Síbakancsok: évtizedre szóló barátság

A síruha egy idő után elveszíti különleges tulajdonságait, egyre kevésbé vízálló és meleg, elszakadhat, a szemüveg összekarcolódhat, a síbot és a kesztyű fogyóeszköz, a lécet pedig egy idő után megunjuk. Sífelszerelésünk egyetlen állandó darabja a bakancs lesz, amely alapvetően határozza meg a síeléssel és a hegyekkel való kapcsolatunkat. Már csak azért is, mert tulajdonképpen ez köt össze bennünket a léceinkkel.

Éppen ezért nem szabad megspórolni az időt, hogy kiválasszuk a megfelelőt, hiszen egy jó lábbeli nemcsak a kényelemről gondoskodik, hanem azt is meghatározza, a lejtőkön hogyan tudjuk irányítani a sílécet. Síbakancsot sosem ad hoc választunk, hanem – hangozzék bármilyen régimódian – konkrét szempontok alapján. Az alábbi négy dolgot kell figyelembe vennünk, mielőtt megvesszük álmaink bakancsát, különben könnyen előfordulhat, hogy mégsem az lesz álmaink bakancsa.

Méret. Síbakancsot ne úgy vásároljunk, mint utcai cipőt. Otthon egy papírlapra gondosan rajzoljuk körül a lábunkat, hogy pontosan tudjuk a talpunk méretét, ezzel az üzletben megkönnyítjük a dolgunkat, legalábbis ha nem akarunk háromszor annyi bakancsot felpróbálni, mint amennyit szükséges. A bakancsok belsejében (általában a nyelvén) ugyanis fel van tüntetve a méret, de nem érdemes erre hagyatkozni, inkább saját magunknak kell eldönteni, hogy valóban jó-e a lábunkra. Az az egészséges lustaságra alapuló módszer sem működik, hogy ha ez a 42-es nem jött rám, akkor majd az a 43-as biztosan jó lesz, ugyanis könnyen lehet, hogy valójában ugyanaz a méret mindkettő. Nincs kifogás: minden egyes bakancsot fel kell húznunk a lábunkra.

Mindig vastag sízokniban végezzük a tesztet, és úgy tudunk meggyőződni arról, hogy a méret jó-e a lábunkra, hogy kivesszük a belsőt, majd belebújunk először abba, és a sarkunkat ütközésig hátranyomjuk.

Ha ezután még az ujjak előtt össze tudjuk fogni a mamusz alakú belső hegyét, jó eséllyel a lábunkra gyártották a bakancsot is. Erről úgy tudunk végleg meggyőződni, hogy következő fázisként a belsővel együtt felhúzzuk a külső műanyag héjat is, becsatoljuk, először csak a legkisebb fokozatban, majd egyre szorosabbra vesszük. Akkor ideális minden, ha a lábujjak most sem érnek hozzá a béléshez, de győződjünk meg arról is, hogy nem nyomja-e a lábfejünket a cipő, mert ha igen, akkor fázni és zsibbadni fog a lejtőkön, ugyanis elszorítja benne a vérkeringést.

Ezután próbáljuk meg felemelni a sarkunkat a cipő belsejében, és ha ez csak néhány milliméterre sikerül, akkor rendben is vagyunk, a bakancs megfelelően fogja a bokánkat is. A választásnál fontos szempont, hogy a lábfejünk ne csak hosszában illeszkedjen, hanem oldalirányban is, azaz nem szabad, hogy nyomjon ebből az irányból sem. Imitáljuk a síelés közben végzett döntött mozdulatokat, mert nem csak az a lényeg, hogy alaphelyzetben passzoljon a lábunkra a bakancs.

Persze a külső is lényeges, de mivel hatalmas a választék, esztétikai szempontból is könnyen ki tudjuk választani a legmegfelelőbbet. Így ugyanis jóval nagyobb az esélye az előbb említett „személyes kapcsolat” kialakulásának. Ha minden összeállt, jöhet a próba legmacerásabb része: mielőtt megvesszük, el kell tölteni benne vagy negyedórát, hogy kijöjjenek a rejtett hibák is. Ha túlestünk az aprólékos választáson, ezt már ne spóroljuk meg.

Testsúly. A szabály egyszerű: ha könnyebbek vagyunk, a cipőnek is kevésbé kell keménynek lennie, ha nehezek, akkor ellenkezőleg, kemény bakancsra van szükségünk. A bakancs merevsége (ez az úgynevezett flax index) ugyanis alapvető szerepet játszik a terhelésben. Ha valakinek nagyobb a súlya, könnyebb bakancsban nem tud rendesen előre, a sípcsontra terhelni, és rengeteg energiával jár, hogy irányban tartsa a sílécet; ugyanez a gond, ha a bakancs merevebb a kelleténél.

Mert a terhelés akkor is elvész a cipőben, amelyet sokkal nehezebb mozgatni, így az energiák itt is feleslegesen mennek el a korrigálásra, emiatt pedig nemcsak hamarabb kifáradunk, de a tartásunk és a mozgásunk is helytelen lesz.

Tudásszint. Itt is a keménység a meghatározó, ugyanis kezdőknek puhább bakanccsal érdemes kezdeniük, amelyen jobban érzik a váltásokat, míg a haladók húzhatnak keményebbet, hiszen ők már a dinamikára figyelnek jobban, semmint az alapokra. Kivétel, ha valaki egyszerre kezdő és nagydarab, mert neki akkor is keményebb bakancsot érdemes használnia. Ő abban is érzi majd a finomságokat, a puhában csak végigbosszankodná az oktatást, vagy elege lenne, és a síléceket a vállára dobva gyalog indulna lefelé a hegyen – láttunk erre is példát...

Felhasználás. Mivel ma már nem csupán a kijelölt pályákon folytatott elegáns hobbisízés létezik, a legnagyobb gyártók is igyekeznek figyelembe venni a piacot és specializálni a termékeiket. Ennek megfelelően már nemcsak a hagyományos, merev pályabakancs (ez nem más, mint a hagyományos női és férfi síbakancs) létezik, hanem rugalmasabb és jobban illeszkedő modellek is, amelyek inkább trükközésre alkalmasak a kijelölt pályákon elkülönített freeride- és freestyle-parkokba, a legprofibbaknak pedig nagyjából bárhova.

Vannak kemény, szűk és drága versenysíbakancsok, és mivel egyre népszerűbb a túrasízés is, ma már szinte grammra kiszámított, kompaktabb túrabakancsokat készítenek, mivel ott már nemcsak az számít, mekkora a túrázó súlya, hanem hogy mekkora súlyt cipel a hátizsákjában.

Ezen kívül a nagy versenyben a cégek igyekeznek egyre több extrával felszerelni a lábbeliket, mint például a fűthető talpbetét, beszerelhető lavinajeladó és a még tovább fejlesztett energiaelnyelő konstrukciók, amelyeknek az a céljuk, hogy minél könnyebbé tegyék a síelést. Ezek azonban csak extra kiegészítők, és mindent ezek sem fognak megváltoztatni: a kiválasztásra fordított időt semmilyen fejlesztés nem spórolhatja meg. És mi se hagyjuk, hogy a technika fejlődése kényelmessé tegyen minket ezen a téren.

(Megjelent a Síelés magazinban 2016-ban.)