Közösség, humor, siker – és kerekesszék

A 8. osztályos tanuló példás szorgalma és akaratereje mindenkinek igazi motivációként szolgálhat. Andris mindig is aktív kisfiú volt, már az óvodában nagyon sokat rohangált – akkor még tudott járni.

„Az igazi sportolás elsős koromban a futással és az úszással kezdődött. Később aztán jött a bocsa és a sportlövészet is, igaz, csak minimálisan. Ami az elméleti sportokat illeti, már sakkoztam, dámáztam, és régebben én is GO-rajongó voltam.”

A Suhanj! Alapítványnak hét éve a tagja, 2012. március 25-én volt először edzésen, és azóta az alapítvány képviseletében fut. Kerekesszékkel, de vidáman.

Kerekesszékkel is sportosan

„Azért lettem kerekesszékes, mert fokozatosan elkezdtek gyengülni az izmaim, annyira, hogy a végén már nem tudtam lábra állni. Az orvosok már nagyon sok mindenre gyanakodtak, de még most se tudták eldönteni, hogy pontosan mi a bajom. Mivel egyre jobban mozgok, és egyre erősebb vagyok, már vannak olyan problémák, amelyeket kizártak az orvosok.”

Andris a szekszárdi 6 óráson megdöntötte korábbi sárvári rekordját. Azt mondja, az elején fárasztó volt, de utána nagyon is élvezte. Csodás érzés volt látnia, hallania, ahogy a nagy példaképek, a nagyon-nagyon „nagy” futók is folyamatosan drukkoltak neki, őt biztatták.

„Pedig nem is készültem sokat a szekszárdi versenyre. A suliban rohangáltam fel-alá, és a sportfoglalkozásokon erősítettem rá a karjaimra. Kell is az erő, mert jön a Vivicittá, majd Vérteskozmán is ott leszek, és természetesen az idén sem hagyom ki a sárvári versenyt.”

Gulyás Andris azt mondja, egy átlagos napja is mindig rohanás. Iskola után különórák, így zeneiskola, úszás, kajak, programozás, néptánc, ezek után pedig sokszor színház, mozi, futás, nem mellesleg háziírás és tanulás következik. Nagy kedvencei a matek és a történelem, de nagyon szereti a természettudományokat és a magyart is.