Tényleg működhet a hipnózis?

Ander Mirambell volt az első profi spanyol szkeletonos, 2010-ben 11. lett a világbajnokságon, és ebben az évben indult először a téli olimpián is, ahol 24. lett. A 2014-es játékokon a 26., a tavalyi olimpián a 23. helyen végzett. Ám pillanatnyilag nem is ez az igazán izgalmas, hanem az, hogy a ma is aktív, harmincöt éves szekeletonos az ebben a sportolói közegben egyelőre keveset alkalmazott vagy legalábbis keveset hangoztatott hipnózissal próbált meg javítani a teljesítményén. Bizony, hipnózissal, és bár elsőre bizonyára sokan kételkedve, netán fanyalogva olvassák mindezt, ám állítása szerint a különös módszer bevált, jobb versenyzővé tette őt és javított a hátfájásán, ami miatt nemrég két hónapos kihagyásra kényszerült.

„Ez volt az eddigi legjobb versenyem – jelentette ki a legutóbbi, Saint Moritz-i verseny után. – A hipnózis segített abban, hogy minden versenyhelyzetben jó döntést hozzak, ennek köszönhetően bátrabb vagyok, többet kockáztatok és a reflexeim is javultak. Minden sokkal természetesebb, mint azelőtt.”

Az egész még 2017-ben kezdődött, amikor a Tiszta mágia című spanyol televíziós show-műsorban találkozott Luis Pardo mentalistával, aki bár korábban sohasem dolgozott sportolókkal, a célok egyeztetése után elvállalta Mirambell kezelését, megbeszélték, mit szeretnének elérni, és ennek tükrében állította össze a terápiát. A legfőbb cél a hátfájdalom csökkentése és az intuíció javítása volt.

Ahogy Pardo mondja, a hipnózis segítségével javítható az agy információbefogadó-képessége, márpedig egy sportoló esetében fél másodpercnyi javulás is rengeteget számíthat, és akár tíz hellyel jobb eredményt érhet.

Nos, mi tagadás, nem ő az első sportoló, aki ilyesfajta segítséget vett igénybe, nála sokkal ismertebb sztárok is próbálkoztak már a hipnózissal. A nyolcszoros Grand Slam-győztes Andre Agassinak ez segített abban, hogy még jobban lásson a teniszpályán, az olimpiai és világbajnok ökölvívó-legenda, Muhammad Ali szintén próbálkozott a hipnózissal, akárcsak a mexikói válogatott a 2006-os világbajnokság előtt (a nyolcaddöntőben búcsúzott). De a sor még folytatható, Jimmy Connors, Tiger Woods és David Beckham is emellett döntött, amikor valamilyen szempontból problémája adódott a sportban vagy a magánéletben. Ki tudja, talán annyira mégsem ördögtől való a módszer?