függetlenül azért bizakodva megyek haza, jó lenne a döntőben ismételni." |
Első pontként sor került a regisztrációra, majd ezt követte a cipőbemutató, illetve tesztelés. Akinek igénye volt rá, az a tesztpályára is magával vihette a neki tetsző Nike-cipőt. A közösen elvégzett, szakember által irányított bemelegítést követően kis létszámú csoportokra oszlott a társaság, majd körforgásban nekiálltak a feladatoknak.
A sorokban feltűntek olyan fiatalok, akik már a Nike két évvel ezelőtti, Most Wanted tehetségkutatóján is részt vettek, sőt, eljutottak a felcsúti edzőtábor lehetőségéig. Egervári Gábor és Rubint Ádám – utóbbi a Most Wanted csapatba is bekerült, pályára lépett a Ferencváros elleni mérkőzésen az Üllői úton – számára nem volt kérdés, hogy ezen a teszten is megmutatják magukat. Madarász Ádámnak – a technikás középpályás szintén játszhatott az ominózus találkozón az Albert Flórián Stadionban – ez csak szándékában állt, viszont életkorából adódóan már kiöregedett a jelentkezők közül, nem úgy öccse, a hozzá hasonlóan szintén irányító László, akinek személyesen jött el drukkolni. Mindhárom résztvevő – miként megkérdezett társaik – kicsit izgatottan, némi drukkal várta a tesztet. De nem érkeztek készületlenül: a videó felvételnek köszönhetően már alaposan kitanulmányozták a rájuk váró feladatokat. A próbázók többsége nem egyedül jött el, néhány családtag – döntően apukák –, pár fagyoskodó barátnő is álldogált az oldalvonal mellett.
A program szervezetten, gyorsan, pörgősen zajlott. A feladatok előtt minden jelentkezőnek alkalma volt egy rövid gyakorló körre, mielőtt élesben bemutatta volna tudását. A végére maradt ingafutás után viszont a többségnek már nem sok mindenre maradt kedve, még inkább ereje. Közben folyamatosan érkeztek a következő időpontra rendelt csoport tagjai, akik mintha csak egy mérkőzését látnának, kíváncsian tekintettek sorstársaik próbatételére. A leselkedésből ők már profitálhatnak, nem úgy az időjárásból: időközben az eső is eleredt, és a hőmérséklet is csökkent. Ez azonban nem vetett gátat a tehetségkutatónak: kezdődött minden újra elölről, napjában összesen ötször.
A tesztpályán a koordinációs, illetve gyorsasági, terhelhetőségi feladatok mellett döntő szerep jutott a labdás elemeknek – lövés, passzolás, átvétel, cselezés –, így a teszt végére érve komplex képet adott a próbázók felkészültségéről, képességéről. Labdára termett nép a magyar, és a futballban különben is főszerep jut a labdának, így aligha csodálkozhattunk azon, hogy a fiatalok többsége inkább a labdás feladatokat várta, abban bízott, hiszen azt tartotta az erősségének. Az adatok kielemzése és összegzése a hét elejére várható, utána tudható meg, hogy kik jutottak tovább a selejtezőből.
Az egyéni selejtező következő állomása a székesfehérvári hétvége lesz április 21–22-én, majd a programnak ez a része Miskolcon zárul május 12–13-án. A csoportos selejtezőre június 9-én (szombaton), a döntőre másnap kerül sor, mindkettőt Budapesten rendezik. A hat egyéni selejtezős napról hét-hét fő jut tovább, akikhez csatlakozik a csoportos selejtező két legjobb hetese. A finálénak így nyolc, egyenként hétfős csapat veselkedik neki. De a tehetségkutatónak csak két győztese lehet, ők ketten lesznek azok, akik kiutazhatnak Barcelonába, hogy egy edzésen Pep Guardiola előtt is megmutassák magukat. Utóbbira már századmagukkal lesz lehetőségük – a mezőny ötvenöt ország legjobbjaiból jön össze –, közülük kerül ki az a tizenhat, aki négy héten át edzőtáborozhat. Igazi csapatként, olyan klubok vendégszeretetét élvezve, mint a Barcelona, a Juventus vagy éppen a Manchester United.