| „Nehezebb volt ma az edzésünk, mint hétfőn, de élvezetesebb is, mert sok volt a mérkőzésszerű labdás gyakorlat – mondta Jakab Dávid. – Úgy érzem, hogy jól ment a játék, talán jobban is, mint tegnap. A feladatok mindegyike a labdatartást gyakoroltatta velünk, de érdekes volt benne, hogy mennyi stílusban csináltuk meg lényegében ugyanazt. Közeledünk az első kiválasztáshoz, a többi már az edzőkön múlik.” |
Hétfőn este egy tengerparti bárban volt jelenése a rendezvény főszereplőinek, ahol kivetítőn megtekinthették azt a tizenkét rövidfilmet, amely „őket” még az otthonukban mutatta be mint fiatal embereket, tehetséges futballistákat. A világdöntőbe tizenkét alkotás jutott be, köztük egy magyar trió munkája, akiket a helyszínen Pető Anna Ildikó képviselt. (Videójukat itt tekintheti meg!) Végül a brazil és a spanyol mű bizonyult a legjobbnak, de aki eljutott személyesen a katalán nagyvárosba, illetve megmutathatta a művét, az már aligha bánkódhatott.
Utóbbira a játékosoknak sem volt okuk, igaz, már közel járt az idő az éjfélhez, mire ágyba kerültek – és másnap emiatt nem csúszott a program. Pontosabban nem emiatt csúszott. A nyolc órára tervezett indulás ellenben harminc percet késett, így igazán iparkodniuk kellett a fiataloknak. A terep azonban már nem volt ismeretlen.
| „Az este nem tudtunk sokat pihenni, mert egy partira vittek el minket – nyilatkozta Nagy Levente. – Hétfő este későn értünk a szállo- dába, reggel pedig fél órát vártunk az indulás- sal. Én nagyon fáradtnak éreztem magam, különösen az edzés elején. Továbbra is meleg, párás az idő, felhőnek nyoma sincs, és hiába locsolják rendszeresen a pályát, a műfű úgy is ontja a meleget, hogy néhol áll rajta a víz. A feladatok viszont nagyon élvezetesek voltak – hasonló labdatartós gyakorlatokat otthon is csinálunk az edzéseken –, így szerencsére a közepétől már átlendültem a holtponton.” |
A La Masiára érve a trénerek újrakeverték a sorokat: a csoporttársak maradtak ugyan, de a helyszín, a feladat és az edző változott. A labda az első edzésen sem hiányozhatott egyik feladatból sem, kedden abszolút előtérbe került. A nap szlogenje a labdatartás volt, ezer- meg egyféle módon.
A bemelegítést követően nyolc támadó kezdőkörnyi területen passzolgatta ki a négy zavaró embert, utóbbiak viszont – előbbiekkel ellentétben – cserélték egymást. A következő feladatnál a terület a duplájára nőtt, azon belül két csapat küzdött egymással, a harmadik eközben szétszórtan a széleken elhelyezkedve egyérintő erejéig bármelyik félnek a segítségére tudott lenni.
A műfű alapos belocsolását követően kinyílt a tér, már a fél pályát birtokba vehették a fiatalok. A támadók a kaput ostromolták, a védők pedig a labdakihozatal végén három kiskaput vehettek célba, közel a felezőhöz egyet a pálya közepén, kettőt a két szélen. Ahogy megnőtt a terület, úgy vált még inkább fontosabbá az egymás közötti kommunikáció, amelyet nem segít a tizenhat játékosnál alapjáraton használt legalább tízfajta nyelv. A fiatalokat azonban nem kell félteni, a két magyart a társak már el is nevezték „húngaróknak”.
| Hogy milyen apróságokra is odafigyelnek a szervezők, azt jelzi, hogy a magyarokat – és még hat fiatalt – kísérő helyi segéderő reggel jelezte, hogy este a fiúk nem ettek eleget. No igen, azért elsőre a tengeri herkentyűkkel a többség óvatosan bánik. Még az is, akinek ízlik. A hétfő esti, állófogadásos programban ugyanis vacsora helyett csak ez volt az étrend. A magyar gyomornak kicsit merésznek, de mindenképpen furcsának tűnő ízvilággal. |
A csoport mellé mára rendelt szakemberek változatlanul pillanatnyi időt sem hagytak a koncentráció szétesésére. Amint elment egy labda, azonnal rúgták be középre a következőt. Nagyon lelkesen dicsértek minden aprónak tűnő jó megmozdulást – legyen az passz, csel vagy jó ütemű közbelépés –, viszont mindjárt dörögtek, ha azt látták, lankad a figyelem és a lelkesedés. Ilyenkor emeltebb hangon próbálták meg „felébreszteni” az alvókat…
Az viszont láthatóan nem volt az ínyükre, amikor valaki a kiskapuk előtt lecövekelve lesipuskásként, mozgás nélkül elkérte a labdát, és góllal fejezte be az akciót, miközben a mezőnyben semmiféle munkát nem végzett. Minket viszont megnyugtatott a tudat: ez nem a két magyar egyike volt…
| 1. nap: Puyolék után szabadon, megérkezés a BL jegyében |
| 2. nap: Sánchez-kötény Dávidnak, Mascherano-passz Leventének |
A mieink közül Jakab Dávid az elején és a végén tűnt ki, de volt egy periódus, amikor a közepén talán a kelleténél kevesebbet vállalt, ritkábban kapcsolódott be az akciókba. Nagy Levente ezzel szemben nehezebben érzett rá a keddi ritmusra, a végére viszont nagyon elkapta a fonalat. És ha a tűző napon újfent eltöltött három óra nem lett volna elég, akkor alighanem még maradtak volna. De elég volt…
Az edzés második felének elején félpályás játék következett keresztbe, ötméteres kapukkal és csaknem kétméteres kapusokkal. Ezután már csak a póznákkal kijelölt területen belüli labdatartás és támadásvezetés volt hátra, illetve a négy kiskapura való játék, amelynek az volt a trükkje, hogy a kapuk háttal voltak egymásnak elhelyezve.
Spanyol variációk egy témára, ízlésesen becsomagolva és eladva.
Hosszabbíthat a Barcelona két ifjú spanyolja
Kiderült, mikor tér vissza a Barca a Camp Nouba
Döntő lépésre szánta el magát Putyin
A Mercedest meglepte a gyorsasága; a Red Bull küszködik Las Vegasban
A parfümőrök szerint ez az 5 illat most a legtrendibb
Magyar Péter kínos magyarázkodásba kezdett, de nem volt benne sok köszönet
Kitálalt az élő Nostradamus: a Pentagon meghamisította az ufókról szóló jelentést
Akcióban a TEK Budapesten: mesterlövészek a háztetőkön a nyolcadik kerületben – megszólalt a rendőrség
Marco Rossi: Egyetlen csapat volt a négyből, amelyet szerettem volna elkerülni...
Megvan a magyar válogatott ellenfele a Nemzetek Ligája-osztályozón
Nemzetek Ligája: ellenfelet kap a magyar válogatott – sorsolás
Nemzetek Ligája: holland–spanyol és olasz–német rangadók jönnek a negyeddöntőben
Eltiltották a Nemzetek Ligájában súlyosan hibázó videobírókat – sajtóhír
