BOGI BLOGJA A frissen sült cipők illata

Nemi identitásomat illetően gyakran zavarba jövök, különösen akkor, mikor előjönnek a csajos témák, és az égvilágon semmit sem tudok hozzászólni az aktuális diskurzushoz. Nem lakkozom a körmöm, igaz, nincs is, a lábaimról úgyis leesik, a kezemen meg pótcselekvésképpen lerágom. Nem fújok parfümöt, mert ugyanúgy, mint a hónaljszag esetében, felkavarja a gyomrom. No para, fürödni szoktam. Ünnepnapokon mindenképp. Aztán itt van a cipő- és táskamánia.

Mint minden tisztességes férfiembört, a sírógörcs kerülget, ha be kell térnem egy ilyen üzletbe, deformált csülkeimre úgyse találnék semmi esztétikusat, ha mégis csinire vágynék, két hétig betadinos fáslit kellene hordanom a bőrhiány miatt.

De hopp, szétnézek a kecóban, és lám, találok ötvenhat pár futócipőt, kábé ennyi hátizsákot, nejlonharisnya helyett sportzoknit.

Mire is gerjed a futó, mikor elszabadul shoppingolni?

Angéla: Külön gardróbot tart fenn cipő- és táskakollekciójának, alul vannak a sportosabb lábbelik, felül a spanyolcsizmák, ismertebb néven a magas sarkúak. Mindehhez passzoló táska, és földöntúli gyönyört érez, mikor órákig próbálgathat a cipőboltban, de ha a webshopban nézelődhet, az is többet ér minden pornónál. Persze odalesz pár havi kereset, de mindegy, úgyse akart két hónapig enni.

Rungéla: Mikor végre kilyukad az aktuális futócipő oldalt, jön a nagy pillanat. El lehet szabadulni a futóboltban, és végigszagolni a frissen sült cipők semmihez sem hasonlítható illatát.

Kirendel minden második modellből egyet, valahogy túlteszi magát azon a kataklizmán, hogy magenta/kék színben nincs a méretében.

Majd felpróbálja mindegyiket még háromszor, kocog bennük kicsit, majd döntésképtelenségében, egye fene, jöjjön mind, úgyse akart most két hónapig enni. Természetesen mindehhez a megfelelő „szopózsák” is dukál, kell egy kicsi rövid versenyre, egy nagyobb terepre, egy meg csak úgy, mert ki tudja, mikor lesz rá szükség.

András: A technikai kütyük megszállottja, a kávégépek közt is képes órák hosszat héderezni, s bár megígérte, csak egy csomag ceruzaelemért ugrik le, sutyiban a garázsba becsempészi a táblagépet, a lapostévét, a kávégépet meg két hangfalat. Csak az asszony rá ne jöjjön, hova tűnt el az a laza három „kiló”.

Rundrás: Kotyogósban lefőzi a kávét, hogy a kanál is megáll benne, bekapcsolja a Junoszty tv-t, kicsit kásás a kép, de a reggeli focihírekhez „jóvanaz”. Majd elindul a paradicsomba, ahol azonnal beindul a nyálelválasztása, amikor az órákhoz ér.

A bőség zavara természetesen itt is fennáll, legyen színes, szagos és mindent is mérjen lehetőleg, mert az adatok adják az edzés csimborasszóját.

Végül muszáj a legdrágábbat választani, nincs mese, ez tud mindent, és ez néz ki a legfenszibben, okés, két „kiló”, de mellé, a biztonság kedvéért, még kellene egy egyszerűbb változat, hátha történik valami a „dlágaszággal”. Az alapdarabból aztán egy százötvenezres ketyere lesz, de mit lehet tenni, ennek is mérnie kell távolságot, pulzust, szintet, páratartalmat, az aktuális tőzsdei árfolyamokat. Mindegy, egye fene, úgysem akart most két hónapig enni.

Angéla: Csakúgy, mint a cipőkkel, a ruhakollekcióját is úgy bővíti, mintha nem lenne holnap.

Az aktuális divattal mindig képben van, aztán irigyelje mindenki, hogy a legújabb szerzemény milyen eszméletlen dögösen néz ki.

Naná, két hónapig nem evett. Azt nem kell tudnia senkinek, hogy az Aliról van.

Rungéla: Ha épp civil ruhát szeretne ölteni, először át kell fúrnia magát a technikai felsők és cicanadrágok megingathatatlan bástyáján. Mivel az akció sikertelenül zárult, mert csak egy Black Sabbath-feliratú póló akadt horogra, így jó lesz az a Spartan Race-es finiserpóló, legalább látják a kollégák, ki a leány a gáton, vele ne szórakozzon senki, mert bárkit képes megdobni egy iratmegsemmisítővel.

András: Modern férfiként szereti elkápráztatni szíve választottját, Angélát konyhaművészeti tudásával, s a piacon a legdrágább alapanyagokból összedobni valami fúziós remeket. Úriemberként kifinomult érzéke van a borokhoz, így természetesen egy Chateau Lafite-nél nem adja alább, ezzel is üzenvén, nem csak a zsákmány megszerzésére, hanem annak elkészítésére is képes.

Rundrás: Mikor randira hívta Rungélát, nem gondolt bele, hogy főznie kellene.

Mivel a konzerv körömpörköltet azért ő se tartja illőnek, ezért proteinben gazdag rántottával kápráztatja el a hölgyeményt, majd desszertnek két csokoládés gélt szolgál fel.

Mivel a legutóbbi verseny után kapott két kőbambit, azt is felpöccinti, és esztétikusan felszolgálja a túraboltban vásárolt, összeszerelhető és törhetetlen borospohárban. A vacsora után felteszi bátortalanul a kérdést: jössz velem egy körre? Mikor Rungéla kimondja a nagybetűs igent, boldogan kimennek futni egy Rókás-kört a holdfényes éjszakában.