Márton Attila, egykori kiváló atléta két éve javasolta a klasszikus sárvári hatórás futás után Cseke Lillának, hogy beszélgessenek kicsit. A kezdő futónő ugyanis alig egy év futással a háta mögött készült élete első maratonijára, amelyet azért megelőzött egy 50 kilométeres és a hatórás verseny. A beszélgetés olyannyira jól sikerült, hogy mint edző és tanítvány álltak fel az asztaltól. Elkezdődött a közös munka, Lilla attól kezdve visszafogottabban gyűjtögeti a kilométereket, az edzői utasításokat precízen betartva, kitartóan és türelmesen dolgozik az eredményességért.
„Erre az évre sikerült teljesen összecsiszolódnunk Attilával, akinek nem győzök hálás lenni azért a rengeteg támogatásért és biztatásért, amit folyamatosan kapok tőle – kezdte Cseke Lilla, az idei Ultra-Tisza-tó győztese. – Nagyon jól megismert, tökéletes összhangban vagyunk mind az edzések, mind a versenyek alatt. Érdekli a véleményem, a pihenőnapokon is beszélünk, ezáltal úgy érzem, maximális figyelmet kapok tőle. A versenyeken szinte minden rezdülésemre reagál, pontosan tudja, mikor mire van szükségem, így semmi másra sem kell koncentrálnom, mint a futásra és önmagamra. De nemcsak a versenyeimen van mellettem, hanem az edzéseket is sokszor együtt végezzük. Fantasztikus a hangulat a csapatban, amikor beáll közénk, és együtt végezzük a feladatokat.”
Az Ultra-Tisza-tó 111 kilométere alatt is edzője kísérte végig kerékpárral. Egyébiránt Cseke Lilla tavaly ősz óta készült erre a szezonra, amelynek kezdő állomása a szekszárdi hatórás országos bajnokság volt márciusban. Győzött is, de a későbbi tavaszi versenyei is mind egymásra épültek. Erről az évről eddig csupán egy kellemetlen emléket őriz.
„Az UTH Szentendre trail ötvennégy kilométeres távja volt az utolsó versenyem az UTT előtt, és a rossz emlékek miatt fokozottan izgultam. Tudtam, hogy utóbbin sík az út, és nem fordulhat elő, hogy eltévedés miatt nem veszek észre egy ellenőrzőpontot, mint ahogy az UTH-n történt. A környéket egyáltalán nem ismertem, ráadásul csak kétszer futottam eddig száz kilométer feletti távot tizenkét órás körözős versenyen, így nem tudtam, mire számíthatok a Tisza-tó körül. Nagy adag félelem dolgozott bennem, mert nem szerettem volna hibázni, így igyekeztem az eddigi versenyeim tapasztalataiból építkezni.”
Cseke Lilla gyakorlatilag rajt-cél győzelmet aratott, a versenyen egyáltalán nem foglalkozott a mögötte lévőkkel, így nem volt tisztában a verseny állásával sem.
„A fordítóig jó tempót mentem, úgy éreztem magam, mint egy felfedező körúton. A második szakaszon már jobban éreztem a meleget, de az edzőm végig figyelt, hogy igyak, és hűtsem magam, így nem volt mélypontom. Fantasztikus volt a hangulat, amikor jöttek szembe a futók, és egyfolytában bátorítottuk egymást egy hajrával, egy pacsival, ezek az apró gesztusok lelkileg óriási erőt adtak. A magányos szakaszokon Attila beszélt hozzám, közben őt hallgattam és futottam. Ezekért a pillanatokért szeretek futni, amikor sokáig és hosszan lehet menni, mert átkerülök egy másik dimenzióba, és csak magamra figyelek.”
Cseke Lilla új pályacsúccsal, 9:47:18-cal végzett az élen, mindössze egy óra tizenöt perccel elmaradva a férfi győztes Csécsei Zoltán idejétől. A nők versenyében a dobogó második fokára Losonc Tímea állhatott fel, míg a harmadik helyet Horváth Renáta szerezte meg.