A futás az egyik legősibb és bizonyos tekintetben a legegyszerűbb mozgásforma, de ha az ember elmélyül benne, rájön, hogy valójában azért elég összetett. Egy biztos: ha az ember stabil, arányos és tudatosan felkészített izomzattal van felvértezve, nagyobb esélye van arra, hogy magához képest jól fusson. Ezért gyűjtöttem össze erősítő gyakorlatokat futók számára.
Végrehajtás: Alkartámaszos planktartásban helyezkedjünk el úgy, hogy a lábunk a talajon, míg a könyökök a labdán támaszkodnak. A labda instabilitása a kitartást is megnehezíti, de amikor elkezdődik az előrefelé történő mozgás, még inkább munkába lendülnek a törzs izmai. Figyeljünk arra, hogy a kiinduló pozícióban a felkarok merőlegesek a talajjal, nem csúsznak be a hónalj alá, a kigördülés mozdulata pedig a váll síkján túlra történik.
Végrehajtás: Hanyatt fekve helyezkedünk el, lábunk a labdán pihen, miközben a csípőnket megemeljük. Ez a kiinduló pozíció. Innen emeljük el az egyik lábunkat először felfelé, majd miután visszahelyeztük a labdára, oldalirányba mozog ugyanaz a láb. A labda nyújtotta instabilitást a törzs- és a már említett izmok igyekeznek korrigálni. A végrehajtás legyen lassú.
Végrehajtás: Hanyatt fekszünk, a térdünk alá kellő erősségű gumiszalagot helyezünk, és miközben a csípőnket megemeljük, igyekszünk ellentartani a gumikötél összehúzó erejének. Minél erősebb a szalag, annál jobban dolgozik a combtávolító. A csípőt ne toljuk túl, a derekunk ne legyen homorú, amikor visszaengedjük a csípőt, ne érje a talajt.
Végrehajtás: Hanyatt fekve az egyik térdet behúzzuk, a másik láb nyújtva marad. A csípőemelés során a saját testsúlyt csak az egyik oldal izmai emelik meg, a nyújtott láb oldala más jellegű munkát végez. Ez az aszimmetrikus mozgás kifejezetten előnyös terepfutók számára.