Már csak néhány nap, és rajtol a Velencei-tavi túratriatlon és tóátúszás. A rendezvény nem verseny, így díjazás sincsen azoknak, akik a különböző távokon elsőként csapnak a célba, de a szervezők ettől függetlenül jegyzik a sorrendet. A legnagyobb távon (3000 méter úszás, 29.4 kilométer kerékpár, 7.5 kilométer túrázás/futás) 2012-ben állították fel a pályarekordot, ami 2 óra 21 perc. A tavalyi leggyorsabb teljesítő ezt ugyan nem döntötte meg, az esemény mégis fontos szerepet játszott az életében.
„Két éve indultam először, nekem ez volt a belépőm a triatlon világába – mondja Fogarasi Zoltán. – Nagyon jó hangulatú, családias rendezvény, jó szervezéssel, sok segítővel. A Velencei-tó vize általában nagyon kellemes, de ez egyénfüggő. Ha még nem úsztunk nyílt vízen, érdemes megmártózni és száz-kétszáz métert megtenni még a rajt előtt. A kerékpáros rész lényegében a tó körbetekerése, amit kettébont a túrázás. A pákozdi ingókövekhez kell felmenni, de ha valaki végig futna, akkor fel kell kötnie a gatyát. A szintemelkedés miatt ez a túratriatlon legnehezebb része.”
Azt, hogy mennyit úszik, mindenki személyre szabhatja. A szervezők S, M, L távokat határoztak meg, 500-1500-3000 méter közül lehet választani.
„Egy ilyen versenyhez, mint a Velencei-tavi túratriatlon, legalább két liter folyadékkal ajánlatos készülni. Én másfél liter vizet és fél liter izotóniás italt viszek kulacsokban a kerékpárra erősítve. Ezenkívül biztosan lesz nálam kettő banán. Egyet a kerékpározás közben, egyet a futás előtt eszek meg. Energiazselét és sókapszulát is rendszeresen tartok magamnál. A verseny közbeni étkezéshez hasonlóan nagyon fontos az is, mit eszünk közvetlenül a rajt előtt, aznap reggel. A nehéz ételeket mindenképp kerüljük, a babos, húsos ételek megemésztésére fordított energia nagyon hiányozni fog az úszás, futás alatt.”
Korábbi cikkünkben foglalkoztunk már azzal, hogy a triatlon pontosan mit is takar, és milyen távokon rendeznek belőle versenyeket. A szombati túratriatlon valamelyest kilóg a sorból, valahol a sprint és a rövid táv között helyezkedik el. Célja, hogy lehetőséget adjon mindenkinek, akit érdekel ez a sport, a sikerélmény felkészültségi szinttől függetlenül szinte garantált. Akik indulnak rajta, sok esetben annyira kedvet kapnak hozzá, hogy a triatlon versenyek csúcsáig, az ironmanig meg sem állnak. Fogarasi Zoltánnak mindez két évébe telt.
„Mielőtt triatlonozni kezdtem, főként kerékpároztam, nagyjából három éve rendszeresen futok is. Fokozatosan építettem fel magam, futottam két maratonit, teljesítettem a középtávú triatlont. Utóbbira fél évig készültem heti három kerékpáros- és úszó-, öt futóedzéssel. A kezdeti lépésekben egy ismerősöm segített, aki korábban már teljesítette az ironmant. Ő írta az edzéseimet, segített belekóstolni ebbe a világba. A felkészülés rengeteg anyagi áldozatot is kívánt. A kerékpár egyszeri kiadás, annak utána csak a kopó alkatrészeit kell cserélni, illetve kedve szerint fejlesztheti az ember. A legtöbbet a futócipők vitték el, nagyon koptattam. Pénzbe kerülnek továbbá az egyéb felszerelések, a versenyek nevezési díjai, sokszor szállást is kell foglalni a környéken. Ha átlagot vonnék, havi negyven-ötvenezer forintra jönne ki, az utóbbi két évben szinte minden felesleges pénzemet erre szántam.”
Az erőfeszítések végül kifizetődtek. Csaknem kétéves felkészülés után július 28-án a Nagyatádi ExtremeMan versenyen teljesítette az ironman távját.