Bakó Zoltán: amikor a lejtőn sincs pihenés

Mikor és hogyan kezdődött a kerékpárok iránti vonzódása?

Gyerekkorom óta a kerékpárok szerelmese vagyok, még a ’90-es években épült meg az első „komolyabb” montim. Versenyszerűen sosem tekertem, de szinte mindig mentem. Később a munka mellett kissé háttérbe szorult, de néhány éve újra stabil része a hétköznapjaimnak. Akkor volt az első rekordtekerés, majd a másodikra már azzal a profi edzői csapattal kezdtem dolgozni, amellyel a mai napig együtt készülök minden komolyabb kihívásra. Amatőrként nagy megtiszteltetés olyan szakértők tanácsait követni, akikre mind szakmailag, mind emberileg fel tudok nézni és akik valóban kihozzák belőlem a maximumot.

Ha már kerékpár, miért éppen fixi?

Nekem az egyszerűsége tetszik, a letisztult, egyszerű mivolta, a jó értelemben vett „igénytelensége”. Mindig is szerettem a „kevesebb több” megoldásokat, és egy fixiben ez hatványozottan jelen van. Persze az is igaz, hogy ha nem ragad magával, akkor inkább érzed hátránynak, mint előnynek, így természetesen nem mindenkinek jelent ez ekkora élményt.

Korábban üzletszerűen, bár inkább hobbiként egyedi városi bicajokat építettem, akkor futottam bele az egysebességesekbe és a fixikbe. Hamar elragadott az egyszerűsége. Persze nekem is kellett egy, lett is, és onnan már nem volt megállás.

A fixi tulajdonképpen egy örökhajtós kerékpár, a lényege, hogy nincs szabadonfutó, tehát folyamatosan forog a pedál, akkor is, ha amúgy nem tekernél. Illetve ebből adódóan nincs rajta váltó, azaz egyetlen áttétel adott. A pályakerékpárok gyakorlatilag mind örökhajtós kerékpárok, de szinte ugyanaz a technika forog itt az utcákon is – ha nem is ugyanazon büdzséből...

A nehézség főleg az egyetlen áttételben rejlik, az emelkedőket is ugyanazzal kell megtekerni, mint a síkot. A másik maga a fix hajtás, sohasem engedi pihenni a lábat, ami lejtőn lefelé sem okoz nagy örömet. Aztán ha kissé hosszabban hajtasz egy fixit, mondjuk úgy, hogy más bringát mellette nem, akkor egy idő után előnyére tud válni mind a két kezdeti hátrány. A minap beszéltük az edzőmmel, sokkal jobb teljesítményértékeket produkálok fixin, mint váltós országútin. Amellett, hogy sokat erősödtem az elmúlt években már csak amiatt is, hogy egyetlen áttétellel hajtom a dimbes-dombos köröket.

Milyen útvonalakon nem ajánlott fixivel menni?

Nos, ez leginkább rutin kérdése, hiszen aki először ül fixin, annak kvázi sehol sem ajánlott. Aki viszont megfelelő rutinnal üli meg, annak nem gondolnék útvonalkorlátozást.

Fekete öves fixisek gyakran mondják, hogy a hajtás direktsége miatt szó szerint eggyé válsz a bringával... Bár kissé túlzásnak érzem, de azért van igazságalapja. Annyira egyként mozogsz vele, hogy gyakran valóban ez az érzésed.

Melyek a kedvenc kerékpáros útvonalai?

Szerencsés helyen lakom, így több kedvenc edzőútvonalam is van errefelé. Nem szeretek oda-vissza menni, jobban bírom a nagyobb köröket, és ehhez a Budakeszi, Biatorbágy, Velencei-tó régió, valamint a Pilis és Vértes közelsége számos opciót kínál. Mondjuk itt síkon nem nagyon tudok menni, de már hozzászoktam. Külföldön még sokat nem sikerült tekernem, de volt szerencsém többször is körbehajtani a Garda-tavat. Hát az valami csoda! Idén júniusban újra kipipálom. A munka miatt sokszor utazom, és amikor tehetem, viszem a bicót is. Így volt lehetőségem tavaly olasz, francia és spanyol tengerparti utakat bejárni, amelyek szintén csodás helyek voltak.

És mi az, ami még várat magára?

Régóta tervezem a magyar határ mentén körbetekerni az országot, így ez nagyon bakancslistás. Illetve követek egy Patrick Seabase nevű bringást, aki fixivel tekeri meg a legendás nagy országúti versenyek útvonalait, elképesztően inspiráló az a projekt. Na, hátha majd egyszer...