Az eltunyulás ellensúlyozása

Felettébb borús képet festett az osztrák fiatalok egészségügyi helyzetéről Bianca Bauer, bécsi iskolaorvos. A Kronen Zeitung hasábjain megjelent összeállításban számba vette, mi minden változott a legutóbbi harminc évben: Ausztriában a fiatalok egyre többet dohányoznak, egyre kövérebbek – ráadásul egyre többen szenvednek depresszióban. Doktor Bauer elsősorban felső tagozatos gyermekeket gondoz, és az évek során szembetűnő változásokat vélt felfedezni.

„A lányok és a fiúk is egyértelműen kövérebbek lettek. Ráadásul lényegesebben több a helytelen testtartású diák, mint korábban. Ami a túlsúlyban igazán aggaszt, hogy a gyermekeket már nem is zavarja, ha kövérek. Minden fajta segítséget vagy tanácsot elutasítanak.”

Gyakran első – vagy második – pillantásra nem felfedezhetők, ugyanakkor végtelenül drámai következményük lehet a pszichikai zavaroknak. Bianca Bauer aggasztónak találja, ha már egy tizennégy éves úgy érzi, elviselhetetlen nyomás nehezedik rá, sőt otthonkerülővé válik, s mindenben csak a rosszat látja. Ez bizony figyelmeztető jel, és komolyan kell venni.

„A helyzet a család szempontjából sem kedvező. A szülőket gyakran súlyos megélhetési gondok nyomasztják, kevesebb figyelem jut a gyermekre. Hogy ez miben nyilvánul meg? Például abban, hogy egyre ritkábban főznek otthon. A gyermek reggeli nélkül indul iskolába, ebédre pedig csak bekap egy szendvicset. Egyszerűen nincs idő és energia a törődésre, az odafigyelésre.”

Az anyagi problémák mellett a technika fejlődése is hátráltatja a szülőket. Harminc éve még nem voltak mobiltelefonok, közösségi oldalak, s a gyerekeknek lehetőségük volt teljesen kikapcsolni. Az orvosasszony egyre gyakrabban diagnosztizál gyermekeknél gyomorbajt vagy túlsúllyal járó magas vérnyomást. A helyzet ugyanakkor nem reménytelen – és itt jön képbe a sport!

„Szerencsére rengeteg osztrák diák egészségesen táplálkozik, és rendszeresen sportol. A diákok csaknem egyharmada tartozik a problémás csoportba. Lássuk be, a heti egy vagy két testnevelésóra nevetségesen kevés. Mindennap legalább egy óra kellene! Ez ellensúlyozná a rengeteg ücsörgést, és talán ösztönözne a további sportolásra. A labda mindenesetre a politikusaink térfelén pattog.”