A barcelonai Mini Estadiban megrendezett találkozón az egyik csapat kék, a másik piros szerelésben lépett pályára. Hogy a szervezők mennyire komolyan veszik a feladatukat, annak bizonyságul ezúttal csak annyi álljon: a péntek esti kiválasztást követően szombat reggelre már nemcsak az adott számmal, hanem névvel ellátott új mezekben játszhattak az érintettek. Az elődöntőben még pályára lépő Jakab Dávid, illetve a három tesztnap után kieső Nagy Levente a lelátón foglalt helyett további hetvenkét társukkal együtt, és izgatottan várták: hogyan teljesítenek a versenyben maradtak, ki lesz közülük az, aki még innen is továbbjut.
Amint arra számítani lehetett, egyik fél sem tudott döntően a másik fölé kerekedni, amíg azonban a kékek csapatjátékot bemutatva a passzokban bíztak, addig a pirosaknál jellemzőbb volt az egyénieskedés, így a cselezés. Előbbiek számára ez a harcmodor némi mezőnyfölényt, illetve több helyzetet eredményezett, utóbbiaknak azonban vezető gólt. A második harmadra az önzőbbek a padon találták magukat, így hasonló stílusra váltott a két együttes, s ebből a kékek jöttek ki jobban: legaktívabb emberük megérdemelten egalizált. Nem sokáig örülhettek azonban az egyenlítésnek: a pirosak addig vajmi keveset mutató színes bőrű támadója ziccert értékesített. A harmadik játékrészre visszajöttek az első szünetben kispadra „száműzöttek", tényleg jót tett a felfogásuknak a harminc perces pihenő.
A záró felvonás a pirosak harmadik találatával indult, ami egy szép akció lezárása volt. A kékek a hátralévő időben pazar szabadrúgásgóllal felzárkóztak, de hiába hajráztak, egyenlíteni már nem tudtak. A hajrá percei a fáradtságról szóltak, az ütemkéséses belépőkről, faultokról – ilyenkor jólesett megpihennie a gyepen a sértettnek. A mérkőzést végig nagyvonalúan dirigáló, a fiatalok számára kellő tiszteletet adó Webb hármas sípszava után szinte minden játékos a földre rogyott, bizonyítva, hogy kiadták magukból a maximumot. Este pedig majd elválik: ki lesz a tizenhat szerencsés, aki 2013 januárjában egy hónapon át a Nike vendégszeretetét élvezheti saját amerikai és angol akadémiáján, valamint a Manchester Unitednél, illetve a Juventusnál.
„Tanulságos volt a hét, amelynek minden pillanata tetszett – mondta Jakab Dávid az eltelt napok értékeléseként. – Ami számomra ebből a hétből a legemlékezetesebb volt, az a csütörtök este. Az első kiválasztón ugyanis utolsóként mondták ki a nevemet, és gyakorlatilag amikor ez megtörtént, fotóztunk az este sztárvendégével, a brazil válogatott David Luizzal, utána meg rögtön indultunk a Camp Nouba, ahol megtekintettük a Real Madrid barcelonai mérkőzését. Szombaton már mindketten a lelátóról nézhettük a döntőt, amely nagyon jó volt, és érdekeltek ugyan nem voltunk, izgatottan vártuk: melyik tizenhat társunk mehet majd az egyhetes edzőtáborba. Persze, futballból is rengeteget kaptam ezekben a napokban, láttam néhány szép trükköt, de még inkább a mentalitás, a higgadtság, a fegyelmezettség és a pontosság az, amit pozitívumként elraktározok magamban. Az edzések is teljesen más stílusúak voltak, mint otthon, nagyon remélem, hogy hasznosítani tudom majd a pályafutásom során, profitálok az itt tanultakból."
„Ezen a héten rengeteg élményt és tapasztalatot szereztünk. Megismerhettünk más futballkultúrából érkező játékosokat, rengeteg stílussal, valamint különböző nemzetiségű, hozzánk hasonló korú fiatallal találkozhattunk – osztotta meg a tapasztalatait Nagy Levente. – Ez a segítségünkre lehet abban, hogy egy lépcsőfokot feljebb lépjünk. Bár a döntőben egyikünk sem léphetett már pályára, nem gondolom, hogy szomorkodnunk kellene, vagy csalódottak lehetnénk, hiszen eljuthattunk Barcelonába, ahol eltölthettünk egy hetet, miközben futballoztunk, ez hatalmas, életre szóló élmény. A szervezők az edzések mellett minden napra külön meglepetéssel gondoskodtak, számomra az első marad a legemlékezetesebb, amikor edzés közben megjelent a Barcelona első keretének nyolc játékosa, Andrés Iniesta vezetésével. Őket aztán három nappal később a Camp Nou lelátójáról láthattunk a Real Madrid elleni spanyol Szuperkupa-mérkőzésen."